A július elsejével indult koncesszió keretében a 2022-es hulladékhasznosítási eredményekhez képest júliusban 82, augusztusban 42 százalékkal kevesebb hulladékot hasznosítottak Magyarországon. Két hónap alatt 108 ezer tonnányi hulladék tűnt el a rendszerből.
A MOHU (Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.) a hazai hulladékgazdálkodás java részét egy koncesszió részében kapta meg. A feladatuk a vállalati és a lakossági, főként csomagolási hulladék begyűjtése, az újrahasznosítható anyagok eladása, ugyanakkor nem minden tartozik hozzájuk, például az építési hulladékokkal gazdálkodás sem.
A 35 évre aláírt koncesszió feltételeit folyamatosan változtatta a kormányzat, nehezen sikerült megfelelni az előírásoknak a műanyagpiacon egyébként fontos játékos Mol számára. A rendszer fenntartása a vállalatok és a fogyasztók számára nemcsak drágább (a korábbi termékdíjhoz képest várhatóan közel 3-3,5-szeresére emelkednek az EPR díjnak keresztelt költségek) de egyelőre úgy tűnik, hogy még rosszabb is lehet a hulladékgazdaság szinte minden eleme, csökkenhet a visszagyűjtött és az újrahasznosított hulladékok mennyisége, illetve aránya is.
Az eddigi eredmények elég kiábrándítóak. Megkerestük a MOHU-t, de kérdésünkre azt a választ adták, hogy a negyedév zárása után tudnak csak az átvett hulladék mennyiségéről és a beszedett EPR díjakról majd novemberben nyilatkozni. Pedig a válasz megküldése előtt, október 16-án tartott konferencián Rónavölgyi Endre, a MOHU értékesítési vezetője már tényadatokról számolt be.
A július elsejével indult koncesszió keretében a 2022-es hulladékhasznosítási eredményekhez képest júliusban 82, augusztusban 42 százalékkal kevesebb hulladékot hasznosítottak Magyarországon. Két hónap alatt 108 ezer tonnányi hulladék tűnt el a rendszerből.
Az alábbi ábrán azt mutatjuk be, hogy a MOHU mennyi haszonanyagot értékesített, és ez milyen viszonyban áll a 2022-es és 2023. I. féléves Országos Gyűjtési és Hasznosítási Terv adataival, ami a koncessziót megelőző, vállalati szervezési begyűjtés adatait tartalmazza. Az éves és féléves adatokat egy hónapra átlagoltuk, azonban lehetnek az éven belüli szezonalitások. Mindenesetre olyan nagyságrendűek a különbségek, hogy ezek hatása eltörpül a brutális visszaesés előtt.
Az összes kezelt hulladék mennyisége még augusztusban is 46 százalékkal maradt el a 2022-es havi átlagtól, 52 százalékkal a 2023-as év első felének havi átlagától, így a felére esett vissza a hulladékkezelési tevékenység. Különösen fájó az akkumulátor és a gumi hulladék, mint jelentős szennyezők brutális visszaesése, melyek azt mutatják, hogy nem csak kellemetlen a MOHU megjelenése a hulladékgazdálkodás korábbi szereplői számára, hanem környezeti kockázata is kiemelkedő.
A tizedére eső akkumulátor-hasznosítás fő oka, hogy a Mol fele annyit fizet azért, ha leadják, mint korábban. Az átvevőhelyek száma is töredékére esett. Így jó eséllyel az erdőben vagy a kommunális hulladékban köt ki az akkumulátorok java része.
A visszagyűjtött hulladékok hasznosításában bekövetkező visszaesésnek több oka is van:
- Egyrészt kevesebbet tudott a MOHU begyűjteni, mert kaotikusan indult a rendszer, sokkal kevesebb céggel tudott szerződni, mint ami korábban a hazai hulladékok begyűjtését végezte.
- Másrészt az értékesítésre is kevesebb partnerrel és lassan szerződtek.
- A hulladékot sokkal alacsonyabb áron veszik át, hiába kapnak többszörös forrást a rendszer üzemeltetésére.
- A cég saját bevallása szerint is akadozott az informatikai rendszere, nem sikerült a kezdésre jól működő rendszereket létrehozni.
A begyűjtött hulladékok hasznosítása kapcsán felmerülhet, hogy később megjelenhet a még át nem adott mennyiség a MOHU rendszerében, vagy a már begyűjtött mennyiséget később is értékesíthetik. Ennek kapcsán azonban probléma, hogy a hasznosítás egy üzleti tevékenység, tehát valakinek a hulladék alapanyag. Ilyen szintű megbicsaklás az ellátási láncban pedig nemcsak azért probléma, mert néhány cégnek nehéz napjai lesznek, hanem azért is, mert mindennek árát a fogyasztóknak kell majd végső soron megfizetni.
