Vincent Callebaut ökoépítész bemutatja a ‘Timber Mobilities’ című legújabb spekulatív ábrázolását a ‘zöld’ jövőről. Ez a kutatás-fejlesztési projekt a közlekedés optimalizálásának módjait helyezi előtérbe, és a hagyományos 3D modellezést, a mesterséges intelligencia felfedezéseit és az utólagos művészi rajzolást ötvözi. Az eredményül kapott látványterv egy rendkívül esztétikus, ugyanakkor ökológiai jellegű, faalapú autók, kerékpárok, siklók, szárnyashajók és eVTOL-ok sorát tárja elénk.
“Helyváltoztató mozgásunk a jövőben változatosabb, megosztottabb, intelligensebb, tisztább és zöldebb lesz” – írja Callebaut. ‘A városoknak ismét az emberekért, nem pedig az autókért kell lenniük, védve a környezetet. A világ nagyvárosaiban a mobilitás 52%-a még mindig autóval történik. Egy olyan multimodális tömegközlekedési kínálat kifejlesztése érdekében, ahol a közös használat felváltja a tulajdonjogot, építészcsoportunk 5 prototípust képzelt el lágy és kollektív járművekből, amelyek a békés és környezetbarát mobilitást biztosítanak a szárazföldön, a levegőben és a vízen.
Az öt prototípust – bár funkciójuk és formájuk tekintetében eredendően különböznek egymástól – ergonomikus építészet és biomimetikus tervezés köti össze, amely a megújuló energiák (napenergia, biohidrogén, zöld mikroalgák) és a bioalapú anyagok (CLT = keresztrétegelt fa, illetve bambusz) keveredése újrahasznosított elemekkel (újrahasznosított alumínium és üvegszálas anyagok).
A tömegközlekedésben: TIMBER eVTOL & TIMBER eSHUTTLE
A “Timber Mobilities” sorozatot a legambiciózusabb prototípussal indítjuk: a Timber eVTOL-lal. Ez a javasolt “zöld” jármű olyan függőlegesen fel- és leszálló (VTOL) repülőgépeket képzel el, amelyek elektromos vagy hidrogénenergiát használnak a függőleges lebegéshez, felszálláshoz és leszálláshoz. Az ilyen típusú légi közlekedési projektek többsége kisszámú egyénre korlátozódik, és jellemzően magánjárművek vagy repülő taxik formájában valósul meg. A végső cél azonban az, hogy elmozdítsuk ezeket a korlátozásokat, és olyan VTOL-okat tervezzünk, amelyek sok utast, akár 10 és 20 embert is szállítanak, rögzített időpontokban, városi vonalakon.
A kapacitásbővítésen túl a cél a városban vagy a városok között az utazási idő csökkentése is, mindez a “földi” tömegközlekedésre nehezedő nyomás enyhítésével és ezáltal a forgalom csökkentésével. Mindezzel együtt, az energiaautonómia biztosítása és a repülőgépek alacsony szén-dioxid-kibocsátású meghajtási módokkal való ellátása érdekében Callebaut és csapata hidrogén és elektromos áram üzemanyagként való használatát, valamint az eVTOL-ok terminálokban való tárolását javasolja.
‘Ahhoz, hogy a repülő busz valóban zöldebb legyen, mint a szárazföldi járművek, és hogy éghajlati előnyökkel járjon, viszonylag nagy távolságot kell megtennie, és elegendő utast kell szállítania. Egy másik megoldás lehet az is, hogy áruszállításra és városi logisztikára használják őket. Ezért elsősorban a nagyméretű, regionális célokat szolgáló repülő buszokban rejlő lehetőségek érdekelnek minket. Ehhez a repülés, az energiatermelés, a földi infrastruktúra kialakítása, a légtér megszervezése és az utasok kezelése technológiai kihívásai teljes körű kutatás-fejlesztési tanulmányok tárgyát képezik” – írja az építész.
Folytatva a “zöld” tömegközlekedéssel kapcsolatos vizsgálódásait, az építész a Timber eSHUTTLE-t autonóm, egymásba kapcsolódni képes járműveknek képzeli el. Ezek az érzékelőkkel és számítógépes funkciókkal feltöltött, összekapcsolt siklók az egyéni autó és a tömegközlekedés valódi hibridizációjaként bontakoznak ki; rendkívül ergonomikusak, a külvilág felé nyitottak és speciálisan felszereltek egy tucat utas befogadására, miközben betartják az egészségügyi biztonságot a poszt-kovid korszakban.
