Sok ezer önkéntes dolgozik az alapítvány ültetésein, többségüket Franciska is jól ismeri. Bojár Iván Andrással ők a szervezet motorja és lelke. Bár volt „rendes” szakmája, azt mondja, igazán ebben a civil tevékenységben találta meg önmagát. Kedvenc fája a bükk, de hogy ő milyen fa lenne, az kiderül a beszélgetésből. (Nichs Andrea interjúja Hervai Franciskával)
A kezdetektől benne vagy a 10 millió Fa alapító csapatában. Miért döntöttél a csatlakozás mellett?
– Négy és fél évvel ezelőtt feldobta a Facebook Iván postját, és azt éreztem, hogy jelentkeznem kell. 2019. július 6-án jelent meg az írás, 9-én megalakult a Facebook csoport. Abban, hogy a kezdő csapat tagja lettem, szerintem számított, hogy mi gyerekként ismertük egymást. Az anyukáink restaurátorként ugyanabban a műhelyben dolgoztak, s bár nem voltunk barátok, mindig tudtunk egymásról. A szocializmusban a múzeumi közeg egyedi, intellektuális, afféle ellenálló világ volt, amiben fontos volt az egy alomhoz tartozás érzése. Szóval volt bennem egyfajta bizalom, és nyilván Ivánban is, hogy jó lesz ez.
Egy ilyen váltásnál felmerül a kérdés: nyilván volt valami vákuum az életedben, benned, hogy nyitott voltál az üzenetre…
– Egy ideje már nyomasztott a gondolat, hogy a világ rossz irányba halad, nekem pedig nincs meg a képességem és a kapacitásom arra, hogy változtassak. Keveset aludtam, szorongva ébredtem, aminek voltak magánéleti okai is, de a rossz alvás egy csapásra megszűnt, ahogy tenni-venni kezdtem a 10 millió Fában. Ez a tevékenység kirántott abból a tehetetlen, nyomasztó állapotból, amiben voltam. Nem gondoltam, hogy a problémák, amik miatt szorongtam hamar megoldódnak, de csinálni akartam valamit, mert az egyrészt eltávolított a gondoktól, másrészt lehetőséget adott arra, hogy tegyek egy fontos, közös ügyért. A csapatban társakra találtam, meglepődtem, mennyien érkeztek hasonló gondolatokkal, hányan élik át ugyanazt mint én. És amíg korábban ott volt az is, hogy ugyan mit tehetek egyedül, az együtt-ben már ott volt a közös cselekvés lehetősége, és ez erőt adott. Ezt az élményt gyakran megélem azóta: néhány napja ültettünk harmincan-negyvenen 1350 pici csemetét. Felemelő érzés, hogy ehhez közöm van. Koordinátorként tulajdonképpen minden elültettet csemetéhez közöm van, és már 300 ezer fölött járunk.
Mi a feladatod az alapítványnál, milyen napi teendőid vannak?
– Fő feladatom az országos közösség működéséhez a napi, operatív munka koordinálása, de ott vagyok az ültetéseken is. Amikor a semmiből épül fel egy szervezet, mindenki azt csinálja, amin fogást talál. Közben meg is kell ismernünk egymást, a másik működését, ki miben jó, mit tud elvállalni. A kezdetekkor azt mondtam, van erre hetente néhány órám, aztán beszippantott, és ma már ez a főfoglalkozásom. Iván a szervezet alapítója, vezetője, ő nyilatkozik, neki van víziója, ő lát évekre előre. Ami pedig addig megvalósítandó feladat, azt látom el én, persze mindent közösen megbeszélve. Abban vagyok jó, hogy összefogom a másnapi vagy a három hónap múlva esedékes feladatokat, és átlátom az emberek működését. Nagyon jó szimbiózis alakult ki köztünk. Ivánban hatalmas tűz van, robog előre, mutatja, hogy merre menjünk, én meg mögé tudom tenni azt, hogy el is jussunk oda.
A fák, a természet egyébként gyerekkorod óta fontos része az életednek?
– Akkor most coming outolni fogok: én nem a zöld oldalról jöttem, inkább a cselekvésvágy oldaláról. Minden, amit a faültetésről tudok, azt azóta tanultam, hogy elkezdtem itt dolgozni. Engem általában az emberi kapcsolatok érdekelnek. Az, hogy a világ változásának iránya negatív, nem annyira a környezettel, az ökológiával kapcsolatban jelent meg bennem, hanem inkább az emberek viselkedésével kapcsolatban. Remek baráti köröm van, de régóta azt érzem, hogy ugyanazokkal, ugyanabban a buborékban mozgok. Vágytam a nyitásra, hogy megismerjek új arcokat, mert azt éreztem, hogy beszűkülök. A 10 millió Fában is inkább az emberek érdekelnek. Persze sokkal közelebb kerültem a zöld gondolkozáshoz mint korábban, de ami engem benne tart a rendszerben, az a közösség és a közösséghez való kapcsolódás. Értékes, érdekes emberekkel dolgozom együtt egy pozitív, nem pedig vádaskodó közegben. Sajnos itthon a beszólogatás, a trollkodás a jellemző, nem az egymást támogató viselkedés. A 10 millió Fa nemcsak értelmet ad az életemnek, de jó is benne lenni. Tolmács-fordítóként soha nem voltam irányító szerepben, izgalmas megtapasztalni, hogy ez is megy, túl azon, hogy annak, amit csinálok, van hatása a környezetemre.
