Az európai erdők számos erdei ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, többek között faanyagot, szénmegkötést, élőhelyeket és rekreációs célú természetet. Az EU Green Deal erős lendületet ad egy olyan jövőbeni európai erdészeti politikának, amely ösztönzi a többszörös FES-ek biztosítását. Ezt a lendületet négy szakpolitikai útvonal ültetheti át cselekvésbe.
Négy szakpolitikai út az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásának és keresletének összehangolására…
Az európai erdők számos erdei ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, többek között faanyagot, szénmegkötést, élőhelyeket és rekreációs célú természetet. Az EU Green Deal erős lendületet ad egy olyan jövőbeni európai erdészeti politikának, amely ösztönzi a többszörös FES-ek biztosítását. Ezt a lendületet négy szakpolitikai útvonal ültetheti át cselekvésbe:
1. út: Az ökoszisztéma-szolgáltatások kínálatának és keresletének szisztematikus nyomon követése:
A megfigyelési technológiák (pl. távérzékelés, nemzeti erdőkataszterek, polgári tudományos megközelítések) kombinálása az ökoszisztéma-szolgáltatások kínálatára és keresletére vonatkozó, a politikai döntéshozók, a társadalom és az erdőtulajdonosok számára értelmezhető, térben kifejezett adatok összeállítása, valamint az időbeli fejlemények nyomon követése.
2. út: A szakpolitikák fokozott integrációjának elősegítése:
Az erdőkkel kapcsolatos világnézetek és kapcsolódó érdekek sokféleségének kezelése a) az erdőkkel kapcsolatos valamennyi társadalmi csoport számára hozzáférést biztosítva a politikai döntéshozatali folyamathoz, b) az elfogadott politikai célok és a politikai eszközök összehangolása, c) a politika végrehajtásának nyomon követése és d) a politikák megfelelő elfogadása.
3. út: Az ökoszisztéma-szolgáltatásokért történő kifizetések (PES = Payments for Ecosystem Services) rendszerének kidolgozása:
Megfontolandó egy erdőkre összpontosító európai PES-rendszer létrehozása, amelyet a) a legfontosabb prioritást élvező ökoszisztéma-szolgáltatásokra való összpontosítás, b) stabil (állami/magán) finanszírozási források, pl. pénz átirányításával, c) innovatív tervek – pl. fordított árverések – lehetősége, d) prioritást élvező területek, például olyan tájak, amelyek nagy potenciállal rendelkeznek az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásában vagy nagy társadalmi keresletet támasztanak, és e) hosszú távú kötelezettségvállalás, valamint nyomon követési és megfelelési mechanizmusok jellemeznek.
4. út: Az alulról felfelé irányuló részvétel és tanulás lehetővé tétele az innovátorok körében:
Részvételi, alulról felfelé irányuló folyamatok elősegítése regionális/helyi szinten a prioritások feltérképezése és a lehetséges konfliktusok azonosítása érdekében. A transznacionális hálózatépítés felhasználása az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos innovációkat kifejlesztő erdőtulajdonosok és -gazdálkodók közötti tanulás elősegítésére.
…mert az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások tekintetében hat kihívással kell szembenéznünk.
– Pontatlan információk a keresletről és a kínálatról: Az erdei ökoszisztéma-szolgáltatásokra vonatkozó információk az elmúlt évtizedekben javultak, de még mindig többnyire a fakitermelésre összpontosítanak, különösen helyi vagy regionális szinten. Európában nincsenek rendszeres információk az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások iránti társadalmi igényekről.
– Fokozódó nyomás az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra: Az éghajlatváltozás egyre nagyobb hatással van az európai erdőkre, és az alkalmazkodás elengedhetetlen, ami új veszélyeket és lehetőségeket teremt az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására.
– Hiányzik a szakpolitikai integráció: Az EU erdészeti politikájában a környezetvédelemmel/megőrzéssel
kapcsolatos aggályok és az erdőhasználati érdekek közötti polarizáció tendenciája figyelhető meg, ami hatásköri vitákhoz vezet. Ez gátolja a kompromisszumkeresést és a többféle erdei ökoszisztéma-szolgáltatásra vonatkozó hatékony szakpolitikai kombinációk kialakítását.
– Kétértelmű szabályozási keretek: Az ellentétes érdekek kétértelmű és részben ellentmondásos szabályozási keretekben nyilvánulnak meg. Ezek együtt járnak a tulajdonjogok országonként markánsan eltérő kiosztásával, és korlátozhatják az erdőtulajdonosok lehetőségeit a kínálat megújítására.
– A kínálat és a társadalmi kereslet összehangolásának hiánya: A társadalom az erdőket a fajok élőhelyeként vagy a természetben való kikapcsolódás helyszíneként helyezi előtérbe, de az erdőtulajdonosok a legtöbb bevételt a fából szerzik.
– A feltűnő sokféleség korlátozza az egyméretű megoldásokat: Az erdők és az erdőgazdálkodási gyakorlatok Európa-szerte igen változatosak, például jelentős regionális eltérések vannak a fakitermelés intenzitása vagy az erdővel kapcsolatos kockázatok, például a tűzvészek között. Ez hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az európai szakpolitikai kereteket regionálisan adaptált erdészeti szakpolitikai kombinációkba kell átültetni.
Szerzők:
Winkel, G., Lovrić, M., Muys, B., Katila, P., Lundhede, T., Pecurul, M., Pettenella, D., Pipart, N., Plieninger, T., Prokofieva, I., Parra, C., Pülzl, H., Roitsch, D., Roux, J-L., Thorsen, B.J., Tyrväinen, L., Torralba, M., Vacik,H., Weiss, G., Wunder, S.
szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI
