Az idén először adták át a Zöld Civil Díjakat. A két kitüntetett Kalas György és Lányi András. Öten kaptak posztumusz Zöld Civil Emlékdíjat: Foltányi Zsuzsa; Gellért Miklós Endre – “Komposztmiki”; dr. Hajósy Adrienne; Mangel Gyöngyi; és Rohály Gábor. Új podcastunk a június 25-i díjátadón készült.
Idén immár 32. alkalommal találkoztak a hazai zöld szervezetek képviselői a Zöld Civil Országos Találkozón június 23 – 25 között Székesfehérváron, ahol első alkalommal adták át a környezeti ügyért és az együttműködésért kiemelkedően tevékenykedő személyeknek a Zöld Civil Díjakat és Emlékdíjakat. Ezekre bárki beküldhetett jelöléseket, és június elején egy bizottság kiválasztotta azt az 5 főt, akik sajnos már nem lehetnek velünk, de életükben rengeteget tettek a hálózatért. Az ő munkájukat Zöld Civil Emlékdíjjal ismerték el. Mellettük 2 zöld mozgalmár munkásságát pedig Zöld Civil Díjjal jutalmazták Az esemény házigazdája, és az elismerések átadója Lajtmann Csaba főszervező volt, a díjazottakat Erdődiné Visnyovszky Ágota és Merza Péter méltatta.
EMLÉKDÍJ
Gellért Miklós Endre – “Komposztmiki”
A főváros mélyén, a VIII. kerületben, egy körfolyosós társasházban felcseperedő Gellért Miklós Endre rajongott a természetben eltöltött percekért. Édesapja gimnáziumi biológia-kémia szakos tanár volt, melynek köszönhetően rengeteget járták a természetet, az erdőket. A természet iránti szeretetét már gyermekkorában magába „szippantotta”. Ezek a csodálatos élmények végig kísérték életét. Már élete első munkahelyén is aktív részese volt a közösségi munkának. Fotográfusként hosszú éveken keresztül dolgozott, ahol egyedi és kreatív műveivel kitűnt a kollégái közül. A természet iránti rajongása szikla szilárdan kitartott, hiszen a 2000-es években megalapította élete fő művét, a SZIKE Környezet és Egészségvédelmi Egyesületet, melyben a fotográfusi múltjával karöltve, teljes odaadással és kreativitással 2022. március 3-án bekövetkezett haláláig tevékenykedett. Elhivatottan tartotta országszerte előadásait a komposztálás és biogazdálkodás rejtelmeiről.
Miklós hitelessége és lebilincselő stílusa vonzotta a hallgatóságot. De többször járt külföldön is, többek között Svédországban és Svájcban, hogy megismerje és elsajátítsa az ottani gazdálkodás és komposztálás csínját-bínját. Fotográfus múltjának köszönhetően e külföldi útjain is csodálatos képek születtek, melyekből családja a mai napig merítkezik.
Országszerte rengeteg rendezvényre volt hivatalos, melyek komoly előkészületeket igényeltek. Mivel Miklós a tökéletességre törekedett, ötletekkel teli standját mindig körbe állták az emberek. A budapesti autómentes nap kiemelkedő alakja volt. Amúgy maga is elkötelezett kerékpárosként már a kezdetektől mindenhová biciklijével érkezett. És milyen megrázó, és egyben milyen felemelő mementó, hogy éppen egy korosodó kerékpáros jött szembe a Rákospalotai temető főútján, szállt le biciklijéről, és húzódott félre a temetési menet elől, és várta meg illő tisztelettel, amíg Miklós, és az őt utolsó útján kísérő menet elhaladt mellette…
Elhivatottan tartott előadásokat gyermekeknek iskolákban, óvodákban. Célja volt, hogy már a gyermekek is megismerjék és tiszteljék a természetet, hiszen azt vallotta, a természet szeretetét úgy tudják magukba „szippantani”, ha látják és megtapasztalják azt, ha benne élnek. Gellért Miki értett a gyerekek nyelvén, játékosan készítette el előadásait, hogy érdekessé tegye számukra. Élmény volt őt hallgatni…
