FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Fás biomassza energetikai célú használata

Franciaország: az energetikai átmenettel kapcsolatos francia törekvésekben jelentős szerepet kap a fás biomassza, ennek elsődleges felhasználási területe a hőenergia előállítása, illetve a hőenergia-termeléssel kombinált villamos áram-előállítás (co-génération).

Az energia-hordozónak szánt kormányzati szerep megjelenik a többéves energetikai programozási tervben (PPE) is, a célok elérése azonban csak a szakma komoly és konstruktív összefogásával valósítható meg. A területen működő szakmaközi szervezet (CIBE) által szervezett szakmai napon elhangzott előadások és hozzászólások rávilágítottak arra, hogy az egyik legnagyobb ellenérvet, a fűtéssel járó mikrorészecske-emissziót (PM10, PM2,5) a technológiai fejlődésnek és a berendezések cseréjének köszönhetően sikerül közömbösíteni, a beruházások megtérülése szempontjából pedig nagyon lényeges változás történt a 2019-es állapotokhoz képest. A fosszilis energiahordozók árának elszabadulása – különösen az ukrajnai krízis kirobbanása után – ugyanis olyan mértékben megdrágította a fűtőolaj és a földgáz használatát, hogy fás biomassza energetikai célú használata újra versenyképessé vált.

Az éghajlatváltozás kihívásaival szembesülve a francia erdők állapota és jövőbeni sorsa jogos aggodalomra ad okot. Ugyan a bennük bekövetkezett változások üteme egyre gyorsul, a jelenséget magát az európai és különösen a franciaországi erdőgazdálkodók már évek óta tanulmányozzák. A változásokhoz való alkalmazkodás jelentős kihívásokat jelent, nemcsak a társadalom egésze, hanem az egész erdészeti és faipar számára is, a kihívások környezeti, társadalmi, gazdasági és éghajlati dimenziókat egyaránt érintenek. A fás biomassza energetikai hasznosításában érintett szereplőket összefogó szakmaközi szervezet (CIBE) 2019-ben rendezte meg első alkalommal a fás biomassza energetikai hasznosításáról szóló szakmai napot (journée bois-énergie), ennek középpontjában azóta is a fönntartható erdőgazdálkodás, a levegőminőség, az energetikai átállás és a szénmentesítés kérdései állnak. Érezhető azonban egyfajta hangsúlyeltolódás az erdőgazdálkodási kérdések irányába, az energetikai hasznosítás technikai, technológiai kérdéseinél fontosabbnak tűnik a szükséges alapanyag-mennyiség környezetkímélő, fönntartható, a társadalom számára is elfogadható módon történő előállítása.
Mivel az energiaválság és az erdőgazdálkodás nehézségei összefüggnek az éghajlatváltozással,
az ezekben a kérdésekben érdekelt szereplők (hatóságok, erdőgazdálkodók, civil szervezetek stb.) között sokan és sokszor ellentétes álláspontot képviselnek. Ezzel együtt – vagy ennek ellenére – ma minden eddiginél inkább úgy kell tekinteni a fából előállított energiára, mint a szén-dioxid-mentesítés egyik fő eszközére, valamint az erdők gazdasági és környezetvédelmi kezelésének lényeges elemére. A CIBE arra törekszik, hogy ezeket az összetett kérdéseket minél jobban meg lehessen érteni, igyekszik segítséget adni ahhoz, hogy ellenőrzött, objektív információkat találjunk ezekről az olykor (túl) heves vitákról és minden szereplő érdemben tehessen azért, hogy az általa képviselt vállalkozás, önkormányzat, szervezet magáévá tegye az energiafüggetlenség és a szén-dioxid-mentesítés törekvéseit.

A kérdés fontosságát jól érzékelteti, hogy Franciaország kontinentális területén megújuló forrásokkal 2021-ben 157,8 TWh hőenergiát állítottak elő (2020-ban 152,6 TWh-t), ennek 50%-át (78,4 TWh) a háztartások fafűtése jelentette, míg a közszférában, ipari üzemekben és a tercier szektorban fával előállított hőenergia a teljes mennyiség 15%-át (24 TWh) jelentette. A zöld növekedésről szóló 2015-ös törvény szerint 2030-ra az összes felhasznált hőenergia 38%-át megújuló forrásból kell(ene) előállítani, 2008-ban ez az arány 13,3%, 2021-ben 22,3% volt.
A tendencia alapján ez a célkitűzés csak akkor lesz tartható, ha lényegesen gyorsul a megújulók arányának növekedése, amiben jelentős szerepet kap(hat) a fás, elsősorban erdőkből kikerülő biomassza – amennyiben ennek társadalmi elfogadottságát és gazdasági megtérülését egyaránt biztosítani lehet.

