A szilárd tüzelőanyagok – elsősorban a fa, másodsorban a szén – a mai napig az egyik legfontosabb energiaforrást jelentik az emberek otthonában. Több milliárd ember főz, fűt és melegít vizet a tűz segítségével, főként a globális Dél országaiban és Közép-Kelet-Európában. Magyarországon az 1960-as évektől felgyorsuló infrastrukturális beruházások és lakásépítések következtében egyre több háztartást ért el a vezetékes gáz és a távfűtés, azonban napjainkban is hozzávetőlegesen négymillió ember fűti otthonát részben vagy kizárólag szilárd tüzelővel.
Vissza a tűzifához? – Lakossági szilárd tüzelés Magyarországon c. tanulmány
Szerzők:
Feldmár Nóra (Habitat for Humanity Magyarország, szakpolitikai munkatárs),
Bajomi Anna Zsófia (Politecnico di Milano, PhD hallgató – Urban Planning, Design and Policy).
A szerkesztés 2022. szeptember 30-án lezárult.
A fatüzelés leginkább az alacsony jövedelmű, rossz állapotú lakásokban élő háztartásokra jellemző, azonban számos előnye miatt a társadalom minden szegmensében elterjedt fűtési mód.
2022 nyarán ez hatványozottan megmutatkozott, amikor hirtelen, a lakossági gázárak növekedésének hírére, egyszerre családok tízezrei akarták biztosítani a télre elegendő tűzifát, ugrásszerű kereslet-növekedést és áremelkedést eredményezve. Ebben a helyzetben a legkitettebbek az eddig is energiaszegénységben élő, csak szilárd tüzelőt használó háztartások, akik számára így még elérhetetlenebbé vált a megfizethető fűtés. Ezen felül, várhatóan, a szilárd tüzeléssel járó légszennyezés is lényegesen meg fog ugrani, ami súlyos egészségügyi kockázatot jelent a társadalom egészének.
Mindezek ellenére, az állam nagyon kevés forrást biztosít a probléma enyhítésére. A szociális tüzelőanyag-támogatás az egyetlen, kimondottan szilárd tüzelőt használó háztartásoknak szánt állami támogatás, amelynek mértéke és egyenlőtlen elosztási rendszere számos kivetnivalót hagy maga után. Továbbá, a Magyarországon elérhető lakásfelújítási programok nem tartalmaznak energetikai követelményeket és nem jutnak el az alacsony jövedelmű háztartásokhoz.
A tűzifa szerepe az energiaellátásban
Az energetikai statisztikákban a szilárd tüzelőanyagok megújuló, növényi alapú energiaforrásnak számító részét a primer szilárd biomassza kategóriába sorolják. Magyarországon ennek túlnyomó részét a háztartások által felhasznált tűzifa teszi ki. Ezen kívül a biomassza (tűzifa és egyéb faipari és mezőgazdasági melléktermékek) második legfontosabb energetikai felhasználása az erőművi égetés. Az országban jelenleg hét erőmű áramtermelését, és húsz távfűtési rendszer hőigényét biztosítja kizárólag vagy részben szilárd biomassza.
Az országos szinten felhasznált összes energiának a szilárd biomassza csupán kevesebb, mint tizedét, azonban a megújuló energiaforrások hetven százalékát teszi ki – ez 86 petajoule-t jelentett 2020-ban. Ezért óriási szerepe van a vállalt klímacélok, azon belül az EU által meghatározott országos megújuló részarány teljesítésében. Azonban a megújulóként elkönyvelt energia mennyisége nagyban függ attól, hogy milyen számítási módszertant alkalmaznak a tagállamok. Magyarország – pár másik tagállamhoz hasonlóan – 2016-ban a hivatalos erdészeti tűzifa-kereskedelmi adatok helyett, a KSH éves felmérése során felvett háztartási fogyasztási adatokkal számoló módszertanra cserélte az addigi gyakorlatot. A számítást 2005-ig visszamenőlegesen alkalmazták, látványosan megemelve a biomassza-felhasználást, és ezzel egy csapásra teljesítve a 2020-as megújuló klímacélt (lásd 1. ábra).
Tehát, az elsősorban falvakban élő, alacsony jövedelmű háztartások által használt (lásd 2. ábra), rossz hatékonyságú és súlyosan légszennyező fűtési mód az, amivel a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb aspektusát eddig letudtuk. Ráadásul az elégetett fa a légkör jelenlegi szén-dioxid-koncentrációját is emeli, ezért számos nemzetközi zöld szervezet kampányol azért, hogy a biomassza elégetése a jövőben ne számítson karbonsemleges energiaforrásnak – melyre az utóbbi időben az EU-s döntéshozatal is mutat nyitottságot.