Lányával éveken keresztül budapesti piacokon egészséges élelmiszerekkel is foglalkoztak, ahol hitelességével kiemelkedő alakja volt a piaci létnek. Miklós nagyon mély érzésű ember volt, aki a lélekkel is sokat foglalkozott. Leánya: Lilla, csakúgy, mint Miklós barátai, tisztelettel és csodálattal hallgatták jó tanácsait. Önzetlen segítő volt, érzékenysége, mély gondolkodásmódja, rendszerszemléletű és eredeti látásmódja – nyitottsággal, derűvel, vidámsággal és humorral párosult. Barátságos volt mindenkivel, DE „zöld” ügyekben kérlelhetetlen. Miklós mindenhol nyomot hagyott maga után. A természeti környezet elszánt védelmezője, a komposztálás odaadó népszerűsítője, az örökké derűt sugárzó „Komposztmiki” pótolhatatlan űrt hagyott maga után…
Mikor Miklós megbetegedett, és már látszott, hogy mennyire súlyos a helyzet, akkor kétségbeesetten reméltük, hogy talán segítene neki a gyógyulásban, ha közvetlenül érezhetné a „Zöld” közösség személye felé irányuló elismerését, szeretetét és támogatását. Azét a „Zöld” mozgalomét, azét a „Zöld” közösségét, amely számára egész életében olyan kiemelt fontossággal bírt. Például egy olyan díj odaítélésével és átadásával, amely akkor még nem is létezett. Olyan díj odaítélésével, amelyet a „Zöld” mozgalom alapít – saját aktivistái kimagasló teljesítménye elismerésére… Ám Miklós állapota oly’ rohamosan romlott, hogy már nem maradt szemernyi remény sem. De a KT (Koordinációs Tanács) örömmel fogadta, és fel is karolta a hézagpótló díj ötletét, és végig is futtatta azt, egészen a jelenlegi megvalósulásig. Így tehát túlzás nélkül tekinthetünk a „Zöld Civil Díjra”, és annak posztumusz változatára, a „Zöld Civil Emlékdíjra” úgy, mint Gellért Miklós Endre „Zöld” mozgalomnak nyújtott végső ajándékára, hiszen e díj keletkezését az ő személye, tevékenysége és távozása inspirálta…
Köszönjük Miki! Mindent köszönünk Neked.
Miki már az égi kertben komposztál
Jelölő személyek: Gervai Miklós András (Szándék Alapítvány) és Gellért Lilla
Támogató szervezetek: Reflex Környezetvédő Egyesület, Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség, HUMUSZ
Dr. Hajósy Adrienne
A Nők a Balatonért Közhasznú Egyesület a 2022-ben elhunyt tagját, Dr Hajósy Adriennet javasolja a Zöld Civil Emlékdíjra. Adrienne életének a környezetvédelem olyan természetes, magától értetődő része volt, mint a lét maga. Soha nem a problémákat kereste, hanem a megoldásokat kutatta.
Madárcsontú termete mögött hihetetlen kitartás és lelkierő rejtőzött. A számára fontos ügyekben minden tudásával, utolsó leheletéig küzdött. Így került a 80-as években a Duna Körbe. Az itt végzett munka volt az útlevele Mádl Ferenc stábjába, ahol kormányfőtanácsosi rangban dolgozott. Húsz éven át volt az MTA Szigetközi Munkacsoport tudományos titkára.
A hetvenes évek elejétől, az ELTE Geofizikai Tanszék munkatársa volt. Az egyetemen oktatott, de a civil életben a példájával tanított. Tanulhattunk tőle kitartást, emberséget és pontosságot. A keze alól kikerülő anyagokban az utolsó vesszőig minden a helyén volt, alátámasztva a megfelelő jogszabállyal. Végzettsége szerint geofizikus, de otthonosan mozgott a biológia, fizika és kémia világában is. Az ökológiához is értett, működő egységben látta a környezet egymásra ható élő és élettelen elemeit.