A CIBE 2020 december végi adatai szerint az országban a közszférában, ipari üzemekben és a tercier szektorban használt, legalább 50 kW teljesítményű berendezések száma 7145 volt, ezek 67%-a az 50-300 kW-os kategóriába esett, 18%-ot jelentett a 300 kW-1 MW-os sáv, 50 MW felett csupán a berendezések 0,2%-a teljesített. Az összes teljesítmény 7920 MW volt, ennek 31%-át a 10-50 MW-os, 29%-át a 2-10 MW-os, 18%-át a legalább 50 MW-os kategória jelentette, a legnagyobb számban működő, az 50-300 kW-os kategóriába sorolható berendezések összes teljesítménye az egésznek csupán 7%-át jelentette. A háztartásokban 2021 végén hozzávetőlegesen 7,2 millió fatüzelésű berendezés működött (78,4 TWh), ez a teljes hőmennyiség-véghasználat 11%-át biztosította. A háztartási berendezések esetében meghatározó a hasított tűzifa használata, a granulátummal, aprítékkal működőké, arányuk meghaladja a 75%-ot. A szükséges famennyiséget gyakorlatilag teljes egészében országon belüli forrásokból biztosítják, az erdők éves növekményének csipán 60%-át termelik ki (amiben mindenféle használati cél – bútor, ipari, energetikai) beleértendő. A szakmai szervezetek becslése szerint 2035-ben éves szinten már 19,8 millió m3 faanyagot lehet(ne) kitermelni, míg a jelenleg használatlanul maradó, de nagyobb odafigyeléssel, hatékonyabb válogatással hasznosíthatóvá tehető fahulladék mennyisége 1,3 millió tonna lehet, amiből 70% (0,9 millió tonna) energiát lehet előállítani. Mindez azt jelenti, hogy a fás biomassza energetikai használata az elkövetkezendő években érdemben bővíthető, de ehhez minden érintett szerepkő érdemi együttműködésére és a támogató jogszabályi háttérre szükség van.

Tekintettel a konferencián elhangzott, igen jelentős mennyiségű információra, a részletes összefoglalót itt tesszük közzé.

A fás biomassza energetikai használata Franciaországban

A CIBE június hatodikán harmadik alkalommal rendezte meg a faanyagok energetikai hasznosításának kérdésivel foglalkozó konferenciát, ahol az éghajlat, az erdőgazdálkodás és az energia területén dolgozó szakemberek, az egyes iparágak és területi önkormányzatok képviselői osztották meg tapasztalataikat a publikummal. Az egész napos szakmai program első részében az előadók a fából előállított energia szerepét vizsgálták, mint Franciaország első számú megújuló energiaforrását, összekapcsolva ezt a klímaváltozás kérdéskörével. Választ próbáltak adni arra:
– milyen szerepet játszik a fából előállított energia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben,
– mi a tétje az erdőkről és a fás biomasszából származó energiáról szóló európai vitáknak,
– hogyan lehet becsülni, sőt mérni a fás biomasszából származó energia szénmérlegét,
– milyen szerepet játszhat a fából előállított energia Franciaország energia- és éghajlatvédelmi stratégiájában?

A fás biomassza energetikai és környezetvédelmi átmenetben betöltött szerepe kapcsán Fanny-Pomme Langue (CEPF) az európai uniós helyzetről szólva kiemelte, “egyes kritikák hajlamosak a vitát az importra összpontosítani, nem mintha nem lenne ilyen, de fontos tisztázni, hogy az erdészeti értéklánc – és általában az európai erdészeti ágazat – főként helyi alapanyagot használ“. Ezzel együtt nem teljesen elégedettek a jelenlegi bizottsági irányvonallal, mert az túlságosan nagy szerepet szán az erdők biológiai sokféleség védelmével és széncsapdával kapcsolatos szerepének, és ezekhez képest alárendelt helyzetben van az energetikai célú használat. A készülő RED-III irányelvről szólva úgy vélte, ebben a korábbinál is nagyobb figyelmet kap a még komolyabb fönntarthatóság, ezért érinthetetlenek a primer és idős erdők, ahogy kiemelt védelmet kapnak a nagyon jelentős biológiai sokféleséggel rendelkező erdőterületek is. A talajvédelem az egyik kulcsfontosságú kérdés, így többek között kerülni kell a tuskózást, azokat helyben kell hagyni (ami sok erdőgazdálkodót érzékenyen fog érinteni, mivel az energetikai célra értékesített tuskók kiegészítő jövedelmet biztosítottak).

Megjegyezte, a Tanácsban és az Európai Parlamentben jelenleg is zajlik a tárgyalás a természetes élőhelyek helyreállításáról, ennek alapvető célkitűzéseit a szakma támogatni tudja, ám a részletek (pl. pénzügyi támogató mechanizmusok, holtfa kérdése) egyelőre nem ismertek, ami bizonyos fokú nyugtalanságot kelt az érintettekben. Hozzátette, 2022 decemberében már elfogadták az erdőirtások elleni jogszabályt, amit a gazdaságok méretétől függően a kihirdetést követő 18-24 hónap múlva kell alkalmazni, ám az ördög a részletekben rejlik és egyelőre nem világos minden részlet. hozzátette, tény, hogy egyelőre nincs „közös európai erdészeti politika”, a Green Deal túlságosan gyorsan és talán túlzott célkitűzésekkel megy előre, nagy kérdés, miként fog továbblépni az új összetételű EP és EB. Az energetikai célú fahasználatban tovább kell folytatni a szakmai vitát és minden típusú forrást figyelembe kell venni, ki kell használni.

