Erdeink és a szárazodás

Az utóbbi évtized egyik legnagyobb és várhatóan egyre növekvő problémája a szárazság, amely közvetlenül legalább másfél millió hektár erdőt érint hazánkban. Mi lesz a Kárpát-medencében őshonos fafajokkal? A kialakult helyzetről Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára adott szakmai tájékoztatást.

Magyarország területének több mint egynegyedét, 2,3 millió hektárt borítanak erdei fa- és cserjefajok. Ezek az életközösségek az ország stratégiai jelentőségű zöldvagyonát jelentik, amely egyben a legnagyobb természetes széntároló infrastruktúránk is.

Veszélyben 1,5 millió hektár?

Az utóbbi évtized egyik legnagyobb és várhatóan egyre súlyosbodó problémája az aszály. Az erdők esetében a károsodási folyamat lassabb lefutású, mint a mezőgazdasági kultúrákban. Az idén nyáron elszáradó lombú fákról végérvényesen majd jövő tavasszal derül ki, hogy képesek lesznek-e újra kihajtani.

A magyar erdőterületek 79 százalékának a csapadékon kívül nincs más vízbevételi forrása, vagyis az országszerte tapasztalható szárazság közvetlenül érint legalább másfél millió hektár erdőt. 2022-ben ebből a területből 155 ezer hektár erdő károsodott súlyosan, és az előzetes becslések szerint idén is ez várható. Mindez nem jelenti ennyi erdő pusztulását, de ekkora területen kell egyre több elhalt faegyeddel, másodlagos károsítókkal és lecsökkent növekedéssel számolnunk.

Eltűnő és felértékelődő fajok

Az erdő esetében az aszály lassan ölő méreg. A telepítésekben, a fiatal fák között az azonnali pusztítás is látható, az idősebb állományokban viszont sokszor olyan leromlási folyamatot indít el, aminek következtében majd egy-két évtized múlva pusztulnak el a fák. Legyengül az immunrendszerük, ezért nem fognak tudni ellenállni a különböző károsító gombáknak és rovaroknak, majd egy újabb aszály vagy vihar során tömegesen semmisülnek meg.

Az erdővédelemmel foglalkozó tudományág kárláncolatnak nevezi ezt a jelenséget. Korábban például a Keszthelyi- vagy a Budai-hegység feketefenyő-pusztulásáról hallhatott a szélesebb nyilvánosság is, de napjainkban már egyre több helyen fordul elő. A Duna–Tisza-közén és a déli vármegyékben a legrosszabb a helyzet. Nehezen viselik a vízhiányt a kopárfásítások a Balaton-felvidéken, a főváros térségében vagy a homoktalajokon. Különösen érzékenyek az első éves telepítések és az idős erdők. Várhatóan több ezer hektár fiatal erdőt kell majd részben vagy szinte teljes egészében újraültetni. Sajnos nagyon értékes őshonos fafajunk, a bükk is kárvallottja a száraz és rendkívül meleg időjárásnak. A párás, csapadékos klímát kedvelő fafaj számára már egyes hegyvidéki területeken sem optimálisak a viszonyok.

A hosszú távú trendek azt mutatják, hogy teljesen eltűnik majd a lucfenyő, és nagyon megcsappan a bükkösök termőhelye – fejti ki Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára. – Az aszályok által kiváltott károsítások, illetve leromlási folyamatok pedig az utóbbi években a magas kőris- és tölgyállományokban is súlyos problémát okoznak.

Nyilvánvaló, hogy az erdei életközösségen belül egyre nagyobb szerepük lesz a szárazságot jobban tűrő fajoknak, például a csertölgynek vagy az elegyfaként megjelenő mezei juharnak, valamint a virágos kőrisnek, és egyre inkább értékelnünk kell az akác hazai állományait is, mert számos területen az egyetlen alternatívát jelentik. Minél változatosabb összetételű az életközösség, annál jobban ellen tud állni az olyan ártalmaknak, mint például az aszály. Éppen ezért a sokféleség vagy más néven biodiverzitás megőrzése és növelése az Európai Unió és Magyarország zöldtörekvéseinek is egyik létfontosságú kérdése.

Az államtitkár hozzáfűzte, hogy az egészségromlás mértékéről a hosszabb távú trendek elemzése után kaphatunk pontos információt, de az már most is egyértelmű, hogy a klímaváltozás egyre nagyobb hatással van a Kárpát-medence erdőállományára. Gyakorlatilag nincs olyan termőhely vagy állománytípus, amelyet a klímaváltozás valamilyen hatása ne érintene negatívan. Mert nemcsak az aszály, hanem az erős széllel járó hirtelen viharok, az erdőtüzek vagy a fagy és a természetes fogyasztók hiányában elszaporodó rovarkárosítók is gyengítik erdeinket.

Erdőtüzek kora

Az Agrárminisztérium szerint az erdők egészségi állapotának romlása erdőtüzek és fakidőlések formájában közvetlen veszélyforrást is jelenthet. Az erdők tűz elleni védelme déli szomszédjainknál már országos szintű katasztrófavédelmi kérdéssé vált, és hazánkban is egyre több és egyre intenzívebb vegetációtűzzel találkozunk. A közös agrárpolitika (KAP) erdészeti jogcímeiben a kormány ezért négymilliárd forintot különített el az erdőtüzek megelőzését szolgáló projektekre, tízmilliárd forintos keretet pedig az erdőkárok – köztük az erdőtűz és az aszály – utáni helyreállításra.