Mekkora ez a megtartó közeg, amiről beszélsz?
– A 10 millió Fa ma már több szintű: a központi csapat 15-20 főből áll, akikkel többé-kevésbé napi a kapcsolatom. Van egy kb. 100 főből álló országos koordinációs csapat, és több ezer önkéntes. A munkánkat egyre inkább ismerik és elismerik. Nemrég kaptunk különdíjat a Superbrands Gálán, am igazi meglepetés volt, mert azt hittük, azért hívtak meg bennünket, hogy bemutatkozzunk, mint zöld megoldásokat kínáló civil szervezet.
Az, hogy egyre ismertebbek vagytok, új feladatokat és nagyobb felelősséget is jelent?
– Minden új szezon új kihívás elé állít bennünket. A cégeknél követelmény a „zöldülés”, a fenntarthatóság. A hozzájárulások 95 %-a úgy érkezik, hogy megkeresnek bennünket, és nekünk minden esetben szintet kell lépni, hogy felnőjünk ahhoz, amilyen igény érkezik. Ez iszonyúan izgalmas, mert innovatívnak kell lenni. Egyre jobban látszunk, így egyre nagyobb kihívások jönnek. Tavaly például megkeresett minket egy bank, hogy száz iskolában ültessünk fát. Ez valójában száz miniprojekt, amit egy országos kertészeti cégnek is nehéz megugrani. Persze nem mondtunk nemet. A növekedés exponenciális, az alapítvány érezhetően nagy ugrás előtt áll, léptékváltás indult el a 10 millió Fánál. Mostanáig nagy százalékban közterületeken ültettünk, de növelni szeretnénk a darabszámot, a klímahelyzet is erre szólít fel. Volt egy erdősítési kampányunk, kétmillió fának kerestünk helyet, és meglepően sokan jelentkeztek. Most ezeknek a területeknek az előkészítése zajlik, ehhez keresünk forrást.
Az előbb azt mondtad a támogatás vagy az adomány helyett, hogy hozzájárulásokkal keresnek meg benneteket. Miért fontos ez a szóhasználat?
– Bár jogi értelemben ez támogatás, számunkra ez a szó valami olyasmit sugall, hogy a felek közt alá-fölérendeltségi viszony van. De ezeket az ügyeket közösen kell vinni, egy csónakban evezünk, így a viszony is partneri. Edukációs céllal is használjuk a hozzájárulás, együttműködés szavakat, hogy kifejezzük: ezt közösen csináljuk, a viszony mellérendelt nem pedig függő.
Bár maga az ültetés is logisztikai varázslás, de hogyan tudjátok utánkövetni egy-egy beültetett terület sorsát? Ki tartja karban, öntözi ezeket a fákat, erdőket? Milyen felelősséget tudtok ebben vállalni?
– Geszti Péter szavaival élve: ültetünk és éltetünk. Jellemző persze, hogy a faültetéseknél a locsolás árát nemigen kalkulálja be senki. Ha iskolában, intézményekben ültetünk, ők vállalják a gondozást, de a közterületeken, erdősítéseknél ezt nekünk kell megoldani. Hamar megtanultuk, hogy csomagban kell kiajánlani a projekteket, azaz az ültetést és a fenntartást egyben. És mivel országos szervezet vagyunk, a mi működési költségeinkkel is számolni kell.
Van kedvenc fád?
– A bükk. Csodálatosan szép, izgalmas formájú fa.
Ha magadat kéne egy fával, fafajtával azonosítani, mi lennél?
– Barkócaberkenye.
Mit kaptál te a 10 millió Fától önismeretben, személyiségfejlődésben? Miben erősödtél meg?
– Előkerült a személyiségemnek egy viszonylag nagy, eddig számomra is ismeretlen része. Kiderült, hogy jól tudok sok emberrel együttműködni, és rengeteget fejlődtem a konfliktuskezelés terén is. Régen mindig arra törekedtem, hogy elkerüljem a konfliktusokat, vagy ha nem tudtam elkerülni, akkor nem kezeltem jól. A 10 millió Fa lehetőséget teremt arra, hogy folyamatosan javuljak ebben, hisz sokféle emberrel, céggel tartom a kapcsolatot. Inspirál ez a helyzet, megtanultam olyan technikákat, amelyek átsegítenek a nehéz helyzeteken. Ez pedig az ügynek, a közösségnek, és nekem is jót tesz. Megtanultam szabadon és felelősséggel dönteni, ami megerősít, mert úgy tűnik működik. Egy erősebb és hatékonyabb önmagamat kaptam az itteni munkától és a közösségtől.
Ez elég jó végszó, de így az ünnepek előtt kötelező megkérdeznem: lesz otthon karácsonyfád, Franciska?
– Erre van egy nagyon jó válasz a honlapunk tudástárában, arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa el a szakértők állásfoglalását. Röviden a lényege, hogy szét kell választani az erdő és az ültetvény fogalmát. Ez utóbbit a kivágásra nevelik. A földlabdás fenyő sem jó megoldás. De szerintem ez nem is annyira ökológiai, mint inkább kulturális kérdés, és ebben kicsit megengedőbb vagyok.
forrás: VulkánFolyóirat
A 10 Millió Fa Alapítvány 8800 fából álló ligetes erdő telepítésébe kezd
2023. december. 27. szerda
A Start Plusz vendége Bojár Iván András művészettörténész, a 10 Millió Fa Közösségének alapítója.