A mezőgazdasági és élelmiszer-szuverenitási minisztérium munkatársa, Sylvain Reallon a francia erdészeti és erdészeti biomassza-használati támogatások kapcsán úgy fogalmazott, ott, ahol ipari célú faanyag-használatról beszélünk, megkerülhetetlen az energetikai célú használat, a kettő egymással nem szembeállítandó, hanem egymást kiegészítő terület, ezért a tárca a kettőt együtt kezeli. Emlékeztetett, a RED II alkalmazásáról szerzett tapasztalataikat néhány héten belül egy átfogó jelentés formájában közzéteszik az érintett tárcák honlapján, egyben hasznosítani fogják ezt a RED-III-ra történő fölkészülésben. A konkrét franciaországi helyzetet illetően kitért a tavalyi, évek óta nem látott intenzitású erdőtüzekre, ezek kapcsán megjegyezte, sajnos csak az erdők viszonylag kis területére van valós erdőtűz elleni védelmi terv, amin mindenképpen változtatni kell. Emlékeztetett arra, hogy különösen a déli országrészben valóban komolyan kell venni a „bozótirtási” kötelezettséget, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ingatlantulajdonosoknak a ház körüli védőtávolságot tisztán kell tartani, ám szélsőséges esetekben akár 90% is elhanyagolja ezt a kötelezettséget.

Jelezte, az elmúlt időszakban több program is indult a francia erdők megújítására, ami sok esetben a valamilyen okból lepusztult (vagy tűzvészben elpusztult) erdők újratelepítését jelenti, de már más, a klímaváltozás kihívásait is figyelembe velő fajösszetétellel. Komoly problémát jelent, hogy a teljes erdőterület mintegy kétharmadát kitevő magánerdők jelentős része kifejezetten elhanyagolt, a tulajdonosok szinte semmilyen beavatkozást nem végeznek, így jelentős mennyiségű faanyag nem jut el a piacra, sem ipari faként, sem energetikai célra hasznosított biomasszaként. A tárca célja az, hogy úgy lehessen erősíteni a francia erdők fenntartható használatát, hogy ezzel párhuzamosan javul azok közgazdasági valorizálása is.

Olivier David az energetikai átmenetért felelős minisztérium szempontrendszerét követve úgy látja, az erdők legnagyobb szerepe a szénmegkötés, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne a faanyagot energetikai célra használni, éppen ellenkezőleg, a tárca kulcsszerepet szán neki a 2051-es energia- és klímacélok elérésében és így a francia energiamixben, a cél pedig a fosszilis források kivezetése az energiahasználatból. Úgy látja, a fás biomasszának elsősorban az ingatlanok fűtésében lehet / lesz nagy szerepe, ám mivel nem áll végtelen mennyiségben rendelkezésre, ezért törekedni kell a maximális hatásfokú hasznosítására. Amit mindenképpen el kell kerülni, az a fával történő áramtermelés olyan módon, hogy a folyamat során keletkező hulladékhőt nem hasznosítják.

Az országos szénmentesítési stratégia (SNBC) végrehajtása szempontjából az erdők szerepe megkerülhetetlen, az ipari fahasználatot minden esetben összeköti az energetikai célú hasznosítással, az irányítást pedig helyi szinten kell megoldani (gouvernance de la biomasse). Emlékeztetett arra, hogy a kifejezetten az épületek energetikai hatékonysága javításának támogatására indított és több lépésben bővített MaPrimeRénov keretében 2022-ben 40 ezer biomassza-kazán beszerzését támogatták. És ha figyelembe vesszük, hogy ezekkel rendszerint olajtüzelésű kazánokat váltottak ki, kifejezetten eredményes eszközről lehet beszélni, amikor a fosszilis energiahordozókat akarjuk kivonni a használatból.

A programból finanszírozható munkák felső összeghatárát egyébként idén február 1-ről tovább emelték, a cél az átfogó és hatékony felújítások ösztönzése, amelyekre szükség van, de még mindig nagyon kevés van belőlük, és valamilyen formában elengedhetetlen az áremelkedések hatásának kompenzálása is. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a magánházak fűtése jelentős forrása a levegőbe kerülő mikrorészecskéknek, ezért a biomassza-kazánok energetikai hatásfokának javítását a füst kezelésével mindenképpen össze kell kötni.

Ezért különösen a nagy légszennyezettségű területeken fontos a régi, korszerűtlen fatüzelésű kályhák, kazánok sokkal modernebbekkel való fölváltása is. A fás biomassza energetikai célú használata egyértelműen csökkenti a széndioxid-emissziót, ugyanakkor jelentős kockázatot hordoz magában a fizikai légszennyezés terén, elsősorban a légzés során a szervezet belső részeibe is eljutó mikro-részecskék (PM10, PM2,5) esetében. Az ezekkel kapcsolatos emisszió legfőbb „bűnösei” a háztatásokban üzemelő, korszerűtlen, nyílt égésterű berendezések, míg a napjainkban elsősorban a közösségi távhő-szolgáltatásban beépített kazánok már a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelnek, használatuk biztonságos és tiszta megoldást jelent.

Mathieu Fleury (CIBE) szerint több pedagógiára van szükség annak érdekében, hogy minél szélesebb körben meg lehessen értetni, önmagában az energetikai célú fás biomassza-használat nem létezik, ahhoz mindig társul más is – faipari hasznosítás, szénmegkötés, talaj- és vízvédelem. A francia erdők területe pedig nem csökken, hanem jelentős mértékben és folyamatosan nő, meglátása szerint Franciaországnak hihetetlen adottságai vannak az erdőt és az erre épülő gazdaságot illetően. A legnagyobb kárt a közelmúltban az okozta, hogy a földgáz ára rendkívüli mértékben lecsökkent, és emiatt a folyamatban lévő biomassza-projektek (a háztartásiak is) azonnal leálltak, az ágazati szereplők pedig piac nélkül maradtak – azóta a helyzet gyökeresen megváltozott, a gyártók képtelenek kielégíteni a biomassza-kazánok iránti igényeket.