‘Elképzeléseink szerint hibrid siklókat építünk bioalapú anyagokból, például CLT-ből, a megújuló energiákat a napelemes burkolatokba integrálva, valamint olyan akkumulátorokat, amelyek a dedikált dinamikus indukciós útvonalakon képesek feltöltődni. A dinamikus indukciós töltés egy olyan jövőre utal, ahol az út áramot szolgáltathat az azon közlekedő járműveknek. A járművezetőnek ekkor olyan elektromos autója lenne, amely menet közben is képes feltöltődni, csökkentve ezzel a nagy kapacitású akkumulátorok és töltőállomások szükségességét” – magyarázza Callebaut.
A személyes utazgatásban: TIMBER eCAR & TIMBER eBIKE
A mobilitás kisebb léptékű és magánjellegű formái felé haladva Callebaut véget vet a nehéz acél terepjáróknak, és átadja helyét a fából készült, mozgékony és autonóm városi autóknak. Az elektromos és napenergiával felszerelt, főként CLT vagy bambusz alapú fából készült automatizált Timber eCAR prototípusok és fenntartható életciklusuk a legzöldebb koncepcióautók lehetnek, amelyeket az egész autóipar átvehet.
Koncepcióautóival összhangban az építész bemutatja a Timber eBIKE-ot, amely aerodinamikus geometriával, egyszerűsített sebességváltóval, integrált pilótafülkével, valamint tengely-, kerékagy- és küllők nélküli kerekekkel büszkélkedhet, amelyek forradalmasítani fogják a mindennapi ingázást. A javasolt kerékpártervezés könnyebb, új hibrid szerkezetekkel, amelyek egyik fele kereszthuzalozott fából, a másik fele pedig a vezetőképesség érdekében grafénből áll. ‘A városban a kerékpárok felszabadítják a forgalmi sávokat, korlátozzák a környezetszennyezést, és geolokációs önkiszolgálásban osztják meg őket. A pedálozás továbbra is az egészség megőrzésének egyik módja, de a kormányok számára valódi közegészségügyi politikát is jelent, mivel csökkenti a szív- és érrendszeri betegségeket és az elhízással kapcsolatos problémákat” – teszi hozzá Callebaut.
Vízi közlekedés: TIMBER HYDROFOIL (szárnyashajó)
Callebaut a Timber HYDROFOIL-lal fejezi be a “Timber Mobilities” projektjét. A hajók sebességének növelése és az üzemanyag-fogyasztásuk csökkentése érdekében a hidroprofil csónakok segítenek megelőzni a sebességvesztést azáltal, hogy a súrlódás és a hullámok ellenállása megszűnik a hajótestről, megemelik azt és egyensúlyban tartják a vízből kiemelkedve, a fóliáknak nevezett profilozott és víz alá merülő szárnyak felhajtóerejének köszönhetően.
‘Az offshore versenyek, a sportkatamaránok vagy egyszerűen a városok közötti személyhajók, a fóliák egyre több vízi járművet tesznek repülőképessé. Kialakításuknak köszönhetően a tengeri és folyami közlekedés szén-dioxid-mentessé válik, és felgyorsul az ökológiai átállás? A cél az, hogy az utasoknak nyugodt, a hullámok felett rázkódások nélküli hajózást biztosítsunk, és az utasonkénti 0,1 kWh/km-nek megfelelő villamos energiát felhasználva olyan hajókat tervezzünk, amelyek környezetbarátabbak, mint egy elektromos busz” – magyarázza az építész.
A tengerparti és folyóparti városok forgalmi torlódásainak enyhítése, valamint utazásaink szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése érdekében az építészek számára ma az a kihívás, hogy sikerüljön racionálisabb elektromos repülő hajókat tervezni. De olyan hajókat is, amelyek életciklusuk során az üvegházhatású gázok kibocsátását tekintve erényesebbek. Önellátó hajók, és napelemek, szélturbinák és árapály-turbinák segítségével állítják elő a napi energiaszükségletüket. Olyan hajók, amelyek az optimalizált hidrodinamikai hajótesteknek és fóliáknak köszönhetően kevesebbet fogyasztanak vitorlázás közben. Biológiai alapú és/vagy újrahasznosított anyagokból tervezett hajók, amelyek kevésbé függenek a fosszilis tüzelőanyagoktól, és amelyeket már a kezdetektől fogva úgy terveztek, hogy életciklusuk végén teljesen lebonthatók és újrahasznosíthatók legyenek.
szerk/ford: Tóth János, forrás: designboom 03-13
