A homoki fehérnyárasok termesztés-fejlesztéséről szóló kiadvány első kiadása 2007-ben jelent meg. Az azóta eltelt 15 év, amely a fehérnyárasok vágásérettségi korának közel fele, több vonatkozásban is (pl. szelekciós nemesítés, fehér nyárral elegyes faállományok növekedése) újabb kutatás-fejlesztési eredményeket hozott. Mindezek, illetve a fentebb leírt kedvezőtlen környezetváltozások hatásainak enyhítése a fehérnyárasok termesztésével kapcsolatosan egyre fokozódó figyelmet vált ki. E gondolatok jegyében adjuk közre e több évtizedes kutatóeredményeit tartalmazó kiadványt.
ELŐSZÓ
Őshonos nyáraink közül erdőgazdasági (fatermesztési) jelentősége a fehér nyárnak (Populus alba L.) és természetes hibridjének a szürke nyárnak (Populus × canescens) van. Mivel a hibridizációs (visszakereszteződéses) szintek a természetben nem különíthetőek el egyértelműen, a következőkben – a fajleírást kivéve – általánosításként csak a fehér nyár megnevezést használjuk.
A fehérnyárasok termesztésével összefüggő integrált kutató-fejlesztőmunka intenzívebbé tételét több tényező indokolja. A fatermesztést alapvetően befolyásoló ökológiai tényezők egy részének kedvezőtlenebbé válása (minimális mennyiségű vegetációs időszakbeli csapadékhullás, a talajvízszint mélyebbre húzódása, helytelenül megoldott vízszabályozás-vízelvezetés) előtérbe helyezte új, a megváltozott környezeti feltételekhez is alkalmazkodni tudó fajták (klónok) előállítását.
A homoki termőhelyek egy jelentősebb részén tenyésző erdei fenyvesekben állandósult gondot okoz a gyökérrontó tapló (Heterobasidion annosus) növekvő károsítása. Ugyancsak megoldásra vár a gyengébb termőképességű termőhelyeken álló nemesnyárasok fafajcserés felújítása. Jelentős mértékben növekedni fog a jövedelmezően nem művelhető mezőgazdasági területek erdészeti hasznosításának, az erdőtelepítéseknek mennyisége is. Ezen területek egy része a fehérnyár-termesztés számára ún. határtermőhelyeket képvisel majd, amelyeknél valamilyen talajhiba vagy más káros környezeti tényező korlátozza az ültethető fafajok (fajták, klónok) körét, valamint a termesztési időtartam hosszát.
Mindezeken túlmenően a már meglévő fehérnyárasainknak meghatározó jelentőségük van és lesz a természetvédelemben (őshonos fafajok génkészletének megőrzése) és tájfejlesztésben (tájesztétikában). Ugyanakkor a részben megváltozott ökológiai körülmények alapulvételével, termesztés-fejlesztésük egyik kiemelt iránya a vegetatív úton is jól szaporítható, jó növekedésű, károsításokkal szemben ellenálló, a fafeldolgozás számára értékesebb alapanyagot adó új fajták előállítása és köztermesztésbe vonása.
A homoki fehérnyárasok termesztés-fejlesztéséről szóló kiadvány első kiadása 2007-ben jelent meg. Az azóta eltelt 15 év, amely a fehérnyárasok vágásérettségi korának közel fele, több vonatkozásban is (pl. szelekciós nemesítés, fehér nyárral elegyes faállományok növekedése) újabb kutatás-fejlesztési eredményeket hozott. Mindezek, illetve a fentebb leírt kedvezőtlen környezetváltozások hatásainak enyhítése a fehérnyárasok termesztésével kapcsolatosan egyre fokozódó figyelmet vált ki. E gondolatok jegyében adjuk közre e több évtizedes kutatóeredményeit tartalmazó kiadványt.
forrás: InformKiadó