Jules Nyssen (SER) mindehhez azt tette hozzá, hogy a biomassza – és ezen belül a fás erdei) biomassza – a francia energiapolitika egyik jelentős építőeleme, ezért egy offenzív politikára van szükség az ágazat szereplői részéről annak érdekében, hogy a szektor megkapja az őt megillető elismerést. Úgy látja, az ukrajnai krízis bizony spekulációs folyamatokat is elindított a faapríték- és granulátum-piacon, amin idővel sikerült úrrá lenni, és le kell szögezni, van elég alapanyag, a francia cégek képesek az ügyfeleket megfelelő mennyiségben és minőségben kiszolgálni. Megjegyezte, a háztartások fűtésében a villamos fűtőtestek és a fát használó eszközök kiválóan kiegészítik egymást, sőt a késő délután üzembe helyezett kazánok pontosan az esti csúcsidőben járulnak hozzá az áramigény csökkenéséhez azzal, hogy a háztartások áramról fára váltanak. Aláhúzta, folyamatos a javulás a fás kazánok emissziós mutatóiban, érezhetően csökken az általuk kibocsátott és a légszennyezésben fontos szerepet játszó mikrorészecskék mennyisége.

A fás biomassza klímaváltozás elleni küzdelemben betöltött szerepét, előnyeit és korlátait vizsgálva Antoine Colin, a francia földrajzi és erdészeti információs intézet (IGN) munkatársa a talajok szénmérlege kapcsán emlékeztetett arra, hogy 2010-2015 között a francia erdei ökoszisztémák éves szinten 83 millió tonna CO2-t kötöttek meg. Ebből az élő biomassza 63 millió tonna, a talajokban megkötött szén 20 millió tonna volt. Az erdőkből kikerülő és földolgozott faanyag 2 millió tonnát jelent, a megtakarított széndioxid-emisszió 32 millió tonna, amiből 12 millió a fa energetikai célú használatának köszönhető. Látható az is, hogy a francia biomasszában megkötött szén mennyisége 40 év alatt 50%-kal nőtt, ami főleg az erdőknek köszönhető. Felhívta a figyelmet arra, hogy az IGN által 1958-ban létrehozott és azóta minden évben közzétett országos erdőfelmérés (inventaire forestier national, IFN) legfrissebb adatai szerint az utóbbi egy évtizedben 54%-kal nőtt a fák mortalitása, a korábbi 6-7%-ról 12% közelébe, a folyamat sajnálatos módon gyorsuló tendenciát mutat. A 2022-es tavaszi és nyári aszály, valamint a 70 ezer hektárt elpusztító erdőtüzek fényében ez sajnos nem meglepő, különösen annak ismeretében, hogy 2022 nem az egyetlen olyan év volt az utolsó tízben, ami különösen próbára tette a francia erdőket. Több aszályos év is volt, soha nem látott méreteket öltött a szúbogár kártétele.

A Franciaország kontinentális területeire vonatkozó adatok szerint 2012-2020 között évente 11,4 millió körméter fa pusztult el, ami a teljes erdővagyonra viszonyítva 0,4%-ot jelent. A szakemberek szerint a tendencia a klímaváltozás és az egyre gyakoribb és súlyosabb aszályok miatt erősödni fog, a leginkább érintett fajok pedig a szelídgesztenye, a lucfenyő és a kőris. A hivatkozott földrajzi egység erdőborítottsága 31%, elérve 2021-ben a 17,1 millió hektárt, ami 21%-kal több mint 1985-ben, térfogatra pedig 2,8 milliárd m3-t jelent (+50% harminc év alatt). Óvatos jelek utalnak arra, hogy nő az erdők fajgazdagsága, jelenleg már „csak” 47% a monospecifikus erdők aránya (azaz egy faj legalább 75%-os gyakorisággal van jelen), míg 2017-ben ez még 51% volt.

A Klímaügyi Főtanács szerint utóbbi tíz évben a francia erdők szén-dioxid-tároló képessége „összeomlott”, 2010 és 2020 között 48%-os csökkenést jeleznek. Ennek oka a biológiai produktum csökkenése, a – többek között a kártevők pusztítása miatt bekövetkező – fapusztulás robbanásszerű növekedése, valamint a kitermelt faanyag mennyiségének emelkedése.

Maga Emmanuel Macron államfő is elismerte, idézi a Les Échos gazdasági napilap: „Nyilvánvaló, hogy szén-dioxid-elnyelőink nem állnak a helyzet magaslatán”. Ezek összhangban vannak az IGN adataival, Antoine Colin fölhívta a figyelmet arra, hogy 2020-ban már csak 25 millió volt a francia erdők által megkötött szén – szemben a jó tíz évvel korábbi 60 millió tonnával – ilyen kevés előtte csak 2000-ben volt.

A francia erdős ökoszisztémák által 2019-ben összesen raktározott szén mennyisége 2,9 milliárd tonna volt, ennek nagyjából 90%-a közel fele-fele arányban az élő biomasszában, illetve a talajban volt, a fönnmaradó 10% pedig hasonló mértékben oszlik meg a holtfa és az avar között. Az erdőfelmérés egyébként folyamatos, évente országos mintavétel történik (3 millió adat) és minden évben 6500 új erdős parcellával bővül a rendszer. Ötévente ugyanazt a területet újramérik, ennek alapján számítják ki a szénforgalmat / szénmérleget. Feljegyzik a talajtípust, a fafajokat, a fák méretét és egészségi állapotát, az, élő- és holtfa-mennyiséget.

