Megjelent Thomas Hlásny (Cseh Élettudományi Egyetem) és Julia Haas (Forest Europe) szerzők új szakpolitikai összefoglalója “A betűzőszú-járványok kezelése a 21. században” címmel.
A kéregbogarak és más biotikus kórokozók váratlanul súlyos pusztítást végeztek az európai erdőkben, de a legrosszabb valószínűleg még előttünk áll.
A politikai döntéshozóknak szóló egyértelmű ajánlásokkal ez a szakpolitikai összefoglaló a rugalmassági gondolkodásra helyezi a hangsúlyt a szú-kalamitással, de általában véve a növekvő kockázatokkal foglalkozó erdőgazdálkodási keretekben.
- Tanulni és előrelátni, nem csak reagálni. Az Európán belüli tudáscsere és a jó gyakorlatok példáinak, valamint a zavaráskezelés hiányosságainak alapos értékelése elengedhetetlen az előrelátó válságtervek elkészítéséhez.
- Tartsuk szem előtt a jövőt. A zavarás utáni kezelés és helyreállítás meghatározza az erdő sorsát a jövőben, beleértve a jövőbeli zavarásokkal szembeni sebezhetőséget is. Ezért az éghajlathoz alkalmazkodó és ellenálló erdők létrehozása a zavart területeken kiemelkedő fontosságú, de gyakran figyelmen kívül hagyott kockázatkezelési elem. Ehhez olyan népszerűtlen intézkedésekre lehet szükség, mint a jelenleg kevésbé értékes, de alacsony kockázatú fajok telepítése, a vadállomány jelentős csökkentése, valamint a fajok összetételének a jövőbeli éghajlati viszonyokhoz való igazítása a migráció elősegítése révén. Az erdőösszetétel változásainak az erdőalapú iparágak megfelelő átalakítását kell ösztönözniük. Erőteljes ösztönzést jelenthetnek az erdőgazdálkodók számára, hogy megváltoztassák gyakorlatukat.
- Az erdőgazdálkodás és az erdővédelem összeegyeztetése, és egy integrált kockázatkezelési stratégia keretében történő összekapcsolása. A hosszú rotációs időszakokat, a magas növedékállományt és az alacsony kor- és fajtaválasztékot elősegítő erdőművelési gyakorlatok olyan magas kockázatú feltételeket teremtenek, amelyeket nem lehet enyhíteni olyan intézkedésekkel, mint a fakitermelés, a szanálás és a bogárcsapdázás. Az aktív kockázatcsökkentő intézkedések azonban segíthetnek a gazdálkodási célok elérésében a változatos, az éghajlathoz alkalmazkodó és ellenálló erdőkben. Az éghajlatváltozásban a kockázatcsökkentés és az ellenálló képesség fontosabb, mint a termelékenység maximalizálása.
A hagyományos zavarásszabályozási és -elkerülési módszerek már nem hatékonyak, miközben a magas kockázatú körülmények között való működés az új normává vált.
Olvass többet az új, ellenálló erdők létrehozására vonatkozó ajánlásainkról, hogy hatékonyabban tudj alkalmazkodni és felépülni a jövőbeli megrázkódtatásokból. A szakpolitikai összefoglalóhoz tartozik egy, a teljes katasztrófa-kockázat-kezelési ciklussal foglalkozó eszköztár is, amely felhasználható a nemzeti válságtervekben való végrehajtáshoz.
szerk/ford: Tóth János, forrás: Forest Europe
