Ha nem védjük meg az erdőket, az emberek elvándorolnak, és klímamenekültek lesznek. Miközben a világ vezetői arra készülnek, hogy elkötelezzék magukat az erdők pusztításának megállítása mellett, itt van minden, amit tudnia kell a bolygó biodiverzitású helyeiről Az erdők és a természet állnak a Cop26 középpontjában.
A glasgow-i csúcstalálkozó második napján a világ vezetői várhatóan bejelentik elkötelezettségüket az erdőirtás megállítása és visszafordítása mellett. Mint az energia után a második legnagyobb üvegházhatású gázforrás, a szárazföldi szektor a globális kibocsátás 25 százalékáért felelős, ennek felét pedig az erdőirtás és az erdőpusztulás teszi ki.
De miért fontosak az erdők az éghajlat szempontjából, és hogyan állíthatjuk meg az erdőirtást? Mi az erdő?
Becslések szerint három milliárd fa található a Földön. Némelyik hatalmas erdei ökoszisztéma részét képezi, mint például a kongói esőerdő, míg mások ritkán lakott tájakon, például a Szahara sivatag szélein állnak. Egy friss felmérés szerint a 60 000 ismert fafaj közel egyharmadát a kihalás fenyegeti. A tudósok a fák sűrűségével, magasságával és lombkorona-borításával kapcsolatos nézeteltérések miatt nem tudnak egyetlen erdődefiníciót meghatározni. Ám az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) változatát gyakran használják: „10 százalékot meghaladó lombkorona-borítású és 0,5 hektárnál nagyobb területű föld.” 2020-ban erdő borította a világ szárazföldi területének csaknem egyharmadát, ennek több mint fele mindössze öt országban található: Oroszországban, Brazíliában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Kínában. A tajga – más néven északi boreális erdő – a világ legnagyobb erdeje, amely Szibérián, Kanadán és Skandinávián át az északi féltekén húzódik. Az erdő három fő típusa, a mérsékelt égövi, a trópusi és a boreális, amelyek sokféle ökoszisztémát tartalmaznak: felhőerdők, esőerdők, mangrove mocsarak és trópusi száraz erdők, sok más mellett.
Miért fontosak az erdők az éghajlat szempontjából?
Az erdők a bolygó biodiverzitást őrző helyei közé tartoznak, és hatalmas szénraktárt képeznek, szabályozva a világ időjárását és éghajlatát. Körülbelül 861 gigatonna szenet tárolnak – ami a jelenlegi ütemben közel egy évszázad éves fosszilis tüzelőanyag-kibocsátásának felel meg – és kétszer annyi szenet nyeltek el, mint amennyit az elmúlt két évtizedben kibocsátottak. Több szén raktározódik a talajban (44 százalék), mint az élő biomassza (42 százalék), a többi az elhalt fában (8 százalék) és az erdei avarban (5 százalék) található. Az olyan erdők, mint a Kongói-medence esőerdeje – a világ második legnagyobb erdeje –, több ezer mérföldre a Nílus környékén befolyásolják a csapadékot. Emberek milliárdjai támaszkodnak az erdőkre élelemért, építőanyagokért és menedékért. De irgalmatlan tempóban vágják ezeket. A Global Forest Watch szerint 2000 óta az erdőborítás körülbelül 10 százaléka elveszett.
Bár a becslések eltérőek, a szárazföldi szektor az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának második legnagyobb forrása, és az IPCC szerint a kibocsátás körülbelül egynegyedét teszi ki, amelynek fő összetevője az erdőirtás. Sok tudós szerint az erdőirtás megállítása nélkül nem lehet a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozni az iparosodás előtti szinthez képest. „Két fő szempont van az erdőkkel és a szénnel kapcsolatban” – mondja Yadvinder Malhi, az Oxfordi Egyetem ökoszisztéma-tudományának professzora. „Az erdők szénraktárak, ami azt jelenti, hogy az erdőirtás során CO2 kerül a légkörbe. A másik dolog az, hogy az érintetlen erdőkről kimutatták, hogy szén-elnyelők, és idővel elnyelik a szenet. És ha az elnyelők eltűnnek, akkor elveszítjük a bioszféra által nyújtott szolgáltatást – ez a feltételezés, hogy ez az elnyelő képesség továbbra is fennmarad, beépült szinte minden klímamodell-forgatókönyvünkbe ebben az évszázadban.”
