A Mátra egyik legszebb völgye, a Parádfürdőtől délre elnyúló Ilona-völgy 1854-től az államosításig a Károlyi-család birtoka volt. A Károlyiak által épített kastélyok, vadászházak, fürdőhelyek máig látványos elemei a vidék épített örökségének, és sok-sok legenda fűződik hozzájuk.
A Károlyi-család három nemzedéke az 1800-as évek derekától csaknem 80 évig volt tulajdonosa az úgynevezett debrő–parádi uradalomnak, amelyhez 20 000 kataszteri hold erdő, szántóföldek, a fürdőhellyé kiépített parádi birtok, a sasvári birtok és az üveggyár tartozott. A Károlyiak jelentősen hozzájárultak Parád és Parádsasvár arculatához, az akkor épített kastélyok, fürdők, vadászházak, kialakított parkok, impozáns fasorok adják ma is a térség vonzerejét.
Károlyi György egykori főispánt, országgyűlési képviselőt az 1848–49-es forradalom leverése után haditörvényszék elé állították és elítélték. Szabadulása után birtokain élt, nevéhez fűződik a parádi birtok átépítése – a család és vendégeik igényei szerint –, bemutatva a vidék értékeit.
Fia, Károlyi Gyula folytatta az építkezést, de nagyon lekötötték a vadászatok, a társasági élet. „Volt érzéke az élet örömei iránt” – vallja fia egyik írásában. Apjával ellentétben Gyula érzéketlen volt a politika, a közügyek iránt. Viszonylag korán (1837–1890) elhalálozott, maga után hagyva 15 éves Mihály fiát, aki 3 éves korában édesanyját is elveszítette, helyettük nagyanyja, Kornis Clarisse és második férje, Károlyi Sándor nevelte.
Szenvedélyük a vadászat
A felújított Rudolf-tanya erdei szálláshelyként várja a kirándulókat
Károlyi György és fia, Gyula szenvedélyes vadászok voltak. A hatalmas birtok egyharmadán vadaskertet hoztak létre, melynek egyik bejárata volt az Ilona-völgy elején mai is jól ismert Kőkapu.
A vadászat azonban számunkra nem csupán státusszimbólum volt, nagy gondot fordítottak a szakszerű vadgazdálkodásra is.
A birtokon külön vadászati személyzet dolgozott, élükön a fővadásszal, akinek vadászháza a Parádsasvári kastéllyal szemben állott (ma étterem). Mihály soha nem kedvelte a vadászatot. Ha mégis részt vett egy-egy hajtáson, a kísérő erdésszel pokrócot vitetett a leshelyre, és rendszerint egy jót aludt. Mint sok minden másban, ebben is kilógott az arisztokrata világból.
A szakszerű vadgazdálkodás jelentős lépése volt 1888-ban, hogy a lekerített vadaskertbe vérfrissítés céljából gímszarvasokat telepítettek, majd az 1900-es évek elején meghonosították a muflont. A betelepített vad utódai képezik részben a Mátra mai vadállományának genetikai alapját. A rendszeres, gyakori vadászatok miatt több vadászlak is épült szerte a birtokon, ezek egyike a Rudolf-tanya. Névadója Károly Gyula jó barátja és vadásztársa, Wenckheim Rudolf. A Rudolf-tanya máig fennmaradt, az EGERERDŐ Zrt. 2010-ben erdei szálláshelyként újította fel.
Hazánk legnagyobb, 8-10 méter szintkülönbségű természetes zuhataga az Ilona-patak-vízesés
A birtok épületeit Ybl Miklóssal terveztették. A kor neves építészének első munkája a parádi lovarda leégése miatt egy új lovarda tervezése volt 1869-ben, mely később a Cifra-istálló néven vált ismertté. Parádfürdőn és Parádsasváron is több kastélyt emeltettek Ybl tervei alapján.
A családi kényelem biztosítása mellett a fürdőkultúrát is fellendítették, bővítették a timsós fürdőt, víztisztító berendezéssel ellátott úszómedencét építtetettek, forrásvizet palackoztattak.