A magyar háztartások kb. ötöde nincs rácsatlakozva a vezetékes földgáz- vagy távhőszolgáltatásra, így legtöbbjük kénytelen fatüzelést használni. Amíg az alternatív környezetkímélő technológiák – amelyek közé tartoznak például a napelemmel működtetett hőszivattyús rendszerek, de a korszerű, biomassza-alapú fűtés is – és az energiamegtakarítást eredményező felújítások nem lesznek elérhetőek a társadalom egésze számára, a hagyományos szilárd tüzelés maradni fog.
Lakossági földgáz- és tűzifa árak
A háztartások, az élelmiszerek után, a lakhatásra fordítják kiadásaik legnagyobb részét, aminek átlagosan 65%-a megy az otthonokban felhasznált energiára. Ezért is váltak a lakossági energiaárak az állami szerepvállalás és a közbeszéd egyik fókuszpontjává.
A rendszerváltozás után az energiaárak az inflációnál nagyobb mértékben emelkedtek, majd 2006 után a gázárak ugrásszerű növekedése miatt ez a különbség még jobban felerősödött. Ennek hatására sok háztartás tért át részben vagy teljesen a gázról szilárd tüzelésre (lásd 2. ábra). Az Eurostat adatai szerint 2013-ra a lakossági gáz- és tűzifaalapú energiafogyasztás hozzávetőlegesen egy szintre került. Ennek a tendenciának vetett véget a rezsicsökkentés bevezetése, melynek következtében a lakossági gázfogyasztás ugyan ismét emelkedni kezdett, de a 2006 előtti szintet még mindig nem érte el. Így a lakossági tűzifa-felhasználás mértéke napjainkban még mindig magasabb, mint a 2000-es évek első felében volt.
Ezek fényében nem meglepő, hogy a 2022 júliusában bejelentett rezsicsökkentés-módosítás hatására – főként a megtakarításokkal rendelkező – háztartások ismét tömegesen fordultak (vissza) a fatüzeléshez. Azonban a tűzifa ára – amelyre ezelőtt sem terjedt ki a rezsicsökkentés – már az elmúlt években is fokozott ütemben emelkedett (lásd 2. ábra), és a megnövekedett kereslet ezt a tendenciát még inkább gyorsítja.
Elérhető lakossági támogatások
Szociális tüzelőanyag program
Jelenleg az egyetlen kimondottan szilárd tüzelőt használó háztartásoknak szánt állami támogatás a 2011-ben indított szociális tüzelőanyag program, amelynek kerete 2018 óta minden évben 5 milliárd forint. Ez az összeg nagyságrendekkel marad el a lakáskorszerűsítési programok keretösszegétől, valamint a rezsicsökkentésből származó lakossági megtakarítástól (lásd 4. ábra).
A forrásra csak az ötezer fő alatti települések önkormányzatai pályázhatnak, háromféle tüzelőfajta egyikére (kemény- vagy lágylombos tűzifa, barnakőszén), azonban a kiszállítás költségét nem fedezi program. A megpályázható összeget a közfoglalkoztatottak, az aktív korúak szociális juttatásában és a gyermekvédelemi kedvezményben részesülő, valamint a 80 év feletti lakosok száma alapján határozzák meg, azonban a szilárd tüzelést használó lakosok számát nem veszik figyelembe. A kiosztás feltételeit az önkormányzatnak kell meghatároznia – így vannak önkormányzatok, ahol egységesen minden háztartás egyforma mennyiséget kap (tűzifából átlagosan 1-2 m³/év) és van, ahol különböző szociális szempontokat és/vagy a gyermekek számát veszik figyelembe.
A támogatási összeg meghatározása és a kiosztási feltételek közötti aszimmetria miatt állhatott elő az a helyzet, hogy a nyugati megyék települései háztartásonként lényegesen több támogatást tudnak kiosztani, mint a keleti országrészben (lásd 4.ábra). A Belügyminisztérium adatai szerint 2021-ben a két szélsőség Heves és Veszprém megye volt: utóbbi majdnem kétszer annyi támogatást tudott adni egy háztartásnak. Települési szinten viszont 3700 forinttól 101.600 forintig volt a szórás, háztartásonként közel harmincszoros különbséget eredményezve. A 2021-es évben 193 ezer háztartás részesült a szociális tüzelőanyag-támogatásból, míg csak a legszegényebb jövedelmi ötödben kb. 400 ezer háztartás fűtött szilárd tüzelőkkel.