Aggasztó az erdők egészségi állapota, ennek egyik mutatója a lombvesztés, ami közel duplája lett az utóbbi években. Pedig az IGN tavalyi adatai szerint az elmúlt száz évben 70%-kal nőtt a francia erdők területe (8,9 millió hektárról 17,1 millióra), és míg 1983-ban még csak 129 m3 faanyag volt egy hektáron, 2019-ben már 174 m3. A biomassza használatban érdekelteket segíti az IGN által kifejlesztett, valós idejű biomassza-monitoring rendszer, ami a távérzékelési eljárások integrálásával az erdők számos állapotáról (pl. szúbogár-fertőzöttség) képes adatot szolgáltatni. Az IGN-nél komoly figyelmet fordítanak a mezővédő erdősávokra, ezek kétharmada az ország 30 megyéjében koncentrálódik és térfogatuk összesen 240 Mm3, ami 78 millió tonna raktározott szénnek felel meg. A francia ökológiai átmenet ügynökségének (ADEME) támogatásával elvégzett 2022-es felmérés alapján látható, sajnálatos módon a gazdaságok méretének folyamatos növekedése (ami a gazdálkodók részéről jövedelmezőségi kényszer) nem kedvez az erdősávok létezésének, sokfelé eltűnnek ezek, de vannak kifejezetten jó példák is. A helyzet akkor fog érdemben megváltozni, ha a gazdálkodóknak már jelentősebb (anyagi) érdekük fűződik ezek megőrzéséhez, ápolásához, telepítéséhez, mintsem a kivágásához. A belterületi parkok, egyéb zöldterületek kapcsán viszont nincsenek adataik, ezeket elsősorban az önkormányzatok mérik föl, az ADEME pedig a honlapján is közzétett egy olyan, szerinte mindenképpen figyelemre méltó anyagot, ami abban igyekszik segíteni, hogyan kell ezeket a területeket úgy kezelni, hogy minél hatékonyabban hozzájáruljanak a biológiai sokféleség megőrzéséhez, a kedvezőbb mikroklímához, stb.

Christine Deleuze az állami erdőkezelő (ONF) munkatársaként hangsúlyozta, az ONF számára az ipari használatra alkalmas fa előállítása a prioritás, de ez nem jelent ellentmondást a biológiai sokféleség megőrzésével. Franciaországban 11 M ha erdő van, ebből 6,4 millió van a tengerentúlon, legnagyobb részben Francia-Guyanában. Az ONF tevékenysége jelenti az országban kereskedelmi forgalomba kerülő faanyag 35%-a, a bútor- és épületfa-alapanyag (bois d’oeuvre) 40%-a, miközben a szigorúan védett területek 90%-a az ONF kezelésében van. Az ONF-nél ösztönzik a faanyag minél nagyobb arányú és minél hosszabb időre történő beépítését, ezzel az elsődleges cél a fosszilis forrásból származó (vagy ilyen energiát igénylő) anyagok és energiahordozók arányának csökkentése. Az ONF által ajánlott erdőművelési (agro)technológiai eljárások is tartalmazzák az energetikai célú használatot, tudván, hogy egy-egy fa 60%-a kerül fűrészüzembe (jellemzően a törzs), 40%-a pedig energiatermelésre hasznosul (elsősorban a korona). Catherine Deluze megjegyezte, az ország megújulóenergia-mixében a fás biomassza 38,5%-ot jelent, az ehhez fölhasznált 70 millió m3 fa zöme közvetlenül vagy közvetve az erdőkből kerül ki, csupán 5 millió m3 a reciklált faanyag (pl. használhatatlanná vált bútor, bontásból kikerülő épületfa). Hangsúlyozta, az erdőknek meghatározó szerepe van a klímaváltozás elleni küzdelemben, de 2018 óta már mintegy 300 ezer hektár (ONF-kezelésű) ment tönkre a szélsőséges klimatikus jelenségek és az elsősorban ezek nyomán föllépő szúbogár-kértételnek, ebből 35 ezer hektárt már teljesen újra kellett telepíteni.

Aláhúzta, a talajvédelemnek megkülönböztetett szerepet kell kapnia, a kutatókkal legalább egy évtizede dolgoznak azon, hogyan lehet a talajtaposást minimálisra csökkenteni az erdőművelési beavatkozások során. A klímaváltozás fényében az egyik legfontosabb kérdés lett a szaporítóanyag-használat, a szárazabb és melegebb klímát jobban tűrő genotípusok, extrém esetben más fajok használata, ezt szolgálja az ilots d’avenir-kísérleti parcellahálózat, ám még nem állnak rendelkezésre kellően hosszú időintervallumot lefedő adatsorok ahhoz, hogy biztonsággal le lehessen vonni az első következtetéseket. A jelenleg használt fajok közül még a drasztikusabb klímaváltozási forgatókönyvek esetében is kifejezetten optimista jövőképe lehet a tengerparti fenyőnek, a szelídgesztenyének, a vörösfenyőnek, még „tűrhető” az akácé, a molyhostölgyé és az erdei fenyőé. A luc, a jegenyefenyő, a bükk már pesszimistább jövőképpel bír az ONF szerint, míg a duglász, a feketefenyő, a kocsányos és kocsánytalan tölgy jövője már a jelenlegi időjárási körülmények között is számos kockázati tényezőt mutat.

