Most kaptuk a szomorú hírt, hogy Czebei Sándor (1932) erdőmérnök, ny. vezérigazgató, a FAGOSZ egykori elnöke péntek éjszaka eltávozott körünkből!
A búcsúztatására vonatkozó információval a későbbiekben frissíteni fogjuk híradásunkat.
FAGOSZ
Szakmai életút, érdemek részletes ismertetése:
Munkahelyei:
- Marcali Erdőgazdaság Szőcsénypusztai Erdészet; erdőművelési műszaki vezető 1955.01. 01. – 1955. 08. 15.
- Északsomogyi Erdőgazdaság Zamárdi – Szántódpusztai Erdészet erdőművelési műszaki vezető; 1955. 08. 16. – 1958. 04. 30.
- Északsomogyi Erdőgazdaság Zamárdi Központ erdőművelési előadó; 1958. 05. 01. – 1966. 05. 15.
- Országos Erdészeti Főigazgatóság Erdőgazdálkodási Főosztály főelőadó; 1966. 05. 16. – 1967. 12. 31.
- MÉM Vállalatfelügyeleti Főosztály főelőadó, csoportvezető, osztályvezető helyettes, osztályvezető; 1968. 01. 01. – 1974. 12. 31.
- Fagazdasági Vállalatok Országos Központja kereskedelmi osztályvezető; 1975. 01. 01. – 1977. 12. 31.
- Balaton-felvidéki EFAG igazgató, vezérigazgató 1978. 01. 01. – 1992. 12. 15.
- Nyugdíjas; 1992. 12. 15-
1980 – 1988 között a Magyar Gazdasági (Kereskedelmi) Kamara Fagazdasági Tagozatának elnöke, 1982 – 1988-ig a Kamara Elnökség tagja.
1988 – 1996 évek között a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség elnöke, majd 1996-2000-ben az elnökség tagja.
Czebei Sándornak 1978. január 01-től a Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (BEFAG) igazgatójaként a hazai szalag (kész) parketta gyártás fejlesztése és a termék nyugati exportjának kibővítése volt az egyik fő feladata. Ezt sikeresen megoldotta a vállalat és az 1982. évre elérte, hogy a parketta termelés közel 50%-a exportra került.
A BEFAG 1989-1990. években Világbanki hitel igénybevételével a készparketta gyártó gépsort teljes egészében megújította és ezzel több, mint 10 évig biztosította a nyugat-európai exportot.
Czebei Sándor az Észak-somogyi Állami Erdőgazdaság erdőművelési előadójaként tevékenyen részt vett és társszerzője volt a Dr. Danszky István által szerkesztett „Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújítási és erdőtelepítési irányelvei és eljárásai” c. kiadványnak.
A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen indult növényvédelmi képzés keretében mezőgazdasági (növényvédelmi) szakmérnöki diplomát szerzett az 1965. évben, elsőként az erdőmérnök kollégák között.
Ezután intenzíven foglalkozott a vegyszeres gyomirtás erdészeti gyakorlatban, csemetekertben és erdősítésben történő bevezetésével, az akkori kezdetleges műszaki lehetőségek között. E témában több cikke jelent meg az „Erdő”-ben és az „Erdőgazdaság és Faipar” című szaklapokban. További írásai jelentek meg az „Erdészeti lapok”-ban, a MTESZ „Fórum” című lapjában és helyi lapokban.
Vezérigazgatóként fő feladatának tartotta az erdőgazdálkodás szakmai és a tartamosság követelményeinek betartása mellett a műszaki fejlesztést, a kitermelt faanyag minél teljesebb hasznosítását, a fafeldolgozást és a vertikális fejlesztést. Az értékesítésnél az export bővítését.
Ezek érdekében szervezte az elegyetlen középkorú cseresek gépi (BOB-CAT) gyérítését, az erdei faapríték termelés bevezetését és ezek által az élő munkával való takarékos gazdálkodást.
A szalagparketta gyártásnál bevezette a fenyő fűrészelt és gyalult alsó réteg helyett a nemesnyár furnér alkalmazását, amelyet közel 20 évig eredményesen használtak.
A funérgyártás érdekében hámozó üzemet létesített a vállalat Franciavágáson.
A faipari választék bővítése és a gépkapacitás kihasználása érdekében laprúgó üzemet létesített.
A sokrétű faipari feldolgozás hulladékának felhasználására olyan kazánüzem épült, amely villanyáramot is termelt az üzem, az irodák fűtése, a szárító üzem és a technológia gőzellátása mellett.
Vezetése alatt a Balaton-felvidéki EFAG kétszer „Elismerő Oklevelet”, négyszer „Kiváló Vállalat” kitüntetést kapott.
Ezt követően is az erdőgazdaságok között a BEFAG, bár az erdőállományok minősége alapján a középmezőnybe sorolható, az irányítása alatt végig a legjobban és legeredményesebben működő erdőgazdaságok között volt.
Erdőgazdasági és minisztériumi munkája elismeréseként, többször kapott „Kiváló Dolgozó” kitüntetést.
Az 1972. évben „Munkaérdemrend” bronz, az 1980. évben ezüst, az 1985. évben arany fokozatát kapta.
Az erdészeti kutatás és az erdőgazdálkodás fejlesztésében nyújtott közreműködéséért az „Erdészeti Tudományos Intézet Emlékérme” elismerést kapta az 1989. évben.
Az 1982. évben az erdőgazdasági irányítási és a műszaki-fejlesztési tevékenységéért, különösen a hulladékhasznosítás, az aprítéktermelési technológia üzemi alkalmazásáért és e technológia elterjesztéséért, valamint az aprítéktermelési társaság megalapításáért Ujhelyi Imre-díjat kapott.
Vezető és szervező tevékenysége elismeréseként a gazdaság fejlesztésében az erdő- és vadgazdálkodás, a faipar és az értékesítés összhangjának megteremtésében, a korszerű technológiák bevezetésében, a faipari termékválaszték bővítésében, az exportnövelésében kifejtett munkájáért „Eötvös Lóránd Díj” kitüntetésben részesült az 1989. évben.
2007-ben a szakma és az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezésére az FVM-től Pro Silva Hungariae díjat kapott.
2012-ben megkapta az Életfa emlékplakett ezüst fokozatát.
Az OEE Budapesti Helyi Csoport titkára 1974 – 1978-ig. Ez alatt szervezte meg a Budapesti nyugdíjas kollégákkal évenként egy-egy erdőgazdasági vállalat meglátogatását.
Az OEE Országos Választmányának tagja 1978 – 1986 között.
Az OEE Pápai Helyi Csoportjának, valamint a Szeniorok Tanácsának aktív tagja volt.