Folyamatosan képezte magát. Kitartó türelemmel kereste az igazságot, nem tévedt el a jog és a törvények útvesztőjében sem. Sok, a környezetvédelem körébe tartozó ügyben kérték segítségét, de kérés nélkül is tette a dolgát, ahogy lelkiismerete parancsolta. Szívügye volt a Duna, a Balaton és bár budapesti állandó lakóhellyel rendelkezett, Balatonföldvárt tartotta otthonának, itt élt és dolgozott haláláig. Itt került kapcsolatba a Nők a Balatonért Közhasznú Egyesülettel, melynek szakmai vezetője lett. Minden alkalmat megragadott, hogy a tavat érintő kérdésekben hallassa a hangját. Az egyesület képviseletében küzdött a tó körbeépítése, a vízminőség szempontjából fontos berkek elpusztítása, a nádirtás és feltöltés ellen. Egyetlen, a Balatonhoz kapcsolódó környezetkárosítás sem kerülte el a figyelmét, legyen az a nádba vágott illegális bejáró, vagy természetromboló beruházás. Örült minden elért eredménynek, az olyan kicsinek is, mint egy törvénytelen terület átminősítés megakadályozása a parton, vagy az olyan nagynak, mint egy törvénysértő szakhatósági engedély visszavonatása. Ezért segítette munkájával a Mosolygó Balatonföldvárért Egyesületet a földvári strandra tervezett kikötő elleni perben, vagy a Club-Aliga gigaberuházás ellen küzdő civileket.
Sok mindent elmondhatunk róla. Lelkes és tevékeny környezetvédő volt, hitt a civil szervezetek erejében, abban, hogy a kitartó munka a végén meghozza a várt eredményt. De a legfontosabb, amit el kell mondanunk róla, hogy igaz ember volt. Olyan, aki kiállt az elveiért és ellenszélben is kitartott a számára fontos ügyek mellett.
Sok nemes, magas szintű tudást igénylő feladatot elvégezve 2022-ben hagyott itt minket dr. Hajósy Adrienne. A Miskolci Egyetem arany diplomás geofizikusa férfias kutatási területet választott magának 1966-ban, a földet. Szakmai útját végig kísérte a föld, a kőzetek, a talajtani formák és főképpen a vízkincsek világa. A ’80-as években megérintette a természeti és a környezeti értékek megóvásának fontossága, így Adrienne a föld mellett a Föld védelmét is lelkesen felvállalta és a későbbiekben civil zöldként – a fiataloknak is példát mutatva – képviselte. Az 1980-as évek második felében, ahogy szerte a világban, úgy hazánkban is egyre többen ismerték fel az élet alapfeltételeinek védelmének fontosságát. Sorra alakultak meg a zöld társadalmi szervezetek. Adrienne az elsők közt volt részese a Duna Kör, majd a Duna Charta megalapításának is. Olyan neves szak- és közéleti emberekkel dolgozott együtt, mint Csoóri Sándor, Czakó Gábor, Karátson Gábor, Lamm Vanda, Láng István, Lányi András, Mádl Ferenc, Makovecz Imre, Perczel Anna, Péterffy Ágoston, Sinkovits Imre, Somogyi József, Szántó Piroska, Szentágothai János, Vargha János és hosszasan sorolhatóak a nevek.
A győri reflexesekkel a Bős-Nagymarosi vízlépcső kapcsán találkozott össze. Az ő munkájának is köszönhető, hogy a Duna védelmének ügye országosan kiemelt figyelmet kapott. Ha valaki, hát akkor dr. Hajósy Adrienne véges-végig képviselte a folyó ügyét. Legyen az a Magyar Tudományos Akadémia monitoring munkája, a Dunai Kormánybiztos képviseleti feladatainak alátámasztása, az ENSZ Hágai Bíróságához beterjesztett magyar peranyag megalapozása, vagy a zöld szervezetek minisztériummal szembeni érdekképviselete. Sorolhatatlan mennyiségű feladatot látott el precízen, szorgalmasan, nagy teherbírással és odaadással. A hetvenes évek elejétől több mint húsz éven át az ELTE Geofizikai Tanszékének munkatársaként dolgozott.
