Fenntartható növekedés mellett elképzelhetetlen a szén-dioxid-leválasztás, -felhasználás és -tárolás (carbon capture, utilization and storage – CCU/S) nélkül elérni a dekarbonizációs célokat – jelentette ki az energiaügyi miniszter szombaton Szegeden.
Lantos Csaba a Szén-dioxid-tárolási és -hasznosítási lehetőségek Magyarországon című kötet bemutatóján azt mondta, Magyarországon a rendszerváltáshoz képest 37 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás.
A Nemzeti Energia- és Klímastratégiában 40 százalékos mérséklést vállalt 2030-ig Magyarország, a terv megújításával ezt az arányt 50 százalékra növelte – közölte a miniszter a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Greennovation Center és az IFUA Horváth & Partners Kft. együttműködésével készült könyv bemutatóján.
Kiemelte, Magyarország tavaly az uniós tagországok között a negyedik helyre került az egységnyi energia előállítására jutó szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. Miközben több tagországban növekedett a kibocsátás, Magyarországon 8,6 százalékkal sikerült mérsékelni ezt az arányt, s csupán a három Benelux-ország ért el jobb eredményt.
Janáky Csaba, az SZTE kutatójának szakmai vezetésével megvalósuló Megújuló Energiák Nemzeti Laboratórium-projekt során elkészült kötet szerint a CCU/S lehet az egyetlen alternatíva arra, hogy a meglévő erőműveknek és ipari létesítményeknek ne kelljen a másként nem kezelhető kibocsátás miatt idő előtt bezárniuk, illetve üzemelhessenek alacsonyabb kapacitáskihasználtság mellett vagy alternatív üzemanyagokkal. A szén-dioxid-leválasztó berendezések utólagos felszerelése lehetővé teszi a meglévő üzemek, valamint a kapcsolódó infrastruktúra és ellátási láncok további működését jelentősen csökkentett kibocsátás mellett. Ez hozzájárulhat a foglalkoztatás és a gazdasági jólét megőrzéséhez azokban a régiókban, amelyek kibocsátásintenzív iparra támaszkodnak.
A megújuló energiaforrások által termelt villamos energiával a jelenlegi energiahordozók részben kiválthatók lehetnek, de számos ipari folyamat – például a nehézipar és a távolsági szállítás – nehezen vagy egyáltalán nem helyezhető át elektromos alapokra, mert a fosszilis tüzelőanyagok alternatívái vagy megfizethetetlenül drágák vagy nem praktikusak.
A kötet szerint egyes ágazatok – például a cementgyártás – esetében egyszerűen nem lehetséges a nettó nulla kibocsátás elérése a CCU/S nélkül. Emellett például a vas- és acéliparban a CCU/S technológiákon alapuló gyártási módok jelenleg a legfejlettebb és legolcsóbb alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldások az új acél előállítására.
A kutatók azonosították a legnagyobb hazai szén-dioxid-kibocsátókat, és annak érdekében, hogy megismerjék a kulcsszereplők terveit és viszonyát a CCU/S technológiához, kérdőíves felmérést és mélyinterjúkat készítettek. Megállapították, Magyarországon jelentős kibocsátáscsökkentés érhető el viszonylag kevés szereplő bevonásával és együttműködésével, hiszen a hazai CCU/S-releváns kibocsátás 70 százalékát mindössze húsz nagy kibocsátó adja.
Magyarország éves szén-dioxid-kibocsátása 47 millió tonnára tehető. Ennek nagy része a fosszilis tüzelőanyagok erőművi égetése során keletkezik, míg az iparban a fémgyártás, a vegyipar és a cementgyártás a legnagyobb kibocsátók. Szén-dioxid-befogás szempontból az energiaszektor és az ipar lehetnek relevánsak, hiszen pontszerűen, nagy volumenben keletkezik kibocsátás.
A vizsgálatok szerint a CCU/S-potenciál szempontjából a vegyipari társaságok bizonyultak a legígéretesebbnek. A Nitrogénművek ammónia-előállító üzeme rendelkezik a legjobb adottságokkal: nagy tisztaságú, nagy volumenű folyamatos kibocsátással, emellett részben akár helyben is tudja hasznosítani a leválasztott szén-dioxidot. Ígéretes lehetőség a Mol, a Linde és a BorsodChem hidrogén-előállító üzeme, hiszen kibocsátásuk nagy koncentrációban tartalmaz szén-dioxidot.
A felmérések szerint tényleges szén-dioxid-hasznosítás egy vállalatnál zajlik, ahol a leválasztott szén-dioxid egy részéből karbamidot állítanak elő. Öt vállalatnál folyamatban van CCU/S-technológiára vonatkozó projekt vagy annak előkészítése, további kettőnél jelenleg nincsen, de tervben van a közeljövőben.
A technológiák magas beruházási igénye és működtetési költsége, valamint az ebből fakadón alacsony megtérülése akadályozza leginkább gazdasági oldalról a projektek megvalósulását. Kiemelt problémaként azonosították a kibocsátók a szén-dioxid-infrastruktúra hiányát. Amíg nincs regionális alapokon szerveződött szén-dioxid-infrastruktúra vagy erre vállalkozó szereplő, addig a kibocsátók nem tudnak a leválasztással foglalkozni, és mindaddig a CCU/S csak elméleti alternatíva marad. E technológiák elterjedésének eredményes ösztönzője lehetne az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere, az ETS azonban egyelőre nem terjed ki a szén-dioxid-hasznosítási megoldásokra.
Az országot behálózó földgázhálózat egyes szakaszai felújítással és átalakítással potenciálisan
alkalmassá tehetők a szén-dioxid szállítására. Egyaránt rendelkezésre állnak a szén-dioxid hosszú távú és biztonságos tárolásához szükséges kimerült olaj- és földgázmezők, illetve sósvizes akviferek. A befogott szén-dioxid számos ágazatban hasznosítható lehet, a jelenleg keresletet támasztó szektorok – élelmiszeripar és az italgyártás – mellé újabb piacok bekapcsolódása várható. További jelentős hazai felhasználó a műtrágyagyártás.
A hazai CCU/S ipar kulcsszereplője a Mol lehet, további meghatározó szereplői a nagy vegyipari, építőipari, fémipari, energiaipari és fermentálást végző társaságok (Nitrogénművek, BorsodChem, Lafarge, DDC, ISD, MVM, Hungrana, Pannonia Bio), valamint a technológiai szolgáltatók (Linde, Messer) lehetnek, a meglévő kompetenciáik, tőkeerejük és érintettségük alapján – állapították meg a kötetben.
forrás: MTI 09-09
