Cem Özdemir német szövetségi élelmezésügyi és mezőgazdasági miniszter a Nemzetközi Zöld Hét keretében átvette az Erdészeti Tudományos Tanácsadó Testület (WBW) “Több mint jó szakmai gyakorlat” című állásfoglalását.
A tanácsadó testület ajánlásában az erdőgazdálkodás fenntartható irányításának lehetőségeit javasolja. A megközelítés az erdők használatának és védelmének közelítését irányozza elő, az erdőtulajdonosok és a társadalom közötti új tehermegosztás révén. Állásfoglalásában a tanácsadó testület többek között azt vitatja meg, hogy a szövetségi erdőtörvényben milyen erdőgazdálkodási minimumkövetelményeket kell meghatározni annak érdekében, hogy jogilag biztonságos legyen a végrehajtásuk. Ily módon mindkettőnek össze kell jönnie: Egyrészt az erdőtulajdonosok megbízhatósága, másrészt az erdők jövőbiztos kezelése, az éghajlati válsághoz való alkalmazkodás és a biológiai sokféleség javítása.
A Tanács az erdőgazdálkodás rugalmas irányítása mellett száll síkra, amely a szövetségi erdőtörvény szabályozását széles körű eszközökkel egészíti ki. Ennek megfelelően egyensúlyt kell teremtenie az erdővel, annak védelmével és kezelésével szemben támasztott különböző igények között. A WBW megfontolásai beépülnek a szövetségi erdőtörvény módosításának folyamatába. A módosítás a koalíciós megállapodás központi erdőpolitikai projektjeként olyan kiegyensúlyozott szabályozást kíván találni, amely igazságot tesz az éghajlat- és természetvédelem, valamint a tartományok, az erdőgazdálkodás és az értéklánc sajátosságai között.
Az állásfoglalás összefoglalója:
“Annak érdekében, hogy az erdők és ökoszisztéma-szolgáltatásaik a globális változások körülményei között is megmaradjanak és fenntartható módon hasznosuljanak, a szövetségi erdőtörvény tervezett módosításának keretében a jó szakmai gyakorlat (Guten fachlichen Praxis – GFP) fogalma alatt az erdőgazdálkodás minimumszabályainak konkretizálása kerül megvitatásra. Ez különösen a természetvédelmi minimumkövetelményekre vonatkozik.
A német erdészeti jogban a “jó szakmai gyakorlat” kifejezés ritkán használatos, és ha mégis, akkor elvont politikai irányelvként. Tartalmát tekintve az úgynevezett rendes erdőgazdálkodáshoz hasonlóan értelmezhető. A jó szakmai gyakorlat konkretizálásának hiánya eddig megnehezítette a jogilag biztonságos végrehajtást.
A német Erdészeti Tudományos Tanácsadó Testület (WBW) a globális változások kihívásaira válaszul a jó szakmai gyakorlat alternatívájaként egy átfogóbb koncepciót javasol az alkalmazkodó erdőgazdálkodásra. Célja az erdőtulajdonosok és a társadalom közötti új tehermegosztás, és az eszközök széles skáláján alapul a “társadalmilag kívánatos erdőgazdálkodási gyakorlat” elérése érdekében. Az adaptív erdőgazdálkodás alapjait az erdőgazdálkodás kötelező, szankcióbiztos jogi minimumszabályai képezik, amelyek a tulajdonosi közérdekű kötelezettségből fakadnak.
Az eszköztár további elemei a klasszikus szabályozási eszközök mellett a különböző finanszírozási eszközök (pl. az éghajlatvédelmi vagy biológiai sokféleséggel kapcsolatos szolgáltatások díjazása), a strukturális eszközök (pl. az erdészeti társulások megerősítése), a megfelelő információk biztosítása, beleértve a szükséges kutatásokat, valamint a magánintézményekkel és a magánintézmények közötti együttműködést lehetővé tevő keretfeltételek megteremtése.
A WBW azt javasolja, hogy a szövetségi kormány a szövetségi erdőtörvény módosításában rögzítse a “társadalmilag kívánatos erdőgazdálkodási gyakorlat” megvalósításának ezt a lépésről lépésre történő koncepcióját.”