A rendszerváltás után Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter tudományos főtanácsadója volt, és húsz éven át dolgozott az MTA Szigetközi Munkacsoportjának tudományos titkáraként. Nyugdíjba vonulásakor a pesti otthonát felcserélte egy Balaton-parti, balatonföldvári kertes kisházra. A Reflex mellett meghatározó önkéntese lett az akkor megalakult Nők a Balatonért Egyesületnek. Ekkor már úgy ismerte a Balatont, mint a szeretett Dunát. Szerette a folyókat, tavakat és persze – az egyetem óta – a felszínalatti édesvízkincset. Utolsó munkáinak egyikeként sikeresen harcolt a balatonföldvári E-vitorláskikötő eljárási hibái ellen.
Nagy tanító volt. Remélhetőleg Adrienne szellemi hagyatéka soha nem vész el, és táptalajként szolgál a jövő nemzedék számára. Akadályokat nem ismerő környezetvédő munkásságát példaként lehet felmutatni minden – a Földünkért tenni akaró – ember számára.
Végleg elhajózott Dr Hajósy Adrienne
Jelölő szervezetek: Nők a Balatonért Közhasznú Egyesület, Reflex Környezetvédő Egyesület
Támogató szervezetek: Gaja Környezetvédő Egyesület, Ökoszolgálat Alapítvány, Csemete Természet és Környezetvédő Egyesület
Foltányi Zsuzsa
FoZsut a zöld mozgalom régebbi tagjainak aligha kell bemutatni 🙂 Az ő kezdeményezése és munkája lévén jött létre nemcsak az Ökotárs Alapítvány, de az Energia Klub és a Föld Napja Alapítvány is, emellett számos más civil szervezet munkáját segítette vagy vállalt benne tisztséget. Zsuzsa az ELTE és a BME közös szakán végezett biológus-vegyészmérnökként 1979-ben. A nyolcvanas években az Impulzus című műszaki lap újságírójaként tevékenykedett. Egy interjú mentén került kapcsolatba az ELTE Természetvédelmi Klubjával, sokunk zöld civil „keltetőjével”. Részt vett a Duna mozgalomban, és a rendszerváltás környékén kibontakozó kelet-európai zöld együttműködés kialakításában is meghatározó munkát végzett. Az Ökotárs első igazgatójaként alapvető szerepe volt a ma ismert zöld mozgalom kialakulásában: az alapítvány kilencvenes években nemcsak adományaival segítette az akkori zöld civil szervezetek megerősödését, de a havi találkozók, zöld reggelik és közös nyári elvonulások szervezésével motorja volt az együttműködés elmélyítésének is. Zsuzsának köszönhetően az Ökotárs mindig új utakon járt: úttörő módon hozott be és honosított meg olyan külföldi, főleg amerikai fejlesztési módszereket és eszközöket, melyeket a mai napig csiszolunk és alkalmazunk.
Zsuzsa kérlelhetetlen elkötelezettje volt a tiszta és átlátható működésnek és pénzosztásnak: nem tűrte a mismásolást, az urambátyám stílust az Ökotárson kívül és belül sem. Éles szemű kritikus is volt: észrevette a csillogó homlokzat mögött a rothadást, és szóvá is tette a gyenge pontokat – de előbb-utóbb mindig rá kellett jönnünk: neki van igaza.
Bár férje tragikus halála 2005 után egy lépéssel hátrább lépett, a háttérből mindvégig velünk volt kurátorként és tanácsadóként. Egészen a legutolsó percig sokan megtalálták ügyeikkel és problémáikkal, és ő mindenkinek igyekezett segíteni: információt keresni, kapcsolatokat teremteni. Legyen az energiapolitika, a civilek finanszírozása vagy a közösségi részvétel – minden problémát magáénak érzett, beleásta magát és cselekedett. Az igazságtalanság és az agyatlan bürokrácia vörös posztóként ingerelte – ha ilyet tapasztalt nem nyugodott, amíg minden követ meg nem mozgatott. Széles látóköre, mindig két lépéssel előbb járó stratégiai gondolkodásmódja, a közös ügy és a cselekvés iránti rendíthetetlen elkötelezettsége alapján bízvást elmondhatjuk: FoZsu egymagában volt az igazi „zöld civilség” megtestesítője.