Minden erdő ugyanannyi szenet tárol?
Nem. Az emberi ipari beavatkozástól és szennyezéstől mentes öreg erdők különösen fontosak az éghajlat és a biológiai sokféleség szempontjából. Őserdőknek nevezik őket, és ősi, szénsűrűségű ökoszisztémák, amelyek tele vannak élettel, mint például az Amazonas egyes részei, a lengyelországi Białowieża-erdő és Pápua Új-Guinea. A legnagyobb fák és a legváltozatosabb élővilág miatt a természetvédők különös hangsúlyt fektetnek a fakitermeléssel, erdőtüzekkel és az emberi iparral szembeni védelmére, mivel ezek a bolygó erdősültségének csak egyharmadát teszik ki. A fiatal vagy felépülő erdők sokkal kevesebb szenet tárolnak, és néha évekbe telhetnek, mire hatékonyan elnyelővé válnak. A trópusi esőerdők, mangrove- és tőzegláp-erdők – például Délkelet-Ázsiában – az általuk tárolt szén mennyisége, hűtőhatása és az árvíz elleni védelem miatt aránytalanul fontos szerepet töltenek be az éghajlat szabályozásában. A boreális erdők, amelyeket az év nagy részében hó borít, több hőt vernek vissza a légkörbe, és nettó melegítő hatást gyakorolnak az éghajlatra. A nagyon kevés fajt tartalmazó mezőgazdasági faültetvények sokkal kevésbé szénsűrűek, és sokkal kevesebb életet tartanak fenn.
Mi az erdőirtás?
Az erdőirtás egy erdő ember által vezérelt más földhasználatra való átállása, például szarvasmarha-tenyésztés vagy szójababtermesztés, amelyet gyakran gépekkel kivágnak, majd elégetnek. Nem egyenlő a fakitermeléssel: az álló erdőből szelektíven ki lehet vágni a fákat. Az erdőirtás évszázadok óta kéz a kézben járt az emberi fejlődéssel. Szinte az összes mérsékelt égövi esőerdőt, amely egykor a Brit-szigetek nagy részét borította, például a mezőgazdaság, az utak és az emberi települések miatt kiirtották. Amellett, hogy a földhasználat változása a szén-dioxid-kibocsátás egyik fő forrása, a biológiai sokféleség csökkenésének elsődleges mozgatórugója, amely a tudósok figyelmeztetése szerint az élet hatodik tömeges kihalásához vezet a Földön. Az űrből nézve az erdőirtás gyakran „halszálkás mintát” követ, ahol az utak és folyók széle mentén megtisztítják a földet. Idővel a halcsont megtelik, ahogy az erdő nagyobb részét kitisztítják. Nagy léptékben a folyamat önmagában is állandósulhat, például az Amazonas esőerdőjéből szavannává vált, mivel nagy része elpusztult. Tavaly Brazília, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Bolívia, Indonézia és Peru volt az első öt ország a trópusi elsődleges erdők pusztulását illetően. Körülbelül 12 millió hektár erdőborítás veszett el a trópusokon. Ez 4,2 millió hektár őserdőt foglal magában, amely Hollandia méretű terület, amely 570 millió autó éves kibocsátásának felel meg.
Miért irtják az emberek az erdőket?
Bár sok helyi tényező van, a szakértők szerint a fő ok anyagi eredetű: az erdők pénzben többet érnek holtan, mint élve. Brazíliában az Amazonas nagy részét kiirtották a marhahústermelés miatt. Indonéziában erdőket és tőzeglápokat irtottak ki és csapoltak le olajpálma ültetvények számára. Más területeken a kávé, a kakaó, a banán, az ananász, a kokalevél és az önellátó gazdálkodás ösztönözte az erdőirtást. A legtöbb erdőirtás gócpontja a trópusi régiókban található, amelyek szintén jövedelmező területek a gazdálkodás számára. „A legnagyobb tényező a mezőgazdasági iparágak terjeszkedése: a szarvasmarha-tenyésztés, a szójababtermesztés és az olajpálma” – mondja Malhi. „A másik tényező a szegénység. Afrika számos részén, például Madagaszkáron, ahol súlyos a demográfiai nyomás, a népesség növekedésével sok szegény, vidéki telepes keresi a megélhetést a határban. Ugyanez igaz Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia egyes részeire.”
