Az Erdők Hete programsorozatot az Országos Erdészeti Egyesület indította útjára 1997-ben. A cél a közvélemény figyelmének felhívása az erdők és az erdőgazdálkodás helyzetére, szerepére és aktuális kihívásaira.
A programsorozat időközben jelentősen kinőtte magát, és az – bár a koordinációs feladatokat továbbra is az Országos Erdészeti Egyesület látja el – az egész erdész szakma szervezésében megvalósuló rendezvényévé, egyfajta erdész ünneppé vált. Sőt, a 2009-es erdőtörvény egy rendelkezése értelmében időközben intézményesült is. A rendezvénysorozat témáját és időpontját azóta ennek megfelelően az erdőkért felelős miniszter jelöli ki.
A 2022. október 3-9. között immár XXVI. alkalommal megrendezésre kerülő rendezvénysorozat központi témája a magyarországi erdőgazdálkodás fenntarthatósága. A téma aktualitását a környezeti változások, valamint az erdőgazdálkodás tartalmát – a környezeti változásokkal is összefüggésben – meghatározó nemzetközi és hazai folyamatok, születő új stratégiák és jogszabályok adják.
Az erdőgazdálkodás fenntarthatóságát sokáig – és évszázadokon át – az jelentette, hogy a meglévő erdőket fenn kell tartani, illetve azokban tartamos, jogszerű és szakszerű erdőgazdálkodási tevékenységet kell folytatni, amelynek a kereteit általánosan jogszabályok, erdőrészlet szinten pedig az erdőgazdálkodási üzem-, majd erdőtervek határozták meg. Az erdőgazdálkodás tehát – az erdők sokrétű közcélú funkcióira tekintettel – már ekkor egy rendkívül szabályozott tevékenység volt, amely összességében az erdei életközösség fennmaradását is biztosította.
A mai, össztársadalmi, illetve multidiszciplináris alapon szerveződő, majd intézményesülő természetvédelem kialakulásával és megerősödésével az erdei életközösségek, illetve az azokat alkotó fajok helyi védelme fokozottabban előtérbe került. Ez a fenntartható erdőgazdálkodás fogalmát, illetve a mögötte meghúzódó közérdekű elvárások körét is jelentősen kibővítette. A természetvédelmi szempontok érvényesítése céljából továbbá a jogalkotási, valamint az üzem-, illetve erdőtervezési egyeztetési folyamatban megjelent egy új közszereplő, a hivatásos természetvédelem.
Végül alattomosan és határozottan bekúszott az életünkbe, illetve egy kis késéssel a köztudatba is a klímaváltozás. Az emberiség a huszonnegyedik órában felismerte, hogy a további negatív változásokat – ha ez még lehetséges – a saját érdekében meg kell állítania, illetve a már bekövetkező változásokhoz alkalmazkodnia kell. Az erdők mindkét vonatkozásban a figyelem középpontjába kerültek. Az erdők és fásítások ugyanis egyik oldalról hozzájárulhatnak az üvegházhatású gázok megkötéséhez, az erdei fatermékek pedig a megkötött széndioxid tartós tárolásához, valamint a fosszilis energiaforrások felhasználásának mérsékléséhez. Emellett az erdők, illetve a fás területek a mezőgazdasági területeken, valamint a lakott területeken védelmet nyújthatnak a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben is.
Feltéve, ha az erdők és a fás területek faállományát, illetve életközösségét magát is meg tudjuk védeni a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaitól!!!
Ez tehát az előttünk álló, megtisztelő, de egyben rendkívül összetett feladvány. A megoldás érdekében együtt kell gondolkodnia az erdészeknek, a környezet- és természetvédelemnek, az ipar területén elsősorban a faipari, az energetikai és építőipari szektoroknak, a folyamatokat koordináló politikának és támogatáspolitikának, illetve az egész társadalomnak. Ez az együtt gondolkodás eredményezheti majd azokat az erdőgazdálkodás során betartandó új szakmai módszertani, valamint közcélú elvárásokat, amelyek nyilvánvalóan ismét újra definiálják majd a fenntartható erdőgazdálkodás fogalmát.
Az elkövetkező időszak tehát – ha lennének ilyenek – a bagoly és a hangya csillagjegyében zajlik majd. Bölcsen ki kell találnunk, mit és hogyan csináljunk az erdőgazdálkodás során, hogy az mind környezeti, mind pedig gazdasági értelemben fenntartható legyen, majd nagy szorgalommal és következetesen alkalmaznunk kell a kitalált receptúrát.
Ha ez megvalósul, az lesz az igazi erdészünnep!
forrás: NAK / Erdészet