Émilie Machefaux, az ADEME munkatársa úgy látja, hogy a legújabb kutatások fényében kevésbé lehet biztosan előre jelezni az erdők szénmegkötő képességét, mivel egyre több a bizonytalansági tényező, így sokkan nagyobb szerepet kell kapnia a helyi szintű adatfölvételezésnek, megfigyelésnek. Nagyon fontos az olyan formában történő fahasználat arányának és mennyiségének növelése, amivel a korábbiaknál jóval hosszabb időre beépíthető a faanyag, ugyanis ez jelenti valóban komoly szénmegkötést.

Florin Malafosse szaktanácsadó (Solagro) kiemelte, a fás biomassza egészen más, mint egy „klasszikus” természeti erőforrás, mivel rendkívül sokszínű, időben és térben folyamatosan változó mennyiségben és minőségben van jelen. A mezővédő erdősávok szerepe szerinte rendkívül fontos, ugyanis egyszerre jelentenek folyamatos biomassza-forrást (elsősorban energetikai céllal) és értékes eszközt a klímaváltozás elleni küzdelemben (pl. kedvezőbb mikroklíma) és a biológiai sokféleség megőrzésében. Úgy véli, az agrárerdészeti rendszerek egyelőre nem jelentenek komolyabb forrást az energetikai célú biomassza esetében, de a század második felében már igen, különösen a mezővédő erdősávokkal együtt.

Mathieu Fleury (CIBE) szerint Franciaországban jóval nagyobbak a rendelkezésre álló források, mint gondolnánk, de számos kategóriában messze nem hasznosul minden, amit hasznosítani lehetne – ide tartozik pl. az élettartama végére elért épület- és bútorfa, a közterületeken végzett gallyazásból kikerülő anyag, stb.

A délutáni szekciókban azt vizsgálták az előadók, a fából előállított energia milyen szereppel bírhat a szén-dioxid-mentesítésben, mint fenntartható és helyi erőforrás, hogyan érheti el egy terület/ágazat a szén-dioxid-semlegességi célkitűzéseit? Hogyan lehet összekapcsolni a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, hatékony gazdasági fejlődést a helyi erőforrások és munkahelyek fejlesztésével, miközben a lakosság elvárásainak és igényeinek megfelelően küzd az energiaszegénység ellen?

A fás biomassza, mint helyi és fönntartható forrásból származó megújuló energiaforrás energetikai autonómiában és szénmentesítésben betöltött, az ipari szereplők szempontjából vizsgált szerepét illeti, Grégoire Juillot vállalkozó (SRC) elárulta, családi fűrészipari vállalkozásuk 20 M € éves árbevételű. 80 alkalmazottat foglalkoztatnak, elsődleges fűrészipari földolgozással (tölgy, egyéb lombosok) és másodlagos földolgozással (parketta és egyebek gyártása) foglalkoznak, árbevételük 40%-a exportból származik. Elsődleges céljuk a nyersanyag minél jobb valorizálása, de csodákra ők sem képesek, egy tölgyrönknek legföljebb 50%-a hasznosítható ipari célra, a maradék energiát termel – egyelőre csak saját fogyasztásra hőenergiát, de már tervezik az áramtermelést is – hőenergiából már önellátók, az áramot még vásárolják. Úgy tervezik, hogy a már meglévő berendezések hatásfokának javításával és a biomassza még nagyobb arányú hasznosításával tevékenységüket 2026-ra szénsemlegessé tudják tenni. Az áramtermelési ambíciójuk elsősorban az önellátást célozza, de számítanak arra, hogy fölöslegben is fognak áramot előállítani. Erre 2016 óta már nincs támogatott átvételi ár, viszont a jogszabályi környezet lehetővé tesz, hogy egy végfogyasztóval közvetlenül szerződjenek – ezt céljuk is megtenni, mivel árameladás része lesz az üzleti terüknek.

Grégory Bertrand (Cristal UNION) meglátása szerint a 9000 gazdálkodó tagot és 2000 főt alkalmazó szövetkezeti csoport számára is elengedhetetlen a zöldítés, ami a fő tevékenységük, a cukorrépa-földolgozás (cukorgyártás, alkohol) és terményszárítás (pl. lucerna). Energiaigényük nem elhanyagolható részét már biomasszából fedezik, jelenleg évente 200 ezer tonnát használnak. Meglátása szerint a legjobb megoldás egy minél több lábon álló energiamix, amiben esetükben a klasszikus áram és földgáz mellett nagyon komoly szerepet kap a biogáz, a fás biomassza („ésszerű” sugarú körön belülről beszállított faapríték) és természetesen a visszamaradó cukorrépa-maradvány), de nem jó egyiket vagy másikat „túlzásba vinni”. És mindez csak akkor működik jól, ha a rendszeren belül meg lehet valósítani az egyes egyégek közötti „energia-átcsoportosítást”, ha a valahol fölöslegben termelődő energiából másutt éppen hiány lenne.

