Fát eddig jóval többen ültettek hazánkban Trianon okán, mint a fenyegető éghajlatváltozás miatt.
A hazai erdősítésre vonatkozó első terveket még messze nem a gyorsuló éghajlatváltozás hívta életre. A történet voltaképpen Trianonnal kezdődött. Az 1920-as években azért indult meg az erdőtelepítés, mert a békeszerződés miatt az ország erdőségeinek jó négyötödét elvesztette.
Az erdőpótlást 1923-ban törvényben rendelték el, éspedig azon az egyetlen helyen, ahol erre nagy léptékben adódott lehetőség: az Alföldön. A fásítási programot Kaán Károly erdőmérnök dolgozta ki. Programjában nemcsak a megcsonkított erdőgazdálkodásra, hanem az elhasználódott erdők állapotának jobbítására is gondolt. A múlt század közepéig elterjedten folytatott erdei legeltetés, a sertés szabadtartása, makkoltatása ugyanis nagyon nem tett jót az erdőállománynak. Az erdőpótlási programja okán is akadémiai tagsággal honorált Kaán korát jócskán megelőzve hangoztatta: az újonnan telepített erdők hűtik és tisztítják majd a levegőt, csökkentik a porszennyezést.
A kortárs tudós koponyák azonban vitatták, és a kor meteorológusai is kétségbe vonták, hogy az erdősítés klímajavító hatású lehetne. Az alföldi erdősítés mégsem ezért járt csak felemás eredménnyel a két világháború között. Bár ingyen kínált facsemetékkel és hitelkedvezményekkel is nagyon igyekeztek erdősítésre sarkallni a birtokosokat, az összesen 104 ezer hektárra elegendő facsemetéből kevés erdő lett.
Az alföldi fásításnak a szocialista tervgazdálkodás adott új lendületet. Az 1950-es évektől a rendszerváltásig az országban 18,2 százalékra bővült az erdőterület. Az elmúlt 30 év folyamán viszont csak szűk két százalékkal [százalékponttal] nőtt tovább ez a szám.
forrás: NationalGeographic