Valóban megállíthatjuk az erdőirtást?
Nem lesz könnyű, de van okuk reménykedni. A glasgow-i Cop26-on a világ vezetőinek elkötelezettsége mellett remélhetőleg az erdőirtással kapcsolatos árucikkek nagy gyártói és fogyasztói aláírják, hogy kivonják ezeket a globális ellátási láncból. Kína – a világ egyik legnagyobb fogyasztója – komolyabban veszi az erdőirtást, és keresi az ellátási lánc „zöldítését”.
„Valóban el kell kezdenünk gondolkodni az erdőirtásról – különösen a trópusi erdők pusztulásáról – ugyanúgy, ahogy az emberek most a szénről beszélnek” – mondja Frances Seymour, a World Resources Institute (WRI) erdészeti és irányítási szakértője. „Nagy ünnep volt, hogy Kína elkötelezte magát amellett, hogy többé nem finanszíroz új szénbányát külföldön. De minden országtól hasonló kötelezettségvállalásokat kell keresnünk, hogy leállítsuk a külföldi erdőirtáshoz vezető projektek finanszírozását.”
Van olyan példa, amelyből tanulhatunk?
Costa Rica az egyetlen trópusi ország, amely sikeresen megállította és visszafordította az erdőirtást. Ezt részben egy ökoszisztéma-szolgáltatási programból származó kifizetésekkel tette, amely gazdasági értéket tulajdonított az álló erdőknek és a biológiai sokféleségnek. Az ország a programért idén elnyerte az első Earthshot-díjat, amely megfordította a 70-es évek egyik legmagasabb erdőirtási arányát Latin-Amerikában, és nagy erdőterületeket telepített újra. Nagyobb léptékben Brazília jelentős sikereket ért el az Amazonas erdőirtásának csökkentésében a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején. A környezetvédelmi törvények, az illegális fakitermelés fokozott felügyelete és az Amazonasban bevezetett szójamoratórium a csökkenés számlájára írható. Azóta azonban Jair Bolsonaro elnöklete alatt nagy kiugrások tapasztalhatók az erdőirtásban a világ legnagyobb esőerdejében. Indonézia az elmúlt években sikeresen lassította az erdőirtást pálmaolaj-terjeszkedési moratóriummal, bár a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a moratórium ugyanezen okokból törékeny: az erdőirtás gazdasági ösztönzői nem változtak. Az országok megállapodtak egy ENSZ-programról, amely pénzügyi ösztönzőket biztosít az erdők védelmére – Redd+ néven. Lehetővé teszi a fejlődő országoknak, hogy szén-dioxid-krediteket értékesítsenek a szén-dioxid-elnyelők megőrzése érdekében. Bár még mindig megosztottak a szén-dioxid-piacokra vonatkozó szabályok, remélhetőleg ezeket rendezik a Cop26-on. Az olyan országok, mint Gabon, ahol alacsony az erdőirtás aránya és nagy az erdősültség, azt mondják, hogy nekik is szükségük van finanszírozásra az erdők védelméhez. Gabon a Cop26 tárgyalói afrikai csoportjának elnöke.
Miért olyan fontosak az őslakos közösségek az erdőirtás megállításában?
