Erdésszel az erdőben címmel meghirdetett szakvezetésen jártunk Szilvásváradon, ahol az Egererdő Zrt. Szilvásváradi erdészetének erdészetvezetője, Bognár Bence erdőmérnök kalauzolt el bennünket az erdőgazdálkodás rendkívül érdekes és felelősségteljes munkájába.
A délelőtti órában összegyűlt érdeklődő, vidám kis csapattal a Szalajka-völgy bejáratától indultunk el, a Milleneumi kilátó irányába egyre magasabban vezető gyalogúton. Útközben, a fák árnyékában több helyszínen is megállva, számos ponton hallottunk olyan tudnivalókat az erdőgazdálkodásról, melyek a napi híradásokban ritkán jutnak el az erdőinket féltő természetszeretők fülébe, s melyek híján sokan talán hajlamosak lehetnek kártékonynak megítélni azt a gondos gazdálkodást, ami valójában az erdeink szakszerű megóvására, karban tartására, és területeinek növelésére irányul. Nekünk azonban könnyű dolgunk volt, hiszen az erdőmérnök számos kérdésünkre is adott választ, amellett, hogy kimerítően beszélt minden egyes megállónk alkalmával.
Már az előadás kezdetén kiderült: egy erdőtelepítés nem történik soha véletlenszerűen. Talajvizsgálatok alapján dönthető el, hogy egy-egy mezőgazdasági felhasználású területen van-e lehetőség erdőnevelésre, s azt is meg lehet állapítani, milyen fafajt érdemes oda elültetni. A magyarországi erdőterületek nagysága mintegy 2 millió hektár és folyamatosan növekszik a telepítések hatására, melynek 60%-a állami kezelésű és tulajdonú. A maradék 40% magánerdő, melynek kezelése, szervezése körülményesebb. Az állami erdőterületeket 22 erdőgazdaság kezeli, az Egererdő Zrt. Borsod megye egy részét, Heves megye északi régióját, és Nógrád megye egy részét felügyeli, összesen 70 ezer hektáron való gazdálkodással. Hét erdészettel rendelkeznek, ezek közül az egyik a szilvásváradi, hozzájuk 11 ezer hektár erdőterület tartozik.
Az erdőgazdálkodás szigorúan szabályozott tíz éves tervekre lebontott tevékenység. E terveket egy, az erdészettől független hatóság állítja össze. A törvény előírja, hogy az erdőket mennyi idő alatt kell embermagasságúra megnevelni. Ha ebből kicsúsznak, bírságot kapnak. A szilvásváradi erdészethez tartozó terület 70%-a valamiféle védettséget élvez, mely területeken nem tiltott a fakivágás, de szinte minden egyes fa kivágásának ügyében az erdészet szakemberei a természetvédelmi őrrel egyeztetnek számos szempont figyelembevételével. Az éves terveket az erdészek javaslatai alapján állítja össze a fahasználati műszaki vezető majd az erdőművelési műszaki vezető megnézi, hogy a terület milyen munkára alkalmas. Az erdészek kimennek a helyszínre, megbecsülik a faállomány adatait, a magasságot, az átmérőt, ebből számítások alapján tudják megállapítani, hogy mennyi faanyagot fognak kitermelni adott helyszínen. Ezt követően a vállalkozókkal egyeztetik a pontos munkálatokat.
Bognár Bence erdőmérnöktől azt is megtudtuk, hogy a fafajok elhelyezkedése a klímával függ össze. Az átlaghőmérséklet, a páratartalom, a kiugróan magas hőségnapok száma, az éves csapadékmennyiség is befolyásolja, hogy hol milyen fafaj tud megtelepedni. Az erdészet tapasztalatai szerint az utóbbi időben a klímaváltozással a fafajok is elkezdtek mozogni. Amikor egy-egy terület sorsáról döntenek, igyekeznek a maguk legjobb tudása alapján is a jövőbe látni. Rendelkezésükre áll már számos klímamodell, mely alapján könnyebben, megalapozottabban döntenek arról, milyen irányba tervezzék a területek jövőjét. Azt látják, hogy a hegylábi részeken, a Bükk déli felén egyre inkább ritkulni fog az erdők záródása. Mostani előrejelzések szerint az Alföldre jellemző fafajok és kép lesz majd látható hozzávetőleg 30-40 éven belül. Az idő melegedésével a klímára érzékeny bükk változtatja majd a helyét, amit a tölgy vesz majd át. Bognár Bence úgy látja, szerencsés a helyzetük abban a tekintetben, hogy a tölgy képes átvenni az ilyen területeket.