Energiahatékonyság, fűtéskorszerűsítés
Magyarország az uniós – és a közép-kelet-európai tagállamokhoz képest is – nagyon kevés forrást és támogatást biztosít lakossági épületkorszerűsítési és -hatékonysági programokra. Jelenleg a falusi CSOK-ot és az otthonfelújítási támogatást lehet ilyen irányú beavatkozásokra fordítani. Ezek azonban nem tartalmaznak energetikai elvárásokat és a megtakarítással nem rendelkező, alacsony jövedelmű és a gyermektelen háztartások számára nem elérhetőek.
A tervek szerint a helyreállítási alapból (RRF) finanszírozott napelempályázat „a korszerűtlen lakossági tüzelés magas részaránya […] érdemi csökkentéséhez járulhat hozzá”. A program eredeti célcsoportja az „energiaszegénység kockázatának az átlagosnál inkább kitett (az országos átlagbér alatti jövedelmű), alacsony hitelképességű, háztulajdonnal rendelkező háztartások”. Azonban az elbírálási feltételek között nem jelenik meg a szilárd tüzelő-használat, és a lebonyolítás körüli problémák miatt elképzelhető, hogy sokan – elsősorban akik nem tudják az eredetileg nemvárt önerőt befizetni – mégsem fognak élni ezzel a lehetőséggel. Jó példaként lehet említeni a csaknem 9 ezer milliárd forintnak (!) megfelelő lengyel lakossági szénfűtés-korszerűsítési alapot, ahol az alacsony jövedelmű háztartások kb. 6 millió forintra pályázhatnak.
Javaslatok
A szociális tüzelőanyag program reformja
A program keretösszegét jelentősen meg kell emelni – legalább 20 milliárdra –, és ötezer főnél nagyobb településekre is kiterjeszteni. A támogatás központi és helyi elosztási szabályait összhangba kell hozni; fokozottan figyelembe kell venni a rászorultsági szempontokat és a településen szilárd tüzelőt használók arányát. Szükséges továbbá bevezetni a tüzelő minőségére vonatkozó szabályozást: a kiosztott fa nedvességtartalmát limitálni kell maximum 25 százalékban, valamint megszüntetni a szénféleségekre való pályázás lehetőségét. A támogatási keretnek ki kell terjednie a tüzelő szállítási költségeire is, hogy ez ne az önkormányzatot terhelje.
Épület- és fűtéskorszerűsítési program
Az energiapazarló (legrosszabbul teljesítő) lakóépületek jelentős korszerűsítésre (mélyfelújításra2) szorulnak, ahhoz hogy a modern energetikai követelményeket teljesíteni tudják és országos szinten elérjük a kitűzött klímacélokat. Ehhez jelentős ösztönzők kellenek, állami vissza nem térítendő támogatások, kedvezményes hitelek és egyéb újszerű támogatási eszközök (pl. energiaközösségek, ESCO finanszírozás, egyablakos ügyintézés) formájában. A megtakarításokkal nem rendelkező, alacsony jövedelmű háztartások elérését biztosítani kell, továbbá kimondottan az elavult szilárd tüzelésű berendezések cseréjére is programot kell indítani. Erre fokozott szükség van, mivel 2022-ben az EU-s ökodizájn (ecodesign) szabályozás keretében a leginkább légszennyező – és egyben legolcsóbb – tüzelőberendezéseket elkezdték kivonni a piaci forgalomból, míg a gázáremelkedés hatására megnőtt a kályhák iránti kereslet, felhajtva azok árát. Az energia csak akkor lesz hosszú távon megfizethető az alacsony jövedelmű háztartások számára, ha külső segítséget kapnak lakásaik és berendezéseik energetikai korszerűsítéséhez. Erre az Európai Unió biztosítana is forrásokat, például a még ki nem írt Operatív Programok keretében.
Szociálisan célzott lakhatási támogatások intézményének megerősítése
A jelenleg elérhető lakáskorszerűsítési támogatások lebonyolítását elsősorban bankok, pályázatíró- és kivitelező cégek végzik, akik nem rendelkeznek sem a szükséges szaktudással, sem kapacitással, hogy szociális feladatokat lássanak el. A fent említett programokat összhangba kell hozni a szükséges állami intézményi háttér kialakításával, ami hatásosan tudja támogatni a rászoruló háztartásokat. Továbbá meg kell erősíteni a helyi szociális ellátórendszereket és növelni az önkormányzatok ezirányú forrásait. Továbbá szükséges lenne újra bevezetni a normatív lakhatási támogatást, hogy a háztartások napi megélhetési problémái mérséklődjenek és könnyebben tudjanak előre tervezni.
forrás: Habitat for Humanity