Sébastien Ragot, a négyezer lakosú Givry polgármestere is messzemenően híve a karbonsemlegességi célkitűzések teljesülésülésének és a település önkormányzata is komoly erőfeszítéseket tesz az energetikai önellátás és a zöldítés terén, de ennek költségeit csak akkor tudják vállalni, ha mintegy 70%-os támogatási arányt tudnak biztosítani megyei, regionális és állami források igénybe vételével.

Ami a fás biomassza vidéki területek, területi önkormányzatok szempontjából vizsgált szerepét illeti, Laure Curvale, a Gironde megyei közgyűlés tagja szerint a megye még mindig 57%-ban függ a fosszilis energiahordozóknak, de komoly erőfeszítéseik vannak a megújulók arányának növelésére, most indítanak egy nagyon komoly fotovoltaikus projekten is. A felhasznált megújuló energia mintegy fele fás biomasszából származik, részben a Bordeaux-tól délre (főleg a szomszédos Landes megyében) lévő tengerpartifenyő-állományokból (Pinus pinaster, amiből tavaly mintegy harmincezer hektár vált az erdőtüzek martalékévá), más része pedig Nouvelle-Aquitaine régió északi megyéiből származó más fafajok aprítéka.

Vincent Labarthe, az Occitanie réióban található Figeac és a szomszédos települések alkotta önkormányzati szövetség képviselője szintén komoly erőfeszítésekről számolt be, ami a fás biomassza energetikai használatát illeti, de esetükben nem tűlevelű, hanem lombos fajok jönnek számításba. Egyszerre törekednek az energiaszükségletet csökkenteni és a helyben termelt energia mennyiségét növelni, ez utóbbira a legjobb eszköz a fás biomassza.

Patricia Morhet-Richard, a Hautes-Alpes megyei erdőbirtokos önkormányzatok és az FNCOFOR képviselője szerint a régióban a fa energetikai célú használata „nagyon régre” nyúlik vissza, amiben nagy szerepe van annak is, hogy az ország második legerdősültebb részéről van szó. A rendelkezésre álló forrásokat igyekeznek helyben tartani, erre minél több munkahelyet ráépíteni, az általa képviselet települések éves szinten 140 ezer tonna fát használnak fel energetikai céllal, elsősorban épületek fűtésére. Nagyon fontosnak tartja, hogy kisiskolás kortól kezdve minél több gyerek megismerkedjen az erdei ökoszisztémák működésével, az erdőgazdálkodói szakmával és a faanyag minél sokoldalúbb fölhasználási lehetőségeivel.

Elengedhetetlen annak megértetése velük, hogy egyes fákat ki kell vágni, el kell magyarázni ennek okait, meg kell ismerniük a saját településük és az azt övező erdők kapcsolatát, az erdő természeti és közgazdasági szerepét. A mai gyereke a holnap felnőttei, ha azt akarjuk, hogy felnőttként érték és elfogadják az erdők hasznosítását (ami a fák kivágásával kezdődik), gyerekként kell őket erre megtanítani – és ami nagyon fontos, főleg a tavalyi erdőtüzek után, elmagyarázni nekik, hogy kell az erdőben viselkedni ahhoz, hogy minél kisebb legyen az erdőtüzek kockázata.

Frédéric Blanc (Scierie BLANC & ALPES BIOMASSE PLUS fűrészipari vállalkozás, Drôme megye) úgy látja, a helyben termelt faanyagot akkor lehet legjobban hasznosítani, ha nem szállítják el rönk formájában, hanem helyi cégek végzik el minél nagyobb arányban az elsődleges és másodlagos földolgozást – és így lehet helyben tartani és energetikai célra hasznosítani a fűrész- és földolgozóüzemi hulladékot is. Sőt, a szektor vonzerejét növelik azok a speciális turisztikai események is, amiket az erdőgazdálkodás és a faipar köré igyekeznek fölépíteni (pl. favágók ünnepe, az erdő ünnepe). Nagyon fontosnak tartják a fiatalabb korosztályok megnyerését az erdőgazdálkodásnak és faföldolgozásnak, ezért évente több tucat felsőtagozatos és gimnáziumi osztályt is fogadnak. Ha ez sikerül, akkor később már nem kell velük küzdeni azért, hogy az erdőgazdálkodók és faipari szereplők nyugodtan tudjanak dolgozni… A biomassza számos önkormányzatnál tölt be jelentős szerepet, Compiègne város távhőszolgáltatásának 65%-a tavaly év végére zöld lett, ekkorra készült el ugyanis az Engie Solutions 14 MW-os biomassza-fűtésű hőközpontja, így a zömmel megújuló források használatával évente 12 ezer tonnával csökkenthető a CO2-emisszió. A fűtőanyagot jelentő fa 80%-át 100 kilométeres sugarú körön belülről szerzik be, ami részben erdészeti művelésből kikerülő faanyag, részben pedig újra nem hasznosítható fatermék.

Az ADEME szerepe
A közösségi biomassza használatot a hőenergia-alap (fonds chaleur energie) segíti, ami az elmúlt 14 év során több mint 7100 megújuló hőenergetikai projektet támogatott, összesen 3,68 milliárd euróval, amivel 12,4 milliárd eurónyi beruházást generált. Ennek eredményeképpen 2022 végére a Fonds Chaleur által 2009 óta támogatott létesítmények közel 42,6 TWh/év megújulóhőenergia-többletet állíthattak elő. A 2022-es gázár mellett az összes támogatott projekt által egyetlen év alatt termelt hőmennyiség a Fonds Chaleur által 14 év alatt nyújtott támogatással nagyságrendileg egyenértékű összegbe kerülne, ha azt gázból állították volna elő.