Elhunyt Foltányi Zsuzsa, a zöld civilek nagyasszonya
Jelölő személy és szervezet: Móra Veronika / Ökotárs Alapítvány
Támogató személy: Hartman Mátyás
A díjat átvette Móra Vera és Foltányi Zsuzsa fia Végső Gergő
Rohály Gábor
Rohály Gábor végzettsége szerint gépészmérnök, repülőmérnök volt. Szakmai pályafutása során informatikai cégek közép-, majd felsővezetőjeként tevékenykedett. Huszonöt évnél is több tapasztalattal rendelkező, energikus, emberközpontú vezetőnek ismerték, akik vele dolgozhattak. Akik erről az oldaláról ismerték, azok közül sokan nem tudták, hogy Gábor nemcsak a hivatásában volt rendkívül aktív, hanem a civil életében is.
Tagja és egy időben elnöke volt a salföldi székhelyű Káli-medence Környezetvédelmi Társaságnak. Tagja és tevékeny szervezője volt az Üzleti ÉrtékMegőrző Közhasznú Alapítvány által működtetett ÉrMe Üzleti Hálózatnak, és alapító tagja, szervezője a Keresztény ÉRrtékMegőrző Egyesületnek (KÉRME). A KÉRME – a brüsszeli székhelyű, 1931-es alapítású Katolikus Munkaadók Szervezeteinek Nemzetközi Uniója nevű nonprofit szervezet tagjaként 3 éven keresztül vitte az Értékek Értéke Programot, amely a magyar vállalatvezetőket ismertette meg az egyház társadalmi tanítására épülő sikeres vállalat-irányítási modellel. Rohály Gábor nemcsak elnöke, hanem motorja, elkötelezett mozgatója volt a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületnek.
Gépészmérnöki képzettsége mellett rendkívüli tájékozottságot szerzett a teremtésvédelemmel összefüggő legfrissebb hazai és nemzetközi ismeretek terén. A teremtésvédelmet holisztikusan közelítette meg, egyenrangúan kezelve a szegények és a környezeti válság egymással szorosan összefüggő kérdéseit. Emellett tele volt praktikus ötletekkel és a mindennapi életre vonatkozó hasznos példákkal. Fontosak voltak számára a gyakorlati kérdések és a példamutatás: az, hogy bemutassuk, lehet-e otthon, egyszerű eszközökkel környezetbarát mosószert készíteni, vagy hogy felhívjuk a figyelmet arra, érdemes napfénnyel működő gyümölcsaszalót használni. Új gondolatok egész sorát hozta, és gondosan rendszerezte mindazt, aminek a megvalósítására esélyt látott.
Saját életében, mindennapi gyakorlatában is következetesen igyekezett alkalmazni a környezettudatosság kívánalmait, és erről másoknak őszintén, pozitív módon be is számolni. Így sokakat meg tudott nyerni a “hétköznapi környezetvédelem” céljainak, és bátorítani tudta a már elkötelezetteket. Az ő kezdeményezésére lett a Zöld OT-n teremtésvédelmi szekció. 2017. április 22-én, a Föld napján, megrendítően váratlanul, örökre itt hagyott minket.
Jelölő szervezet: Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület
Mangel Gyöngyi
Néhány nappal 73. születésnapja előtt 2023 január 19-én elhunyt Mangel Gyöngyi (1950-2023), a hazai zöld újságírás kiemelkedő alakja, akit sokan főleg a Kossuth Rádió környezetvédelmi műsoraiból ismerhettek. Magyarországon – mint sok minden más – a zöld újságírás is meglehetősen későn indult el. Sokáig nem lehetett beszélni a szocialista népgazdasági szennyezésekről, az un. rendszerváltás után is nehéz volt a főszerkesztőkön átverni e terület fontosságát. (a Magyar Rádióban közel két évtizeden át harcoltunk folyamatosan több-kevesebb sikerrel műsoridőkért). Az akkori országos napilapokban is nehezen sikerült tematikus heti „zöld oldalt” brusztolni a kollégáknak, és ott is gyakran kiütött cikkeket pl. egy autóreklám.
