FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

CO2 kivonás tanúsítása – az EUSTAFOR (államiak) véleménye

A Állami Erdőgazdálkodók Európai Szövetsége (EUSTAFOR) véleménye a Bizottság szénkivonás tanúsítási kezdeményezés tervezetéhez.

Az EUSTAFOR üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy megvitassa a szén-dioxid leválasztására, tárolására vagy felhasználására irányuló különböző megoldások főbb lehetőségeit és kihívásait, amelyek szükségesek a klímasemlegesség eléréséhez.

A szén-dioxid-leválasztás típusainak meghatározása előtt a következőket kell figyelembe venni:

  1. A kibocsátáscsökkentésnek továbbra is a fő célnak kell maradnia: Az EUSTAFOR szeretné hangsúlyozni, hogy amikor a szén-dioxid-elvonásról beszélünk, a jelenlegi általános megközelítés egyik fő hiányossága az, hogy az elvont szén-dioxid-kibocsátási igényeket a kibocsátó ágazatok igényei alapján határozzák meg. Túl kevés figyelmet fordítanak az eltávolítási megoldások reális kapacitásaira. Ennek eredményeképpen ez rendkívüli nyomást gyakorol az eltávolító ágazatokra (például az erdészetre), anélkül, hogy a kibocsátás eredeti okainak csökkentésére hasonló figyelmet fordítanának.
  2. Az erdőtelepítést folytatni kell: Ahol csak lehetséges, támogatni kell az erdők bővítését és az erdőtelepítést. A szén-dioxid-elvonás szempontjából az újonnan létrehozott erdők további szén-dioxid-elvonást biztosítanak, és az erdőtelepítésre még mindig a legkönnyebb tanúsítványt kidolgozni (kísérleti projektekből már van némi tapasztalat). Az ilyen újonnan létrehozott erdőket természetesen fenntarthatóan kell kezelni, és hosszú távon biztosítani kell az éghajlatváltozásra gyakorolt kedvező hatást.
  3. A szén-dioxid-elnyelők, bár elsődleges fontosságúak, nem tekinthetők az egyetlen erdei szén-dioxid-elvonási és -tárolási eszköznek: Az Európai Bizottság által az EU Green Deal célkitűzéseinek megvalósítására eddig javasolt szinte valamennyi szakpolitika a kitermelési szintek csökkentését propagálja az éghajlat-semlegesség céljának eléréséhez szükséges legfontosabb intézkedésként, miközben teljesen figyelmen kívül hagyja a fenntartható erdőgazdálkodásban rejlő valódi lehetőségeket a jól kezelt, életerős, egészséges, rugalmas és termelékeny erdők általi szénmegkötés elősegítésében. Ezen túlmenően az erdőalapú termékek tárolási potenciálját és helyettesítő hatását is figyelmen kívül hagyják. Az egyszerűsített koncepciók úgy ábrázolják az erdőket, mint amelyek végtelen szén-dioxid-tároló és -elnyelő kapacitással rendelkeznek, miközben figyelmen kívül hagyják az erdők növekedésének és életciklusának alapvető elveit, valamint azt a tényt, hogy az éghajlatváltozás az erdei ökoszisztémákra is negatívan hat, és ezáltal csökkenti az éghajlatváltozás mérséklésére szolgáló potenciáljukat. Ha az erdőket csak szén-dioxid-elnyelőként használjuk, akkor tárolókapacitásuk előbb-utóbb eléri a határt, ami azt jelenti, hogy nem tudnak többé szén-dioxid-elnyelőként működni 1 . Egy ilyen forgatókönyv szerint a fák öregedése és végső soron bomlása következtében még a fákban megkötött és tárolt szén is felszabadul. Ehelyett helyesebb lenne a teljes erdő-fa lánc szénmérlegének holisztikus szemlélete, amely a fa felhasználása révén a tárolási és helyettesítési hatásokat is magában foglalja 2 . A holisztikus megközelítés alkalmazása esetén bebizonyosodott, hogy a fa felhasználása ugyanolyan mértékű kibocsátáscsökkentést eredményezhet, mint az erdők szénkészletének erdőnövekedéssel növelése 3 . Ezért a tanúsítási megközelítéseknek el kell ismerniük a szén-dioxid megkötésének és tárolásának minden formáját, el kell ismerniük az erdei nyelőkkel kapcsolatos kockázatokat, és e tekintetben megfelelő rugalmasságot kell biztosítaniuk.
  4. Az erdőgazdálkodás addicionalitási potenciálja és a különböző típusú szén-dioxid-elvonások különböző kiindulópontjai: A fenntartható erdőgazdálkodást (SFM) olyan természetalapú megoldásnak kell tekinteni, amely már most is biztosítja az erdőterület-használat hozzájárulását az éghajlatváltozás mérsékléséhez. Hozzáadott értékét el kell ismerni más szén-dioxid-leválasztási módszerekkel szemben, amelyek vagy jelentős technológiai fejlesztést vagy finanszírozást igényelnek, vagy további környezeti hatásokkal járnak. Az SFM-en belül ugyanis számos gyakorlat már most is nagymértékben hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátáshoz, és az addicionalitás lehetősége meglehetősen kérdéses. Ezek a gyakorlatok nem korlátozódnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedésekre. Ide tartoznak a rendszeres SFM-intézkedések – például az aljnövényzet (bokrok és növények) kezelése a talajviszonyok javítása érdekében, ami segíti a fák jobb növekedését (több szén megkötése), miközben egészségesek és ellenállóak maradnak. Sokat tettek azért, hogy a kevésbé invazív technikák alkalmazásával csökkentsék a gazdálkodás talajra gyakorolt hatását (például a fakitermelés során különös figyelmet fordítanak arra, hogy ne károsítsák a fákat, a talajt és a vizet). Nem szabad alábecsülni továbbá a fenntartható erdőgazdálkodás szerepét az ökoszisztémák ellenálló képességének fokozásában és az erdők éghajlatváltozás okozta károk helyreállításában. Például az erdőtűzzel való gazdálkodás a fenntartható erdőgazdálkodás keretében csökkenti az erdőtüzek kockázatát és következményeit, ezáltal elkerülhető a feleslegesen kibocsátott több tonna CO2. Az EU tagállamainak nemzeti erdészeti politikái és stratégiái számos esetben az állományfejlesztés és az állományok természetesebb fajösszetételűvé alakítása, a kis vízvisszatartás helyreállítása, az erdőtalajok javítása stb. hosszú távú folyamataira összpontosítottak. Mindezek hosszú távon hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló átfogó cél eléréséhez. Az “addicionalitás” fogalmát az erdőgazdálkodással összefüggésben megfelelően meg kell határozni annak érdekében, hogy az erdőkre és az erdészetre mint ágazatra ne rójanak elviselhetetlen terheket, és hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak.
  5. Életképes piacok: Jelenleg nincsenek versenyképes ipari piacok az erdei ökoszisztémákban lévő szén megkötésére és tárolására. Az erdők és az erdei termékek a biogazdaság sarokköveként működnek, gondosan ellenőrzött nyersanyagforrást biztosítanak, ugyanakkor növelik a versenyképességet, lehetővé teszik a körforgásos gazdaságot és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság fejlesztését. Az uniós erdőkben alkalmazott fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok egyértelműen bizonyítják, hogy az aktívan kezelt erdőkben a biomassza, a fa, a nem fából készült termékek és más ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítása mellett az ökoszisztémák ökológiai funkciói is fenntarthatók, miközben hozzájárulnak az éghajlatváltozás enyhítéséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz. Ezért az EUSTAFOR a szén-dioxid-elvonást és -tárolást hatékonyan támogató és a “zöldmosást” elkerülő tanúsítás kidolgozásához szeretné hangsúlyozni a bioalapú körforgásos gazdasággal meglévő szinergiák felismerésének fontosságát. Az európai erdők erdőterülete, fakészlete és szénkészlete az elmúlt évtizedekben nőtt 4 . Az, hogy ez a fejlődés a következő évtizedekben is folytatódni fog-e, kétséges, nemcsak a közelmúltbeli (és valószínűleg a jövőben is bekövetkező), erdőkárokat és -zavarokat okozó éghajlati események miatt, hanem a közelmúltbeli uniós szakpolitikai fejlemények miatt is, amelyek az erdőkkel szemben fokozott nyomást és elvárásokat támasztanak más ágazatok kompenzálása érdekében. Az elnyelő funkció túlsúlyba helyezése nemcsak a jelenlegi éghajlat-változás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítéseket áshatja alá, hanem azt is eredményezheti, hogy az erdők a kibocsátás forrásává válnak. Fennáll továbbá a kockázata annak, hogy negatívan befolyásolja a fatermékellátást, amely kulcsfontosságú Európa fenntartható növekedése és a biogazdaság szempontjából. Ezért most nagyobb szükség van jól megtervezett és holisztikus uniós stratégiákra és ösztönzőkre, mint valaha.

1 Nabuurs, G., Lindner, M., Verkerk, P. et al. Az európai erdei biomassza szén-dioxid-elnyelő telítődésének első jelei. Nature Clim Change 3, 792-796 (2013). https://doi.org/10.1038/nclimate1853. https://doi.org/10.1038/nclimate1853

2 Michael Köhl, Stefanie Linser, Kit Prins, Andrzej Talarczyk, The EU climate package “Fit for 55” – kétélű kard az európaiaknak ,erdeiknek és faiparuknak, Forest Policy and Economics, Volume 132, 2021, 102596, ISSN 1389-9341, https://doi.org/10.1016/j.forpol.2021.102596.

3 Knauf, M., Köhl, M., Mues, V., Olschofsky, K., Frühwald, A., 2016. Az erdőgazdálkodás és a fahasználat CO2-hatásainak modellezése regionális alapon. Carbon Balance and Management 10. https://doi.org/10.1186/s13021-015-0024-7.

4 Forest Europe, 2020. Az európai erdők állapota 2020.

Forrás: Az EUSTAFOR véleménye
A forrás alapján magyarul közzétette: MM

Előző cikk

FAMASZ Szakmai Konferencia

Következő cikk

Digitális termelés felügyelet



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share