Az erdei ökoszisztémák működésére gyakorolt hatás: egy uniós finanszírozású projekt az erdőgazdálkodási gyakorlatok hatásait kutatja Európa-szerte. A Föld szárazföldi növényzettel borított felületének egyharmadát elfoglaló erdők a földi szerves szén 65%-át tárolják. Emellett központi szerepet játszanak a globális szénciklusban és az éghajlatváltozásban.
“Ma a legtöbb európai erdő emberi kezelés és valamilyen típusú fakitermelés alatt áll. Mégis, bár az európai erdők megértéséhez elengedhetetlen a fakitermelés megértése, hiányoznak az információk arról, hogy pontosan hogyan változnak a fakitermelési rendszerek Európa-szerte” – jegyzi meg Susanne Suvanto, a Marie Skłodowska-Curie Actions (MSCA) ösztöndíjasa.
Itt lép be az EU által finanszírozott ForMMI projekt az MSCA program támogatásával. “A ForMMI projekt eredeti céljait a kétéves projekt során némileg módosítottuk. Fő fókuszunk az európai gazdálkodási rendszerek számszerűsítése lett. Ez meglehetősen fontos összetevője az erdők és szén-dioxid-elnyelőik megértésének” – magyarázza Suvanto.
[Forest management-mortality interactions (ForMMI) = Az erdőgazdálkodás és a faelhalások közötti kölcsönhatások]
![](https://fataj.hu/wp-content/uploads/2023/03/forwarder_442996.jpg)
Az európai erdészeti fakitermelési rendszerek empirikus számszerűsítése
A projekt legfontosabb eredménye a jelenlegi európai erdőkitermelési rendszerek empirikus számszerűsítése volt, 11 ország erdőleltározási adatainak felhasználásával. “Míg az európai fakitermelésről korábban rendelkezésre álló információk a kitermelt fa mennyiségére összpontosítottak, mi arra összpontosítottunk, hogy mi történik valójában az erdők szintjén – milyen gyakran történik a fakitermelés és milyen intenzívek a kitermelési események” – vázolja Suvanto.
Korábban ilyen típusú információk csak regionális vagy nemzeti szinten álltak rendelkezésre, de nagyobb léptékben nem. “Pedig ez az információ létfontosságú, mivel a különböző fakitermelési stratégiák eltérő hatással vannak az erdei ökoszisztéma működésére, az erdők által nyújtott különböző ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint az erdők ellenálló képességére a külső stresszkeltőkkel és zavarokkal szemben” – teszi hozzá Suvanto. A projekt eredményei azt mutatják, hogy a fakitermelési stratégiák jelentős eltéréseket mutatnak Európa-szerte, még azokon a területeken is, ahol a fakitermelés általános intenzitása hasonló.
“Emellett gépi tanulási módszereket alkalmaztunk olyan előrejelző modellek létrehozására, amelyek segítségével erdőszinten megbecsülhető a betakarítási esemény valószínűsége és intenzitása” – jegyzi meg Suvanto. A gépi tanulási munka segít annak megértésében is, hogy mely tényezők mozgatják a betakarítási rendszereket. Az egyik legfontosabb eredmény az volt, hogy a betakarítási rendszerek jelentősen eltérnek az egyes országok között, mivel a betakarítást az országos szintű jogszabályok, az erdőgazdálkodási irányelvek, valamint az egyes országok erdőhasználatának céljai és története is befolyásolja.
A projekt eredményeit leíró kéziratokat jelenleg véglegesítik, és hamarosan tudományos folyóiratokhoz nyújtják be.
![](https://images.ctfassets.net/hli0qi7fbbos/5ZvWtbp8vcSNhAzyNvjYYM/13593c7a649634ad5e4016681179a030/IMG_1428_vaaka_1200x675.jpg)
Az erdőgazdálkodás és az ökoszisztémák működésének megismerése
“A ForMMI eredményei javítják annak megértését, hogy hogyan kezelik az erdőket Európa-szerte, és olyan mintákat tárnak fel az erdőkitermelésben, amelyeket a korábban rendelkezésre álló információforrások nem mutattak ki. Ez nagy lehetőségeket rejt magában az erdők és biológiai sokféleségük, valamint az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások megértésében, mivel az erdei ökoszisztémákat olyan erősen alakítja az emberi tevékenység Európában” – erősíti meg Suvanto.
Az eredményeket különösen arra fogják felhasználni, hogy javítsák a betakarítás leírását a nagyléptékű vegetációs modellekben. Eddig az erdőgazdálkodást egyszerűsített feltételezéseken keresztül vonták be ezekbe a modellekbe, míg a projekt eredményei lehetővé teszik, hogy a modellszimulációkban szereplő betakarítási rendszereket a valóságban folytatott erdőgazdálkodásra vonatkozó empirikus információkra alapozzák. “Ez segít megérteni például azt, hogy hogyan kell megváltoztatnunk az erdőgazdálkodási gyakorlatunkat a jövőben, amikor az éghajlati viszonyok mások lesznek” – zárja Suvanto.
szerk/ford: Tóth János, forrás: ForMMI