FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Erdélyben ültetünk

Ez így most csak két szó. De benne van majd’ öt év törekvése, vágyakozása. Vágyakozás arra, hogy a 10 millió Fa eszméjét és gyakorlatát ne pusztán országhatárunkon belül, de mindenhol, ahol közvetlen kapcsolatunk lehet a természettel, érvényre juttathassuk.

A március 15-i hétvégén, tucatnyian 10 millió Fások innen Magyarországról, végre nyakunkba vesszük az országutat és elzarándokolunk Székelyföldre, hogy ott mintegy négyezer darab, magunkkal vitt elegyes állományú erdei facsemetét ültessünk el.

Múlt év novemberében Dr. Aszalós Réka erdőökológus, a 10 millió Fa szakértője és jómagam elutaztunk Székelyföldre. Csodálatos vidékeken, gyönyörű apró falvakon keresztül járva találtuk meg végül azt a helyszínt, ahol egy helyi civil szervezettel a Land Art Egyesülettel közösen Székelyderzs határában jelöltük ki a mostani ültetés helyszínét.

Hargita, de általában is a Kárpátok hegyei, ahogyan erről már korábban írtunk történelmi léptékben, de ökológiai értelemben is, kiemelt veszélyben van. S ezáltal a nagy összefüggő, érintetlen erdőkből immár szűkölködő Európa is. Az emberi butaság és haszonlesés következtében azok az erdők, amelyek akár csak pár évtizeddel ezelőtt még megvoltak, ronda szakzsargonnal, le lettek termelve. Ebben nemcsak azok a külföldi cégek ludasak, amelyek saját hazájukban korántsem tehetnének már ilyet, de sajnos helyi kiszolgálóik is, akik előkészítették számukra a környezetpusztító üzletet.

Erdélyben ültetünk. Ez most csak két szó – írtam fentebb, mégis sokkal-sokkal többről van szó. Mert ültetünk, és ültetésünket Erdélyben tervezzük megvalósítani, ám mindezt március 15-e, a magyar polgári fejlődés forradalmi ünnepe tiszteletére. Nem feledem ifjúságom éveit, amikor még Ceausescu gonosz önkénye vetett fekete árnyékot az ott élő magyarok (és románok, szászok, cigányok, zsidók) életére, s amikor sokat jelentett beutazni Erdélybe, hírt vinni egy viszonylag nyíltabb, szabadabb világból. Azóta nagyot fordult a világ.

Székelyderzs felé menet átmegyünk majd Segesváron. Azon a gyönyörű városon, amelynek legjobb mai ismereteink szerint, a határában esett el a talán legnagyobb magyar költő a forradalmi nap után másfél évvel, az akkor, mai fogalmaink szerint szinte még gyerek, mindössze 26 esztendős vagány, bevállalós zseni, az elképesztően gazdag és terjedelmes életművű, a Föltámadott a tenger, az Akasszátok föl a királyokat!, a Dicsőséges nagyurak, és minden vers körül a talán legfontosabb, a Nemzeti Dal szerzője, Petőfi Sándor. Neki ültetünk most. Minden facsemete érdekében szükséges meghajlásunk, Petőfi és alkotó vagy a magyar szabadságért hősiesen küzdő kortársai előtti tisztelgésünk lesz. A forradalom erjedését megelőző Magyar Tudományos Akadémiát, Lánchidat, nyelvújítást adó reformnemzedék előtt. Nélkülük a nemzet lelkébe nem költözött volna a függetlenség és a népnyúzó, haszonleső elnyomókkal szembeni igazságosság büszke vágya.

Így ér össze bennünk a Haza és Haladás gondolata a természet megóvásának eszméjével.

forrás: 10 millió Fa

Előző cikk

Fakitermelés egyszerűbben

Következő cikk

Ablakpiac Németországban




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version