Az oktatás után biológusként dolgozott a budapesti sugárbiológiai intézetben, amikor bekövetkezett a csernobili katasztrófa. Talán ez, a nyilvánosságot megkerülve fenyegető emberi felelőtlenség élménye indíthatta el azon az úton, ami a rendszerváltás hajnalán az ellenzéki szakszervezetbe, a TDDSZ-be, illetve a Magyarországi Zöld Pártba, majd pedig az ökológiai felvilágosítás és tényfeltárás missziójához vezette.
Az újságírásban fő szakterülete a környezetvédelem, egészségvédelem, emberi jogok több ezer riportot, tudósítást, interjút, jegyzetet tett közzé tanulmányokat írt magyarul és angolul a környezetvédelem területéről, újság- és folyóiratcikkeket jelentetett meg- folyóiratokba írt: a korabeli zöld-, alternatív mozgalmakban legendás Harmadik Partban és az Ökoban jelentek meg munkái. Később az újságírás, szerkesztés teljesen kitöltötte az életét: Magyar Rádió, Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió, Magyar Hang. Mangel Gyöngyi egy ilyen úttörő időszakban került az akkor még tényleg közszolgálati, és a maihoz képest elképzelhetetlenül valóban szabad Magyar Rádióba (a Kossuth Adóhoz) – később MTVA-ba, ahol szerkesztő-riporter, műsorvezető, vezető szerkesztő volt 1992-2013 között.
A Magyar Rádió Nívódíját három alkalommal (1993, 2000, és 2006) kapta meg.
Egyéb kitüntetései:
Elismerő oklevél: Nemzetközi természetfilm fesztivál, Párizs (1995)
Zöld Toll Újságírói Díj a környezetvédelmi minisztertől a környezetvédelmi tudatformálásban végzett kiemelkedő tevékenységéért (2007)
A “Kétmilliomodik hektár magyar erdő” emlékérem – Országos Erdészeti Egyesülettől (2008)
Média a biokultúráért díj – Biokultúra Szövetségtől (2011)
Elismerő Oklevél az MTVA Kossuth Rádió társadalom-ökológiai témákat feldolgozó, kimagasló színvonalú újságírói, szerkesztő – műsorvezetői tevékenységéért – a vidékfejlesztési minisztertől (2012)
A Kossuth Rádióban a következő műsorokban dolgozott: Oxigén, Ökológiai akadémia, Túlélés, 23. óra, Krónika, Zöld hírek, Arckép zöld háttérrel, Kék bolygó, Vasárnapi újság, Zöld mozaik, stb. 2014-től nyugdíjasként szerkesztő-műsorvezető volt az azóta már Orbánék által likvidált Lánchíd Rádiónál a Zöldgömb című műsorban. Emellett 20 évig a Duna Tv-n futó Talpalatnyi zöld öko-magazin egyik oszlopa volt. A greenfoba is többször publikált – főleg nagy átfogó cikkeket.
In memoriam Mangel Gyöngyi
Jelölő személy: Sarkadi Péter
Támogató szervezetek: Reflex, Magyar Éghajlatvédelmi Szövetség
ZÖLD CIVIL DÍJ
Kalas György
Kalas György végzettségét tekintve jogász, a győri Reflex Környezetvédő Egyesület egyik alapítója, aki többféle szerepben járult hozzá a zöld civil együttműködés létrejöttéhez és fejlesztéshez. Évtizedek óta fáradhatatlan harcosként képviseli a zöld ügyet. Mátészalkán született, majd az Ipoly partján felcseperedve szerette meg a természetet. Általános iskolába Balassagyarmaton járt, aztán gépésztechnikusként érettségizett Salgótarjánban. Kalandos életútja során volt tetőfedő és esztergályos Balassagyarmaton, lakatos, majd tervtechnológus egy textilgépgyárban, az egykori Kelet-Németországban. Hazatérve besorozták katonának, leszerelése után pedig az Idegenforgalmi Hivatal balassagyarmati kirendeltségét vezette. Közben levelező tagozaton elvégezte az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát, ahol 1981-ben szerzett jogi diplomát. A joggyakorlat megszerzése után 1984-ben jogtanácsosi szakvizsgát tett, később ügyvédnek is feleskették. 1985-ben költözött Győrbe, itt kezdte környezetvédelmi pályafutását: jogtanácsosként helyezkedett el az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Nyugat-dunántúli Felügyelőségén. A rendszerváltó – A 1980-as évek végén Reflex aktivistájaként részt vesz a győri Demokratikus Akciószövetség munkájában, amelyben a frissen alakult ellenzéki pártok mellett aktív szerepet vállalnak a helyi környezetvédők is. Akciókat, utcai fórumok szervez az élhetőbb helyi környezetért. Munkája segítségével autómentessé válik Győr egyik legszebb barokk tere: a Széchenyi tér.