A szilvásváradi erdészet vezetője fontosnak tartotta azt is elmondani, hogy a szakemberek a tarvágást minden esetben elkerülik, ahol erre lehetőség van. Sokkal gazdaságosabb, klímabarátabb és egyszerűbb, ha a fafajok természetes újultára alapoznak. Máskülönben facsemetéket kellene vásárolniuk az ilyen területek beerdősítéséhez, mely költséges, plusz munka az ültetése és a megeredésre nagy kockázatot jelent az időjárás. Ezek a csemeték, ha bekerülnek egy termőhelyre, idő kell a gyökérzet kifejlődéséhez, a termőhely megszokásához. Az is elképzelhető, hogy 1 vagy 2 évig nem is növekednek. Folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási móddal kezelik erdőik jelentős részét, de a körülmények és a terepi adottságok befolyásolják az ő döntéseiket is. Az egyes fajok fényigénye például döntő befolyással van az ilyen esetekben. A bükk jól tűri az árnyalást, ellenben a tölgy csemetéivel.
Az erdőmérnöktől megtudtuk azt is, hogy a tarvágás és a végvágás között különbség van. A tarvágás során nincs ott az a csemete a földben, amiből a következő erdő fejlődik. A végvágás során egy bontó vágással fényt juttatnak a talajra, így a csemeték csírázni tudnak, meg tudnak maradni, több csapadék tud azokra hullani. A végvágás a bontóvágást követő fokozat, amikor az összes nagyobb fát eltávolítják a területről. Ekkor már az adott anyaállomány csemetéi a területen vannak. Ezek 1-2 éven belül ezek erős növekedésnek indulnak. A tarvágásról a fafaj megújítóképességének ismeretében döntenek. Ahol a természetes megújítás lehetősége adott – általában az őshonos állományoknál – ott a természetes felújítással dolgoznak.
Az erdészeknek a vadat is kordában kell tartaniuk az erdőgazdálkodás során. Ezt annak érdekében teszik, hogy az erdők jó minőségűek legyenek, mert ha a szarvas a csemetét megrágja, azzal nagy kárt okoz. Végső megoldásként kerítésépítéssel, kikerítéssel is igyekeznek távol tartani a vadat a facsemetéktől. A farkas jelenléte sokszor befolyásolja azt, hogy a szarvasrudlik hol terelődnek össze.
Fakitermelő munkálatokat az év hét hónapjában végezhetnek az időjárás figyelembevételével. A terepviszonyokhoz való alkalmazkodás nagy kihívást jelent, az erdészet számos utat épít azért, hogy a kitermelt fát le tudják szállítani, erre komoly úthálózatot tarnak fenn. A fakitermelő brigádok irányítása nagy, felelősségteljes szervezést igénylő feladat az erre alkalmas munkaerő megtalálása nem kevésbé. Az, hogy melyik fa lesz kivágva, attól is függ, mit látnak esélyes jövőnek. A kivágandó fákat egyenként jelölik meg a szakemberek jóval a fakitermelő brigád helyszínre érkezése előtt. A lombkorona szintet is figyelik, mennyire árnyékol, mi tud majd alatta felnőni. Ennek érdekében veszik, vagy nem veszik ki a fát. A már meglévő facsemeték, fiatal fák esetében egyenként azt is megnézik, melyik épp milyen szerepet tölt be az erdő jelenlegi életében.
Az utóbbi időben a médiában gyakran előkerül az erdőgazdálkodás témája, mely gyakran nem tér ki eléggé arra a tényre, miszerint az erdőgazdálkodással foglalkozók nem fogyasztják, hanem növelik az erdősített területek nagyságát. A tények azt mutatják, hogy az Egererdő jelenlegi fakészlete 18,4 millió köbméter. Az éves növedék 426 ezer köbméter. Az erdőtervi fakitermelési lehetőség 10 éves ciklusra 362 ezer köbméter, melyből 231 ezer köbmétert termelnek. Könnyű belátni, hogy ezekből a számokból nem az erdő fogyása, hanem épp ellenkezőleg, annak növekedése tűnik ki.
Az erdőművelési munkát választók nehéz kenyérkeresetet választottak, de nagyon fontos és hasznos az ő munkájuk. Számos helyen lakásaink téli melege, bútoraink alapanyaga, és sok-sok fából készült termék az ő évtizedekre előre tervező munkájuk eredménye, mely elismerésre méltó, és bizalmat érdemel. A szakemberek azért tanulnak évekig az oktatási intézményekben, hogy az utánunk jövő generáció is megtalálja majd az erdőket országunkban akár kirándulni szeretne, akár tűzifára van szüksége.
forrás: fotók és szöveg: Gyetvai Péter, Kékes Online 09-04