Pazar vendégházakba várták a fürdővendégeket, akikért a nagyvasútig fogatokat küldtek. A vidék emberének pedig tejcsarnokot és postaállomást is létrehoztak.
| A családtagok nevét őrzik A legenda szerint egyik vadászatuk során egy felbőszült vadkan vette üldözőbe Károlyi Mihályt. Az állat elől felkapaszkodott egy magas, szerteágazó tölgyfára, és imádkozott. Megmeneküléséért hálából a család állíttatta a Mária-emlékoszlopot az Ilona-völgyben. Nemcsak a völgy, hanem az Ilona-patak is Dessewffy Ilona, Károlyi György unokája nevét őrzi. A Klarissza-forrást és a Sándor-rétet pedig szeretett nagyszüleiről nevezte el Károlyi Mihály. |
A néhai Károlyi-birtokok útjait vadgesztenyefasorok szegélyezik ma is
A természet oltárán
A család nagy gondot fordított a környező erdők fenntartására. A szakszerű erdészeti munkát négy erdőgondnokság végezte Sándorrét, Fényespuszta, Sirok-Darnó és Sirok-Kőkút központokkal. Az épületek, kastélyok mellett gondozott parkok, pihenősétányok, virágágyások terültek el a kor egyik legnevesebb magyar kerttervezője, Jámbor Vilmos tervei alapján.
Az Angliában tanult szakember sok egzóta faj ültetésével létrehozta a recski arborétumot, de az országban több hely őrzi keze munkáját.
Nevéhez kötődik a Margit-sziget parkosítása és a vácrátóti park telepítése. A Mátra szépsége olyannyira magával ragadta, hogy haláláig Recsken élt (a mai óvoda épületében), tervezett.
A lenyűgöző Parádsasvári kastély az I. világháborúban hadikórház volt, ma népszerű hotel
A Károlyi-birtok úthálózatának jellegzetességét a gesztenyefasorok adták. Legismertebb a Parád és Recsk között, illetve az Ilona-völgyben magasodó kettős vadgesztenyefasor. A lenyűgöző látvány mellett hűs árnyékot adtak, termésüket pedig szívesen fogyasztották a vadaskert lakói.
Segítették a rászorulókat
A Károlyi-család tagjait nemcsak a terület birtokosaiként emlegetik a helybeliek, a vidék máig emlékezik jócselekedeteikre, segítőkészségükre. A birtokszerző Károlyi György – Széchenyi István barátja – 1864-ben Parád és más falvak nagy ínségben élő lakosait ingyen ebéddel és kenyérrel látta el, de a recski tűzvész károsultjait is támogatta. Fia, Károlyi Gyula 1878-ban a szentdomonkosi tűzeset károsultjainak megsegítésére hangversenyt tartott, ahol Blaha Lujza is fellépett. Ugyancsak neki köszönhetően, 1880-ban a nagy verpeléti tűzvész károsultjai javára Parádfürdőn táncestet szervezett.
A Károlyiak telepítették be a muflont a Mátrába
Károlyi Mihály 1904-ben, Bodony leégése után segítette a rászorulókat, és főszerepe volt abban, hogy a falu újjáépítésére összefogott az ország.
Az I. világháborúban a parádsasvári kastélyát felajánlotta hadikórház céljára. A szegény nép sorsát is szívén viselte, a nincsteleneknek több alkalommal földet mért.
Felesége, Andrássy Katinka 1919-ben a parádfürdői kastélyban egynapos óvodát nyitott, de az a történet is fennmaradt, hogy télvíz idején látott mezítlábas gyereknek másnap csizmát küldött.
1919-ben véget ért a Károlyi-család pompás élete. A birtokot államosították, a család pedig emigrált. A nép emlékezetébe azonban beleégtek a család jótéteményei.
Vigh Ilona, EGERERDŐ Zrt.; Fotók: Jakab Georgina, Grédics Szilárd
Forrás: A Mi Erdőnk / Magyar Mezőgazdaság