A nevelő – Ifjúsági csoportot szervez, ahol az érdeklődő fiatalokat a környezettudatos életmód alapjaival ismerteti meg. A diákokkal közösen kiállításokat, kampányokat és akciókat szervez. Vidám előadásaival nem csak a várost, hanem az egész országot bejárja. Kesztyűbábjai segítségével felhívja a figyelmet a hulladékcsökkentési lehetőségekre.
A mozgalmár – A Reflex mellett több szervezet alapításban is közreműködik. Kevésbé közismert, de ő a keresztapja, névadója az Ökotárs Alapítványnak. Bábáskodik a Hulladék Munkaszövetség, HUMUSZ létrejötténél és rengeteget segít a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának (KÖTHÁLÓ) létrehozásában és bejegyzésben. A ‘90-es évek elején tesz egy saját alapítványt is. Az Öko-stúdióval is az ökológiai szemlélet és magatartás kialakítását segíti. A mozgalmár bekever című sorozatával a civil zöld mozgalom fiataljainak adja át tapasztalatát. Koránál fogva a mozgalom tagjai közül talán ő vesz részt a legtöbb alkalommal a zöld civil Országos Találkozókon.
Az úttörő – Több környezeti témát az elsők között karol fel. A Győr-Szabadhegyi településrészen az országban elsők között szervezi meg a lakossági szelektív hulladékgyűjtést. Előadásokban és kiadványokban foglalkozik az elektromos háttérsugárzás, az elektroszmog lehetséges káros hatásaival, felhívja a figyelmet az egyik legalattomosabb környezetszennyezésre, a zajra, mindenki számára felfedi az E-számok rejtélyét, szárbaszökkentve Aarhust, minta beadványokkal segíti a közérdekű környezeti adatokhoz való hozzáférést, zöld fogyasztóvédelmi kampányokkal küzd az eldobható csomagolóanyagok vagy a postaládákat elárasztó reklámkiadványok, a szemétposta térhódítása ellen.
A harcos – A civil környezetvédőkre harcosként tekint (Harcostárasaknak szólítja őket), mivel ő maga is harcosként küzd a zöld ügyért. Nem ismer kompromisszumot, ha olyan ügyről van szó, amely veszélyezteti a jövő nemzedékek érdekeit. Hulladék-katapulttal küzd a minisztériumnál az erősebb zöldhatóságokért és a jobb jogszabályokért. Ha kell, kézen állva tüntet a parlamenti folyosón, hogy felhívja a figyelmet az aktuális környezeti problémákra.
A jogász – Jogi szakmai tevékenységei nem csak a civil zöldek között, hanem a szakma szélesebb köreiben is közismertté teszik őt. Számtalan országos és helyi jogszabály előkészítésében és véleményezésben működik közre. Az egészséges környezethez való alapvető jog védelme és a környezetvédelem területén kiemelkedő emberi helytállásért és szakmai tevékenységekért munkásságát az alapvető jogok biztosa 2012-ben Justitia Regnorum Fundamentum díjjal ismeri el.
A gyűjtő – A visszaváltható tejesüvegtől a palatáblákig: lelkes gyűjtője az elmúlt évszázad magyar italos üvegeinek és oktatási eszközeinek. Többszáz darabos gyűjteményének darabjai körbejárják a helyi és Győr környéki közintézményeket, iskolákat, közösségi házakat, ahol vidám megnyitókkal mutatja be, hogy mennyivel környezetkímélőbben éltek szüleink, nagyszüleink.
