Ha a templomkerti hárs Őrhalomban beszélni tudna, sok-sok évtizedről mesélne nekünk, hiszen a helybéliek életének örök tanúja ő.
Látta példának okáért megkeresztelni a kisdedeket, aztán tanúja volt első, bukdácsoló lépéseiknek, amikor szüleik társaságában a kismise után arrafelé tipegtek, és életük minden egyes mozzanatának részese volt, lévén, hogy az őrhalmiak számára a templom és környezete központi helynek számít.
Ugyancsak átélte gyökerétől leveléig a kor nagy világégéseit, szilárdan állva nemcsak a természet, de az ember által okozott viharokat is.
S ha már ott volt, gyógyított. Igen, gyógyított. Ahogyan a hit a lelket, úgy ő a testet: virágaiból a helyiek teát, szirupot főztek, hogy természetes immunerősítő és köhögéscsillapító hatása által minél előbb kikeveredjenek a megfázásból, s más egyéb nyavalyákból.
De mit is beszélek? Hiszen ez a fa nem csupán a test, de a lélek írja is. Terebélyes lombkoronája alatt a mai napig sok hívő pihen meg egy-egy imádság erejéig, hogy ennek az Isten által rostokból és kéregből emelt katedrálisnak a tövében elmélkedjen önmaga és családja sorsáról, a világ folyásáról, avagy az elkerülhetetlen elmúlásról.
Amíg azonban a végső út be nem következik, innen, a fától indul el az őrhalmiasan „szupellátot” vivő férfiak menete a Szent István-napi búcsún, s ez alatt a fa alatt rendezik meg az elsőáldozók agapéját is.
A példásan gondozott, zöldterületben gazdag őrhalmi templomkertben jó sora van a hársnak, csakúgy, mint többi társának. Életigenlően dús lombkoronáját látva ez még sok-sok évtizedig így maradhat, a helyiek, s az oda látogatók legnagyobb örömére.
Érdemes minket követni! Hiszen előbb-utóbb az ön szülőhelyének kedvenc fájáról is mesélünk!
forrás: Ipoly Erdő Zrt.