Az egészségiállapot-romlás közvetett hatásai is nagyon komolyak. Az erdők a legnagyobb szénraktárként működnek az országban. A kibocsátáscsökkentési célok csak az erdők szén-dioxid-megkötő kapacitásának megtartásával teljesíthetők. Pusztulásuk esetén a faanyagban tárolt több millió tonna szén ismét felszabadulna és visszakerülne a légkörbe. És akkor még nem is beszéltünk az erdei turizmus egészségügyi és turisztikai értékéről. Csak ez utóbbit évente 39 milliárd forint gazdasági értékűnek becsülték a Corvinus Egyetem kutatói. Évente 40-50 millió látogatói nappal számolunk erdeinkben, Budapest zöldinfrastruktúrájának pedig a döntő részét jelentik a belterületi erdők, amelyek esetenként akár 8-10 fokkal csökkentik a hőmérsékletet. Faállomány nélkül mindezek a szolgáltatások elvesznének a társadalom számára. Komoly tétje van tehát erdeink megőrzésének.

– Hogy lépést tudjunk tartani a gyors változásokkal, nincs más lehetőségünk, mint stratégiai szintre emelni az alkalmazkodás és az ellenálló képesség növelését – fejti ki a szakember. – Első lépésként fontos a folyamatos monitorozás, a változások nyomon követése, amit megfelelő szinten végez az úgynevezett Erdészeti Mérő- és Megfigyelőrendszer. Képesek vagyunk például a várható nagyobb biotikus eredetű pusztulások előrejelzésére és így a hatásaik mérséklésére vagy az invazív károsító fajok megjelenésének időben történő detektálására. Második lépés az egyes károsítók elleni védekezés. Erdők esetében talán ez a legnehezebb, hiszen nem cél, de nem is kivitelezhető a nagy területek vegyszeres kezelése. Harmadik és a megoldás szempontjából a legfontosabb szint az erdőállományok nevelési módszereinek átalakítása. Minél változatosabb, több korosztályból és több fafajból álló erdőket kell nevelnünk.

Az államtitkár hangsúlyozza, hogy az erdész munkájának legújabb fokmérője már nem csupán a társadalom számára megtermelt faanyag mennyisége, hanem a fenntartott élő erdőterület nagysága és változatossága. Ebben a vonatkozásban helyesebb, ha erdőkezelésről és nem erdőgazdálkodásról beszélünk a jövőben. Ez a folyamat az ország erdőterületének több mint felét kezelő állami erdészeti cégcsoportnál elkezdődött, egyre nő az úgynevezett örökerdők aránya. A változatosságot megőrző módon, folyamatos erdőborítással kezelt területek nagysága már eléri a 200 ezer hektárt. A magánerdőkben pedig az egymás után megjelenő KAP-pályázatok adnak új lehetőséget az erdők minőségének javítására.

Amint Zambó Péter fogalmaz, az erdők fenntartása közcél, amely az egész társadalmat szolgálja. A mostani uniós költségvetési ciklusban a kormány háromszor annyit, mintegy 310 milliárd forintot fordít az erdők védelmére, amelyek megóvása, minőségi és mennyiségi gyarapítása elemi érdek. Az erdőkre alapozott gazdaság fejlesztése pedig Magyarország, sőt egész Európa számára fontos, versenyképességet javító terület. A klímaváltozáshoz alkalmazkodni kell, de ezek között a keretek között a magyar erdőknek van jövőjük: szakértő segítséggel történő megőrzésük pont a klímaváltozás hatásainak mérséklésében jelent lényeges megoldást.

A magyar erdőterület fenntartható kezelése szempontjából kulcskérdés, hogy megfelelő információk, adatok birtokában legyünk az ország zöldvagyonáról. Éppen ezért a hazai erdők egészségi állapotának monitorozása már közel évszázados múltra tekint vissza. Az Agrárminisztérium megbízásából több szervezet együttműködésének eredménye az Erdészeti Mérő- és Megfigyelőrendszer (EMMRE) egész országot lefedő működése. A szisztéma több elemből épül fel, az erdészeti fénycsapdahálózattól kezdve az erdők faállománya teljes egészségi állapotának mintapontokon történő felvételéig. A monitorozásban részt vesz a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete, az erdészeti igazgatás, sőt maguk az erdőgazdálkodók is, akik negyedévente leadott jelentésekben számolnak be az erdőt érő esetleges károsodásokról.

A felmérések külön foglalkoznak az élő szervezetek által okozott, úgynevezett biotikus és az élettelen környezeti tényezők által kiváltott abiotikus kártételekkel. Előbbiekhez tartoznak például a különböző rovarok, a gombák, a vadállomány vagy éppen az ember által okozott károk. Utóbbiak között szerepel többek között a fagy vagy az aszály, a viharok miatti fakidőlések, illetve az erdőtűz.

Forrás: Demokrata/OEE