A papírmerítő – A legkörnyezetkímélőbb papír: az újrapapír. Sőt, még tovább megy, és azt állítja, hogy: A legjobb papír az, ami megmarad az erdőben fának. Kalas Gyuri szakmai életútját végigkíséri a papír témája, több kiadványa, kiállítása és előadása kapcsolódik a témához. Nyugdíjas éveihez közeledve lelkes papírmerítővé válik. Turmixgépével és merítőszitáival a hetvenes éveit taposva is lelkesen járja a fesztiválokat, iskolákat és óvodákat, hogy az újságpapír-pépből merített papírt mancsikoljon a legkisebbekkel.
Jelölő szervezetek: Reflex Környezetvédő Egyesület, Hulladék Munkaszövetség, Ökotárs Alapítvány, Éghajlatvédelmi Szövetség
Lányi András
Lányi András a hazai ökológiai mozgalom egyik legnagyobb hatású gondolkodója és cselekvője – immár évtizedek óta. Személyében ritkán látható módon egyesül az elképesztő olvasottsággal, műveltséggel rendelkező filozófus és a frontvonaltól sem megrémülő aktivista.
Névjegyét először a Duna-mozgalom egyik főszervezőjeként tette le. Az ezredfordulón ő kezdeményezte a Védegylet Egyesület létrehozását, amely az azt követő évek jelentős hatást gyakorló ökopolitikai szervezete lett. A Védegylet munkatársaként egyik kezdeményezője és szervezője volt többek között a Sólyom László köztársasági elnöki jelöléséért vagy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosi hivatalának létrehozásáért folytatott sikeres kampánynak.
A 2010-es években aktív szerepet játszott olyan országos visszhangot kiváltó ügyekben, mint a Paks2 megépítése elleni tiltakozás vagy a budapesti Városliget fáinak védelme. A közelmúltban a Karátson Gábor Kör vezetőségi tagjaként végzett értékes szervezőmunkát a civil szférában.
Ám András befolyása a zöldmozgalomra közvetettebb módon is bőven érvényesül. Számos humánökológiai témájú – főleg szerzőként, de olykor szerkesztőként jegyzett – könyvének, számtalan cikkének és publicisztikájának, továbbá nyilvános előadásainak hatása felmérhetetlen, ám bizonyosan óriási. Emellett három évtizede oktat a humánökológiához kapcsolódó, elsősorban etikai és politikai filozófiai kurzusokat az ELTE-n és egy sor további egyetemen. Alapítója és egy ideig vezetője is volt az ELTE humánökológia mesterszakának (amely korábban szintén az ő irányítása alatt programként, majd szakirányként működött), az első olyan egyetemi képzésnek itthon, amely az ökológiai válság társadalomtudományi szempontjaira helyezi az elsődleges fókuszt. Egykori tanítványainak sokasága dolgozik hazai zöldszervezeteknél – fölvértezve a tőle és az általa válogatott oktatótársaitól kapott tudással.
András energiája közel hetvenöt évesen is lenyűgöző. Unikális tudása, tehetsége sok téren mindmáig pótolhatatlanná teszi őt a hazai zöldmozgalom számára.
Jelölő szervezet: Humánökológia Mesterszak – ELTE TáTK
Támogató szervezetek és magánszemélyek: Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány, KISLÉPTÉK Egyesület, Greenpeace Magyarország Egyesület, Baranyai Anna, Bokor-Füzesi Viktória, Csoma Tamás, Dr. Gébert Judit, Dr. Klein Ákos, Erdődiné Visnyovszky Ágota, György Bálint, Halász Gergely, Kecskés Zsófia, Keszey Borbála, Kükedi Zsolt, Laczi Miklós, Lázár Péter, Munkácsy Béla, Nagy Fanny, Nagy Károly, Őri Ádám, Patkó László, Pauló Gergely, Sümegi Albin Dániel, Tompa-Horváth Iringó, Vámossy Máté, Vásárhelyi Csenge
A 2023 június 23 – 25 között Székesfehérváron megrendezett Zöld Civil Országos Találkozóról még több podcastban beszámolunk a nyár folyamán, ezért is érdemes feliratkozni a greenfo fiókjaira (SoundCloud, spotify, apple podcasts, google podcasts, overcast, breaker, castbox, pocket casts, RadioPublic, Stitcher.
forrás: greenfo
