Az erdészet – a társadalom és az uniós bürokrácia partnerségével és nem gyámságával, továbbá a vidékfejlesztési támogatásokból való megfelelő részesedés mellett – képes a klímaváltozás kihívásaira megfelelő válaszokat adni. Ehhez az ágazati szereplők közötti párbeszéd folytatására, és még több, uniós szinten is összehangolt szakmai kutatásra és tájékoztatásra van szükség.
Az Agrárkamara 2021. október 7-i tájékoztató fórumán a főszerep az erdészeti tudományé és a gyakorlati erdőgazdálkodásé volt. Az előadások és az azt követő kerekasztalbeszélgetés során a jelenlevő és az online csatlakozó szakemberek számba vették az erdők és az erdőgazdálkodás lehetőségeit, feladatait a klímaváltozás mérséklése, illetve annak kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodás terén.
Egyöntetű vélemény volt, hogy a változó környezeti feltételek ellenére, illetve mellett is biztosítani kell hazánkban a tartamos erdőgazdálkodást az ökológiai potenciál megőrzése és a minőségi fatermesztés fenntartása mellett. A rendszeres erdőkezelés stabilitást hoz és segíti az egyébként rendkívül hosszú életciklusú erdő változó klímához való alkalmazkodását. Mindehhez természetesen a természeti folyamatok – tudományos és gyakorlati szempontú – megfigyelése, az azokra való reagálás szükséges.
A felmelegedés, a szélsőséges időjárási események, az új, illetve meglevő rovar és egyéb károsítók megjelenése, illetve megerősödése nap mint nap kihívások elé állítja a gyakorló erdészt.
A melegedés miatt változik a fahasználatok kivitelezésének módja és ideje: a fagyos napok alacsony száma, a fagyott talajfelszín, a hótakaró hiánya miatt a termőtalaj védelme érdekében a vonszolásos helyett gumikerekű forwarderes közelítés válik egyre inkább szükségessé a fakitermelésekben, melyek végrehajtása így a vegetációs időszakba is átcsúszik. Ez utóbbi számos nehézséget okoz, növeli például a tősérülések gyakoriságát.
Megnőtt erdeinkben a biotikus és abiotikus károsítások gyakorisága és intenzitása is, ami előre nem tervezett, üzemterveben nem szereplő fakitermeléseket – erdőtervtől eltérő engedélyezési eljárásokat – von maga után. Ez a bürokratikus, és logisztikai többlet teher mellett természetesen az erdészeti üzem fakereskedelmi pozícióra is hatással van.
Az erdőket leginkább azok felújításakor, s fiatal korban lehet felkészíteni a rájuk váró viszontagságokra. Az erdősítések célállománytípus rendszere ezt úgy tudná hatékonyan támogatni, ha a jelenlegi hatósági gyakorlattal szemben, nem tenné lehetővé az elegyetlen faállománytípusok kialakítását. A változó környezeti feltételek között elegyes, többszintes, lehetőleg többkorú erdőszerkezet kialakítása kell legyen a cél, ahol nagy hangsúly helyeződik a szaporítóanyag származására, a szárazabb, melegebb mezoklimájú termőhelyekhez alkalmazkodott ökotípusok ültetésére. Hosszú távon, amennyiben a felmelegedés nem áll meg, nagyobb szerep juthat a déli származási körzetű szaporítóanyagnak, s növekedhet az eddig „csak mellékfafajnak” tekintett fajok, mint például az ezüsthárs, jelentősége is.
További aggodalomra adhat okot az erdősítések tekintetében, hogy a tölgyfajok egyre ritkábba teremnek. Ennek hátterében feltételezhetően a tölgy csipkéspoloska inváziós károsító áll. A ma már minden hazai tölgyesben jelenlevő kártevő a makk kifejlődésének időszakában károsít, lecsökkentve a fotoszintézis hatékonyságát. Ez a makk minőségére bizonyára hatással van, de vannak arra utaló jelek – például idén a jó magkötés ellenére a makktermés elmaradása –, hogy e területen növekvő ellátási nehézségekre lehet számítani.
Mindezek mellett a felmelegedés kevesebb csapadékkal is jár, ami gyakran özönvízszerű felhőszakadás formájában érkezik, így nagy a felszíni elfolyás, s ennek következtében alacsony a csapadékvíz hasznosulása. Az erdőgazdálkodó egyet tehet, meg kell próbálja visszatartani a területen levő csapadékot, épített – a hordalékfák megfogására is alkalmas – berendezésekkel, erdei vízfolyásokra csatlakozó apró víztestekkel, mikróélőhelyként is funkcionáló holtfa, holtfaanyag visszahagyásával. Ahol pedig ez lehetséges – elsősorban sík területen, folyók vonzáskörzetében –, ott csatornahálózat létesítésével kell gondoskodni a vízellátásról. Kitűnő példa erre az Ormánságban jelenleg futó, Horvátországgal közös, Ős-Dráva projekt. Minden csepp víz számít!
Az erdő és az erdőgazdálkodás amellett, hogy elszenvedője a klímaváltozásnak, egyben eszköz is az ellene való küzdelemben, hatásainak mérséklésében. Ezért (is) van jelentősége a szakszerű, minőségi fatermesztésnek, a termőhely optimális hasznosításának, az erdőtelepítéseknek (gondoljunk csak az országfásítási programra!), a biomassza energetikai célú hasznosításának és a faalapú termékek széleskörű alkalmazásának.
Fontos, hogy a klímaváltozás hatásai elleni küzdelemben kellő támogatást kapjon az ezt megalapozó erdészeti alap és alkalmazott kutatás mind az ágazatpolitika, mind pedig a gyakorlati erdőgazdálkodás részéről. Lényeges persze az is, hogy az erdészeti igazgatás is kövesse a környezeti feltételek változását. Nyitott legyen a tudomány által megalapozott és kipróbált szükséges változtatásokra, azok gyakorlati bevezetését és alkalmazását ajánlásokon és irányelveken keresztül segítse, támogassa.
A változó klíma következtében csökken az erdei termőhelyeink potenciálja, s – a hazai összehasonlító vizsgálatok szerint összességében – csökken a faállományok növedéke. Ennek és a fentieknek következménye az erdőgazdálkodás kiadásainak növekedése, bevételeinek csökkenése, következésképpen a rentabilitás romlása. Az erdőgazdálkodás feltételeit ugyanakkor, lett légyen szó a magán vagy állami szektorról a romló pénzügyi környezetben is biztosítani kell.
Erre amiatt is szükség van, mert a tapasztalatok szerint a lakosság egyre gyakrabban keres enyhülést az erdőkben a forró nyári napokon. E „pluszteher” ugyanakkor jó kommunikációs lehetőség a nyitásra, a magyar erdők szépségének az erdőgazdálkodás sokszínűségének és szakszerűségének bemutatásra.
borítóképünk: Fotó: Kovácsevics Pál / Bakony
