Egy új tanulmány szerint a növények több szén-dioxidot tudnak felvenni a vártnál, reményt adva az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A kibocsátás csökkentése azonban továbbra is kulcsfontosságú, mert a faültetés önmagában nem elegendő megoldás.
Az új kutatás november 17-én jelent meg a ScienceAdvances tudományos szaklapban, állítva, hogy a valósághűbb ökológiai modellek azt sugallják, hogy a világ növényei több légköri szén-dioxidot képesek elnyelni.
E kulcsfontosságú megállapítás ellenére a kutatás mögött álló környezettudósok gyorsan hangsúlyozták, hogy ezt semmiképpen sem szabad úgy értelmezni, hogy a világ kormányai a lehető leggyorsabban meghátrálhatnak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségeiktől. Egyszerűen több fa ültetése és a meglévő növények védelme nem elegendő megoldás, de a kutatások megerősítik a növénytakaró megőrzésének számos előnyét.
![](https://fataj.hu/wp-content/uploads/2023/11/Forest-Absorbs-Carbon-Dioxide-Like-Lungs-Concept-Art-1024x682.webp)
A Plant Company megértése
A növények nagy mennyiségű szén-dioxidot (CO2) kötnek meg minden évben, lassítva ezzel a klímaváltozás káros hatásait, de meddig tart ez a szén-dioxid lekötés?
„A jövőbeni felhasználás bizonytalan volt” – magyarázza Dr. Jürgen Knauer, a Nyugat-Sydneyi Egyetem Hawkesbury Környezetvédelmi Intézete által vezetett kutatócsoport vezetője.
„Azt találtuk, hogy a jól bevált éghajlati modell, amelyet az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testülethez hasonló globális éghajlati előrejelzésekhez használnak, erősebb és tartósabb szén-dioxid-felvételt jósol a 21. század végéig, amikor megmagyarázza bizonyos kritikus élettani folyamatok hatását, amelyek szabályozzák a növények viselkedését.
„Figyelembe vettünk olyan szempontokat, mint például, hogy a szén-dioxid mennyire hatékonyan mozog a levél belsejében, hogyan alkalmazkodnak a növények a hőmérsékleti változásokhoz, és hogyan osztják el a növények gazdaságosan a tápanyagokat árnyékukban. Ez a három nagyon fontos mechanizmus, amelyek befolyásolják a növény szén-dioxid-kibocsátási képességét A „rögzítést” azonban általában figyelmen kívül hagyják a legtöbb globális modellben.
![](https://www.science.org/cms/10.1126/sciadv.adh9444/asset/bf19c348-23f1-4abf-9f73-90d656bc88b5/assets/images/large/sciadv.adh9444-f1.jpg)
Fotoszintézis és a klímaváltozás mérséklése
A fotoszintézis annak a folyamatnak a tudományos elnevezése, amelynek során a növények átalakítják – vagy „fixálják” – a szén-dioxidot. A cukrokban, amelyeket a növekedéshez és az anyagcseréhez használnak. A szénmegkötés a klímaváltozás természetes mérséklője azáltal, hogy csökkenti a légkörben lévő szén mennyiségét. Ez a szén-dioxid fokozott abszorpciója a növényzeten keresztül, amely az elmúlt néhány évtizedben jelentett szárazföldi szénkészletek növekedésének fő hajtóereje.
A klímaváltozásnak a növények szén-dioxid-felvételére gyakorolt jótékony hatása azonban nem tarthat örökké, és régóta nem világos, hogyan reagálnak a növények a szén-dioxidra. A hőmérséklet és a csapadék mennyisége pedig jelentősen eltér attól, amit ma megfigyelünk. A tudósok úgy gondolták, hogy a szélsőséges éghajlatváltozás, például a szélsőséges aszályok és a szélsőséges hőség jelentősen gyengítheti például a szárazföldi ökoszisztémák vízfelvételi képességét.
![](https://www.science.org/cms/10.1126/sciadv.adh9444/asset/919877fb-eb07-425f-81f9-bfd2b50ebf3d/assets/images/large/sciadv.adh9444-f2.jpg)
A növények szénfelvételének jövőjének modellezése
A közelmúltban közzétett tanulmányban azonban Knauer és munkatársai bemutatják a nagy kibocsátású éghajlati forgatókönyvet értékelő modellezési tanulmányuk eredményeit, hogy megvizsgálják, hogyan reagál a növények szén-dioxid-felvétele a globális éghajlatváltozásra a 21. század végéig.
A szerzők a modell különböző változatait tesztelték, amelyek összetettségükben és a növényi fiziológiai folyamatok realizmusában változtak. Az egyszerűbb változat figyelmen kívül hagyta a fotoszintézisben szerepet játszó három kulcsfontosságú fiziológiai mechanizmust, míg az összetettebb változat mindhármat viszgálta.
Az eredmények egyértelműek voltak: az összetettebb modellek, amelyek többet tartalmaztak jelenlegi növényfiziológiai ismereteinkből, következetesen a növények szénfelvételének erősebb növekedését jósolták világszerte. A vizsgált folyamatok erősítették egymást, így a hatások együttesen erősebbek voltak, ami valós forgatókönyv esetén megtörténik.
Következmények az éghajlatváltozási stratégiákra
A tanulmányban részt vett Silvia Caldararu, a Trinity College of Natural Sciences adjunktusa. Az eredményekkel és azok fontosságával összefüggésben a következőket mondta:
„Mivel a globális szén-elnyelő értékelésére használt földi bioszféra-modellek többsége ennek a komplexitási spektrumnak az alsó végén található, és csak részben veszi figyelembe vagy teljesen figyelmen kívül hagyja ezeket a mechanizmusokat, valószínűleg jelenleg alábecsüljük az éghajlatváltozás növényzetre gyakorolt hatásait, valamint a változásokkal szembeni ellenálló képessége.”
Gyakran úgy gondoljuk, hogy az éghajlati modellek fizikával kapcsolatosak, de a biológia nagy szerepet játszik, és ezt valóban figyelembe kell vennünk.
![](https://www.science.org/cms/10.1126/sciadv.adh9444/asset/42e1277e-ec8b-4f16-a2b2-5657c9df72dd/assets/images/large/sciadv.adh9444-f3.jpg)
„Az ilyen típusú előrejelzések hatással vannak az éghajlatváltozás természetalapú megoldásaira, például az újraerdősítésre és az erdősítésre, valamint arra, hogy az ilyen kezdeményezések mennyi szén-dioxid-kibocsátást képesek megkötni. Eredményeink szerint ezek a megközelítések nagyobb hatást gyakorolhatnak az éghajlatváltozás mérséklésére, és hosszabb ideig időt, mint gondoltuk.”
„Azonban pusztán fák ültetése nem oldja meg minden problémánkat. Mindenképpen csökkentenünk kell a kibocsátást minden szektorban. A fák önmagukban nem kínálják az emberiség számára a kílmaváltozás elleni megoldást.”
Hivatkozás: Jürgen Knauer, Matthias Kuntz, Benjamin Smith, Josep J. „Magasabb globális bruttó elsődleges termelékenység egy jövőbeli klímában, a fotoszintézis fejlettebb reprezentációival”. Canadel, Belinda E. Medlin, Alison C. Bennett, Sylvia Caldararu és Vanessa Havird, 2023. november 17., ScienceAdvances, doi: 10.1126/sciadv.adh9444
forrás: Androbit.net / LABManager