A koronavírus-válság által „megbolygatott” évek után 2022-ben az ukrajnai háború és a súlyos energiaválság következett. A francia kormány a gázkiváltási tervével összhangban 522 millió euróra növelte a hőalap költségvetését, ami összesen 49%-os növekedést jelentett az előző évhez képest. Az alap által támogatott létesítmények száma 2022-ben jelentősen, 908-ra emelkedett a 2021-es 559-hez képest. Ez a növekedés nagyrészt a megújuló hőre vonatkozó szerződések felfutásának köszönhető, amelyek nagyszámú, de kisléptékű (főként biomasszát használó) projektet támogatnak. Az alap által nyújtott források elsősorban a beruházások támogatására (463 millió EUR), valamint kisebb mértékben tanulmányok, képzés és kommunikáció támogatására szolgálnak.

A beruházási támogatásokat tekintve a megújuló hő fejlesztésének alapvető láncszemét jelentő távhőszolgáltatási rendszereknek nyújtott források adják a költségvetés legnagyobb tételét (221 millió euró, ami 63%-os növekedést jelent 2021-hez képest), ami 380 km elosztóhálózat finanszírozását tette lehetővé. A biomassza-fűtőművek 146 millió eurós támogatást kaptak (ebből 91 millió eurót a nagy ipari fűtőművek), a geotermikus energia 34 millió eurót, a hálózatba táplálásra szánt biogáz-visszanyerő berendezések pedig 31 millió eurót. A termoszolárisenergia- és hulladékhő-hasznosító létesítményekre (a kapcsolódó hálózatok kivételével) 10 millió EUR-t, illetve 19 millió EUR-t különítettek el. A Fonds Chaleur 2022 beruházási támogatásban részesülő projektek 3,68 TWh/év többlethőt termelnek megújuló és visszanyert hőből (hulladékhőből). A megújuló és visszanyert hőtermeléshez a legnagyobb mértékben a biomasszából származó energia fog hozzájárulni (50%), ezt követi a hulladékhő hasznosítása (24%), majd a biometán (14%). Az ezen új létesítményeknek köszönhetően megtakarított széndioxid-emisszió évente mintegy 764 000 tonnát tesz ki.

Kifejezetten a biomasszára fókuszálva az ügynökség külön programokat működtet, ennek érdekében a biomasszából előállított energiát hasznosító referencia-berendezések hálózata igen kiterjedt, több mint 5000 berendezés működik az önkormányzati és az ipari szektorban, 50 kW-tól 50 MW-ig terjedő teljesítménnyel. A Fonds Chaleur által támogatott létesítmények bemutatására két referencia-útmutatót tettek közzé, 60 példát citálva a helyi önkormányzatoknál és 54 példát a vállalkozásoknál működő létesítményekről. Az ipar szén-dioxid-mentesítésére irányuló, a köztársasági elnök által a közelmúltban bejelentett és előkészítés alatt álló törvénytervezet19 készítői úgy döntöttek, hogy a Fonds Chaleur keretében igényelhető beruházási támogatást egy hosszú távú támogatás bevezetésével egészítik ki.

Ez utóbbi bizonyos létesítményeknek nyújtott működési támogatást jelent majd, amely többéves időszak alatt részben vagy egészben kompenzálja a biomasszából előállított hő és az alternatív fosszilis tüzelőanyagból előállított hő közötti teljes költségkülönbséget. A támogatott projektek a létesítmény üzembe helyezésétől számított legfeljebb 15 évig kapnak támogatást. Ez a támogatás a 12 000 MWh/évnél nagyobb biomassza-projekteknek lesz fönntartva, amelyek célja a feldolgozóipar hőenergiával történő (versenyképes) előállítása.

Csak 2022-ben az ADEME az energiaválság következményeit csillapítandó a hőalap keretében 522 millió eurós támogatást nyújtott, a megemelt támogatási kerettel a kormány fel akarta gyorsítani a megújuló hőtermelésre irányuló erőfeszítéseket az Oroszország ukrajnai invázióját és az azt követő energiaválságot követően életbe léptetett rugalmassági terv részeként. Az elkülönített támogatás több mint 900 új létesítmény építését teszi lehetővé, amelyek 3,68 TWh megújuló és visszanyert hőt termelnek. Az ipar szénmentesítését támogató alap (Fonds de décarbonation de l’industrie) által finanszírozott projektekkel 2022 végéig összesen több mint 700 millió euró állami támogatást ítéltek oda az ilyen létesítményeknek, amelyek várhatóan évi 6,3 TWh-t termelnek. A megújulóhőenergia-termelésnek jelentős szerepe van abban, hogy Franciaország elérje azt a célt, hogy 2030-ra a megújuló energiaforrások részarányát a bruttó végső energiafogyasztáson belül 33%-ra növelje. A hő Franciaország energiafogyasztásának csaknem felét teszi ki, és jelenleg kevesebb, mint negyedét állítják elő megújuló energiaforrásokból.

forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé, Magyarország Párizsi Nagykövetsége

Ugyanebben a témában a NAK cikke: Konferencia az erdei biomassza energetikai célú használatáról

Előző cikk

79 milliárd forint innovációra

Következő cikk

Falmászók folyóparti faépülete



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések