Az idei FOREST EUROPE idei magas szintű politikai párbeszédét (High-Level Policy Dialogue) “Az egészségesebb erdők termesztése: Hogyan növelheti a fenntartható erdőgazdálkodás az ellenálló-képességet?” címmel a bonni összekötő egység (LUBo) szervezte a németországi Szövetségi Élelmezési és Mezőgazdasági Minisztérium támogatásával.
Tekintettel az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség okozta válságok által az európai erdőkre jelentett egyre növekvő kockázatokra, a rendezvény platformot kínált a fenntartható erdőgazdálkodás és az ellenálló képesség közötti szinergiák átgondolására a páneurópai régióban, valamint a közös továbblépés megvitatására.
(A dokumentum letölthető innen.)
Drasztikus változások idején élünk, amelyek Európa-szerte kihívást jelentenek az erdők számára.
Erdőink az éghajlatváltozás miatt egyre súlyosabb, kiterjedtebb és gyakoribb zavarásokkal szembesülnek, ami a fák pusztulásának és a lombkoronavesztésnek a gyors előrehaladásához vezet Európában. Ráadásul a zavaró események egyre összetettebbé válnak, mivel a különböző és néha újonnan kialakuló zavaró tényezők összekapcsolódnak, egyidejűleg jelentkeznek, vagy erősítik egymást, súlyosbítva a jelenlegi kihívásokat nemzeti és regionális szinten. Az erdők, a tájak és a társadalom ellenálló képességének fokozása érdekében az egész Európát sújtó példátlan erdőkárok újragondolást és az alkalmazkodási stratégiák és megközelítések folyamatos elemzését teszik szükségessé.
Mit értünk tehát ellenálló képesség alatt? Az ellenálló képesség egy rendszer azon képességét jelzi, hogy képes elnyelni vagy elviselni a változásokat és zavarokat, miközben fenntartja az ökoszisztéma fontos folyamatait és funkcióit. 2018 óta a zavarok gyakoriságának növekedése figyelhető meg, és valószínű, hogy az európai erdők már nem lesznek képesek helyreállni vagy elnyelni a károkat. A társadalomra gyakorolt hatás és az erdők által nyújtott alapvető ökoszisztéma-szolgáltatások és funkciók (pl. szénmegkötés, egészséges talaj, ivóvíz és fatermékek) elvesztése visszafordíthatatlan lehet. Ezért az erdők és a tájak ellenálló képességével való foglalkozás során holisztikus megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi a társadalmi igényeket, az erdőgazdálkodási folyamat teljes értékláncát, valamint az ökoszisztéma integritását és megőrzését.
Az ellenálló képesség növelése a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok révén kiutat jelenthet az erdők előtt álló, az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válságból.
Lehet, hogy nem tudjuk megelőzni a zavarokat, de minden válság egyben lehetőség is arra, hogy az erdőket rugalmasabb, a biológiai sokféleséget növelő ökoszisztémákká alakítsuk át. A fenntartható erdőgazdálkodás és a természetvédelem aktív erdőgazdálkodási gyakorlatba való integrálása Európa-szerte sikeresnek bizonyult. A fenntartható erdőgazdálkodás (SFM) dinamikus koncepció, amely képes alkalmazkodni a változásokhoz, és továbbra is az európai erdők jövőjének koncepcionális gerince marad. Az erdők ellenálló képességének a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok révén történő növelése kulcsfontosságú lesz az erdészeti tájak alkalmazkodóképességének megerősítésében és fenntartásában, valamint abban, hogy képesek legyenek megbirkózni az éghajlatváltozás hatásai által rájuk gyakorolt óriási sebességgel és nyomással.
Az erdők ellenálló képességének fokozása a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokban magában foglalja:
-> Proaktív gazdálkodás az erdészeti zavarok megelőzésére és az azokra való felkészülésre, valamint a jövőbeli hatások enyhítésére, például a fafajok, a szerkezetek és a gazdálkodási módszerek sokféleségének növelésével, hogy változatosabb erdők és tájak jöjjenek létre a bizonytalan jövővel való szembenézés érdekében. Az éghajlathoz leginkább alkalmazkodó származási helyek és fafajok figyelembevétele lehetőségként vehető fel. A genetikai tudományok szempontjából fontos megjegyezni, hogy ezek nem feltétlenül őshonos fajok. Ezért a jövőbeni fajkeverékek kialakításakor a potenciális zavarokkal szembeni ellenálló képesség növelése érdekében elengedhetetlen a kipróbált nem őshonos fajok figyelembevétele is.
-> Az átfogó helyreállítási megközelítéseknek egyszerre kell kombinálniuk az erdők helyreállítását és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást. Emellett különböző dimenziókat kell figyelembe vennünk a kisebb léptéktől a nagyobb léptékig; az erdőket a táj részeként kell kezelni, és a táj helyreállítási koncepcióinak integráló részévé kell válniuk.
-> Nemcsak az erdőknek és az erdőgazdálkodásnak kell ellenállóvá válnia, hanem az erdészeti értékláncoknak és a társadalomnak is. Az erdei termékek és szolgáltatások iránti növekvő és versenyképes kereslet miatt biztosítani kell, hogy az erdei erőforrások és szolgáltatások a lehető legjobban hasznosuljanak, és meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. Ehhez új technológiák és termékek kifejlesztésére, jól képzett, tájékozott és fogékony személyzetre, valamint hatékony kommunikációs stratégiákra van szükség.
-> Több tudományra van szükségünk a döntéshozók és a gyakorlati szakemberek tájékoztatásához és a hatékonyabb végrehajtáshoz. Egyre nagyobb szükség van a zavarok megfigyelésére és a korai előrejelző rendszerekre, hogy jobban megértsük az erdei kockázatokat. Több kutatást kell végezni a nem kezelt területeken a természetes alkalmazkodási folyamatok jobb megértése érdekében.
-> A magánerdő-tulajdonosok gyakran szembesülnek olyan új és leküzdhetetlennek tűnő kihívásokkal, amelyek arra kényszeríthetik őket, hogy elhagyják földjeiket. A földtulajdonosoknak nyújtott segítségnek és képzésnek túl kell mutatnia a támogatásokon és a szabályozási kereteken; a szakpolitikák kidolgozása és a tudatosság növelése során meg kell érteni értékeiket és céljaikat.Egyre nagyobb szükség van arra, hogy az éghajlati és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válsághelyzetre reagálva együttesen lépjünk fel, ami nemzetközi és összehangolt fellépést igényel.
Az országok különböző időpontokban különböző kihívásokkal néznek szembe, és a kockázatkezeléssel kapcsolatos prioritások is eltérőek. Az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése nem ismeri a határokat, és sürgősséget jelent; a megoldásokat az erők egyesítésével kell kidolgozni, mindig szem előtt tartva az országok különbözőségeit. Mivel nincs “egyféle megoldás”, ezért a különböző érdekcsoportok átlátható bevonásával, a helyi viszonyokhoz igazodó megoldásokat kell kidolgozni.
Több résztvevő kiemelte a határokon átnyúló együttműködés és az átlátható párbeszédek megerősítésének sürgősségét a FOREST EUROPE erdészeti kockázati eszköz (FoRISK) révén. Egy ilyen páneurópai együttműködési platformot a kockázatok megelőzése és kezelése terén jelenleg vizsgálnak a FOREST EUROPE aláírói, és a tervek szerint a 2024. október 1-2-i 9. miniszteri konferencián fogadják el (a készülő miniszteri határozatról további információ kérésre a bonni összekötő egységtől kapható).
Ez a megbeszélés előkészítette a terepet a két koncepció – a fenntartható erdőgazdálkodás és az ellenálló képesség kiépítése – közötti kapcsolat és a lehetséges szinergiák további vizsgálatához.
szerk/ford: Tóth János, forrás: ForestEurope