A tanulmányok azt mutatják, hogy az őslakos közösségek az erdők legjobb védelmezői. Sok vadonnak gondolt tájat évszázadok óta az őslakos közösségek kezeltek. Ebben az évben az ENSZ több mint 250 tanulmány áttekintésével megállapította, hogy Latin-Amerikában az erdőirtás mértéke alacsonyabb volt a területükön, mint másutt. Ennek ellenére sok bennszülött és törzsi nép üldöztetéssel, rasszizmussal és erőszakkal néz szembe. Júliusban egy kétéves kísérlet során távérzékelőkkel figyelmeztették a perui bennszülött közösségeket a korai erdőirtásra, és mindkét évben 37 százalékkal csökkentették a fapusztulást a kontrollcsoporthoz képest. A kutatók szerint, ha ezt növelnék, az nagy hatással lehet az erdőirtás csökkentésére. Jessica Webb, a Global Forest Watch globális elkötelezettségért felelős vezető menedzsere ezt mondja: „Az Amazonas esőerdőinek harmada az őslakosok mintegy 3300 hivatalosan elismert területén található. A partnerünkkel, a Rainforest Foundation US-val közösen végzett modellezés alapján e tanulmány eredményeként azt jósoljuk, hogy évente további 123 000 hektár erdőirtás megelőzhető, ha ezt a megközelítést az Amazonason belüli más közösségekre is kiterjesztjük. Ez annyit jelentene, mintha egy évre 21 millió autót vonnánk ki az utakról.”
Megvédhetik-e a műholdak az erdőket?
Az ökoszisztéma-monitoring technológiai forradalmat él át. Az erdőirtás könnyebben nyomon követhető a Marylandi Egyetem, a NASA és a Google kutatói által kifejlesztett adatkészlet segítségével. A képfelbontás javulásával közel állunk ahhoz, hogy valós időben tudjuk nyomon követni az erdőirtást. De „még mindig vannak hiányosságok a helyreállítás és a leromlás nyomon követésében” – mondja Crystal Davis, a Land & Carbon Lab igazgatója. A WRI egy kezdeményezés, amelynek célja, hogy információkat nyújtson arról, hogyan tud a világ megfelelni az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak, valamint 10 milliárd ember szükségleteinek. „A globális adatkészletek pontosságát is jobban meg kell értenünk. Ezek nem következetesek földrajzilag” – mondja.
Mi a helyzet az erdőfelújítással?
A világnak fel kell újítania az erdőket, hogy megfeleljen az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos céloknak. A tudósok azonban azt mondják, hogy az erdőirtás megállítása sürgős feladat, mivel azonnal szén-dioxid-kibocsátást tesz lehetővé, míg a természetnek évtizedekbe telik, amíg visszanyeri és megköti a szenet. Az évezredek óta álló őserdők nem helyettesíthetők faültetési programokkal.
Mi van, ha nem állítjuk meg az erdőirtást?
A fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásának csökkentése a legsürgetőbb feladat a globális felmelegedés elkerülése érdekében. De ha a világ továbbra is elveszíti az erdőket, akkor azt kockáztatjuk, hogy nem kívánt következményekkel járó fordulópontokat idézünk elő. Az Amazonas szavannává változhat, a boreális erdők elhalhatnak, és felszabadulhatnak a szénraktárak, amelyeknek megkötése több ezer évig tartott. A szakértők figyelmeztetnek, hogy ez valószínűleg nem jó hír az élelmezésbiztonságra, az időjárási rendszerekre és több millió más fajra nézve. Robert Nasi, a Nemzetközi Erdészeti Kutatási Központ vezetője azt mondja: „Lépcsőzetes éghajlati változás lenne: az Amazonas, a Kongói-medence kiszáradása… nagy a dominóeffektus veszélye. Ha nem védjük meg az erdőket, az emberek elvándorolnak, és klímamenekültek lesznek.” Patrick Greenfield
Köszönet: Crystal Davisnek, aki a Land & Carbon Lab igazgatója, Frances Seymournak, a World Resources Institute kiváló vezető munkatársának, Luiz Amaralnak, aki a World Resources Institute globális nyersanyag- és pénzügyi megoldásainak igazgatója, Robert Nasiank, a Nemzetközi Erdészeti Kutatási Központ főigazgatójának, Yadvinder Malhinak, aki az Oxfordi Egyetem ökoszisztéma-tudományának professzora, Jessica Webbnek, a Global Forest Watch globális elkötelezettségért felelős vezető menedzserének.
forrás: ForestPress; TheGuardian