Eltűnt az ólom a hulladékokból
Nemcsak az átadott, a begyűjtött hulladék mennyiségével is komoly gondok vannak. Ez két részből áll: a lakosságtól ugyanazok a szolgáltatók gyűjtik a hulladékot továbbra is, ebben nincsen érdemi változás. A hulladék nagyobb részét azonban a vállalatok és az intézmények termelik, ezt hívják intézményi gyűjtésnek.
Ennek teljesítménye botrányosan alakul eddig: a MOHU-koncesszió első két hónapjában 39 százalékkal kevesebb hulladékot tudtak begyűjteni, mint tervezték. Ha augusztust külön vizsgáljuk, akkor is 20 százalékos volt az elmaradás.
Az egyes hulladéktípusok között nagy különbség van: a MOHU a saját terveit papír esetében a két hónap összességében már elérte, de üveg esetében már meg is haladta. Akad azonban bőven gond: az ólom hulladékokból 95 százalékkal, a fémekből 88 százalékkal kevesebbet sikerült begyűjteni a cégektől, mint tervezték.
Az eredményeket érdemes lehet nem csak a MOHU céljaihoz mérni. Ugyan nehéz lenne azt teljesen pontosan kiszámolni, hogy a keletkező hulladékok mekkora része esik a koncesszió alá, de a 2021-es részletes hulladékstatisztikák a nagyságrendek érzékeltetésére kiválóak. A papír és a fémek esetében óriási a különbség: a cégektől négyszer több hulladékot gyűjtöttek be, mint amivel a MOHU tervez. Ennek egyik oka lehet, hogy az építési hulladékok nem tartoznak a koncesszió alá.
Az egyik legnagyobb különbség azonban a papírnál van, ahol ötször többet gyűjtöttek be korábban a cégektől, mint amiről a tervek szólnak – ez lehet az oka a tervek felülteljesítésének.
A MOHU által begyűjteni kívánt hulladékmennyiség a koncessziós hulladékáramokban alig negyede, mint amit 2021-ben már ténylegesen begyűjtöttek a vállalatoktól.
A koncessziós rendszer ezek alapján nem a körforgásos gazdaság irányába történő elmozdulást, hanem jelentős visszalépést jelent még a tervek szintjén is. Remélhetőleg sikerül a kezdeti nehézségeket orvosolni, de felmerül a kérdés: mi szükség volt a koncessziós rendszerre, ha a Mol látványosan rosszabbul teljesít, mint a korábbi piaci megoldás?
Inflációs nyomás
A koncesszió nemcsak rosszabb az eddigi adatok alapján, de sokkal drágább is. Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy Európa legdrágább hulladékkezelési rendszerét vezette be az ország második legtöbb veszélyes hulladékot termelő vállalkozásnak számító Mol.
Több elemzés jelent meg annak kapcsán is, hogy ennek milyen inflációs hatásai lehetnek, leginkább 3-5 százalék közé téve annak a nagyságrendileg 200 milliárd forint többlettehernek a költségét, amibe a MOHU rendszere kerül a vállalatoknak és a magyar embereknek.
De hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Egy üveges csemegeuborka vagy meggybefőtt után korábban a termékdíj az üvegre és a fémtetőre körülbelül 6 forint volt, az új rendszerben mindez 26 forint, miközben Ausztriában ez csak 13 forintnak megfelelő összeg. Egy 500 forintos kiskereskedelmi árú termék esetében a 20 forint nem tűnik nagy különbségnek, csakhogy a kereskedő árrését is ki kell termelni. Így ha a termék ára 250 forint, akkor a végső kiskereskedelmi ár nem 20, hanem 40 forinttal fog nőni. Így egy csemegeuborka esetében 13 százalékos inflációt hozhatott a Mol.
Az étolaj esetében duplán drága az új rendszer: a csomagolás és a használt sütőolaj után is meg kell fizetni. Az eddigi 2-3 forint helyett 42 forintot kell a MOHU-nak kifizetnie a gyártónak.
Az étolaj kiskereskedelmi árát 60-100 forinttal dobja meg a Mol hulladékkezelési rendszere.
Megkerestük az MNB-t, hogy végeztek-e az inflációt befolyásoló tevékenységgel kapcsolatban részletesebb számításokat is. A válaszuk: Számításaink alapján az idén júliustól életbe lépő EPR-díjak inflációra gyakorolt hatása kisebb, mint a médiában korábban megjelent értékek. Becslésünket kétféle módon top-down és bottom-up megközelítéssel is vizsgálták. Ezek közül a top-down megközelítést tekintjük megbízhatóbbnak. A bottom-up megközelítés a sok érintett termék miatt mintavétellel és a számításhoz szükséges adatok bizonytalansága (pl.: adott termékhez felhasznált csomagolóanyag súlya) mellett becsülhető, így leginkább csak a top-down módszerrel kapott eredmény nagyságrendjének validálására szolgál. A top-down megközelítés alapján becsülhető, teljes költségáthárítást feltételező maximális inflációs hatás kevesebb, mint 0,5 százalékpont. A top-down megközelítés esetén a vállalatok esetében jelentkező többletköltséget viszonyítottuk a teljes háztartási fogyasztás folyóáras értékéhez (ez utóbbi a fogyasztóiár-index szempontjából releváns, forintban kifejezett áruk és szolgáltatások teljes értéke). Az Ön által hivatkozott három sajtócikk a vállalatok körében jelentkező többletköltséget egy évre vetítve 200 milliárd forintra becsüli, számításainkban mi is ezt a feltételezést alkalmaztuk. A háztartások folyó áron számított fogyasztási kiadása a legfrissebb 2022-es adatok alapján 31 653 milliárd forint volt. A vállalatoknál az EPR-díj következtében jelentkező többletköltség a teljes fogyasztás 0,6 százalékát teszi ki, azaz, ha a vállalatok a teljes költségemelkedésüket a fogyasztókra hárítják, akkor az 0,6 százalékos áremelkedést eredményezne. Tekintetbe véve az intézkedés év közepén történő bevezetését, az intézkedés teljes költségáthárítás esetén az idei és a jövő évi átlagos inflációt is 0,3–0,3 százalékponttal növelheti. A végső fogyasztókra való áthárítás azonban nagy valószínűséggel nem lesz teljes, amit indokol az kiskereskedelmi szereplők között elmúlt hónapokban erősödő verseny, valamint a kedvező költségkörnyezet (csökkenő nyersélelmiszerárak). A bottom-up megközelítés esetén a becsült inflációs hatás megerősíti a top-down megközelítés eredményeit. Ebben a megközelítésben 9 élelmiszer és 2 nem tartós iparcikk esetében becsültük meg az EPR-díjak bevezetésének várható fogyasztói árakra gyakorolt hatását. A különböző vizsgált élelmiszerreprezentánsoknál az EPR-díjból származó áremelkedés (teljes áthárítás esetén) terméktől függően 0,7–2,3 százalék. Ha a többi nem vizsgált élelmiszerre is hasonló a hatást feltételezünk, akkor a 0,7–2,3 százalékos áremelkedésből 0,1–0,4 százalékpontos teljes inflációs hatás származik. Nem tartós iparcikkek esetén a csomagolás díja a termékárhoz viszonyítva alacsonyabb, így az árhatás is mérsékeltebb (0,3 százalék), aminek inflációs hatása már elhanyagolható (<0,1 százalékpont). Ez még inkább igaz a jellemzően nagyobb értékű tartós iparcikkekre, így az EPR-díj változása ezeken a termékeken keresztül is csak elhanyagolható hatást gyakorolhat az inflációra.
Két módszerrel becsülték meg az inflációs hatást:
- Makroadatokból becsülve 0,6 százalék adódik. Itt azt vették figyelembe, hogy az EPR díjakat rászámolva a kiskereskedelmi árakra, mennyivel nőnek a költségek.
- Mikro megközelítésben az élelmiszerek esetében 0,7-2,3 százalékos árnövekedés feltételezhető, aminek a teljes inflációs hatása 0,1-0,4 százalék lehet.
A hatások elemzése azonban nem egyszerű feladat, mert ha az egész hulladékkezelési rendszer a feje tetejére áll, a hulladékáramok ellátása akár csak időlegesen leáll, új beszerzési forrásokat kell felkutatni, annak további inflációs hatásai lehetnek. Mindezeknek pedig ára van, amit végső soron a fogyasztóknak kell megfizetni.
Frissítés 18:51 – cikkünk megjelenését követően a MOHU-tól az alábbi információt kaptuk:
“Az intézményi hulladékoknál a hulladékbirtokosok, a törvény adta lehetőségeiknél fogva, július 1. után 3 hónapig (fémeknél 6 hónapig) szabadon kereskedhetnek a koncesszió alá tartozó hulladékukkal. Emiatt az indulás első hónapjaiban számítottunk is a mennyiség csökkenésére. A mellékelt pdf–ekben található begyűjtési és értékesítési volumenek láthatóan dinamikusan növekednek. Ezen számok alapján várhatóan a következő két hónapban a történelmi készletek kifutnak, és a rendszer beáll a tényleges piaci viszonyoknak megfelelő mennyiségek begyűjtésére, kezelésére.”
forrás: G7 10-27
