10 millió Fa interjú -> Vásárhelyi Krisztina és Nichs Andrea beszélgetése. A fák, az erdő, egy kirándulás nyugtató, feltöltő hatásáról senkit nem kell meggyőzni. Az egyre újabb mentálhigiénés programok sorában népszerű programnak számít az erdőmerülés, aminek lényege a test és az elme lecsendesítése a természetben való megmerítkezés által. Hogy bővebben mit is jelent ez, arról Vásárhelyi Kriszta klinikai szakpszichológus mesél, az Erdőmerülés mozgalom egyik alapítója.
– Legyünk túl az első, nyilván milliószor hallott kérdésen: miben más ez a módszer, mint egy kiadós séta a természetben, egy erdei kirándulás?
Az erdőmerülés egyik célja, hogy azoknak segítsünk, akik maguktól még nem találták meg a természetben való relaxáció, a csendes elvonulás módját, de gyakran jönnek a programjainkra olyanok is, akik gyakorlott természetjárók és sok időt töltenek a természetben. Minden alkalom és minden vezető más élményt tud nyújtani. Az erdőmerülés alapja a japán sinrin-joku, magyarul erdőfürdőzés, amin egy kicsit módosítottunk, hogy a magyarországi célcsoportok számára könnyebben emészthető legyen, illetve egy saját adaptációt találtunk ki.
– Mi ennek a lényege?
Az egész módszernek, programnak az a lényege, hogy segítsük a résztvevőket elmélyedni, megmerítkezni az erdő ingereiben úgy, hogy kialakuljon a tudatos jelenlét, az „itt és most”-ra való fókuszálás, ami pozitívan hat a mentális és a testi egészségre. Egyre többen érzik és értik meg, miért fontos és hasznos megtapasztalni ezt az élményt. A szakemberek körében is töretlen az érdeklődés, nagyon sokan viszik tovább a módszerünket, pedagógusok, óvónők, jógaoktatók, pszichológusok, miután a programjaink részeként különféle képzéseket is tartunk. Rengeteg a mentális egészséggel kapcsolatos újdonság van a piacon, sokféle önsegítő, egészségmegőrző programról, módszerről hallani, ami jól mutatja, milyen lelki kondícióban, mentális és testi egészségi állapotban vagyunk. Célunk, hogy az Erdőmerülés mozgalomként lehessen jelen a legtöbb ember életében, jobban megtalálják módszerünkkel a nyugalmat, belső békét.
– Klinikai szakpszichológusként beviszed a terápiába ezt a módszert?
Nem tartok outdoor üléseket, de szervezetfejlesztő programokat ki szoktam vinni, ha lehetőségem van rá. A pszichológusi munkában az erdő, mint motívum egyébként gyakran megjelenik, mert dolgozom egy olyan hipnoterápiás, imaginációs módszerrel, ahol rendszeresek a természeti képek és a természetben való a töltődés, pihenés abszolút szerves része a terápiás folyamatnak.
– Mit jelent számodra az erdő, a természethez való kapcsolódás?
Budapesten nőttem fel, de olyan családban nevelkedtem, ahol rengeteg időt töltöttünk erdőben, vízpartokon. Apukám biológus, állandóan kutattuk és felfedeztük a természetet, az állatvilágot. Soha nem úgy tekintettem magamra, mint aki pusztán „csak” szereti a természetet, hanem valahogy mindig is egynek éreztem magam a tájjal, a természeti elemekkel. A kapcsolódást talán könnyebb egy sűrű erdőben megtalálni, ahol bármerre nézünk csak fákat és növényeket, patakokat és sziklákat látunk, de igazából mindenhol megérinthet bennünket és hozhat elmélyülést, ami pozitívan hat.
– A mindennapi életedben ma is jelen van ez a természetközeliség?
Most egy faluban élek, ami közelebbi kapcsolatot nyújt a természettel, mint egy városi közeg. Minden évben ültetek fát is, ültettem egyébként a 10 millió Fával is Etyeken. Szóval a környezettudatosságot, a természethez való kapcsolódást megélem a saját életemben, és ezt igyekszem átadni a gyerekeimnek is.
– Hogyan képzeljünk el egy erdőmerülés programot? Milyen előkészületek szükségesek hozzá?
Nem hosszú túrára kell gondolni, inkább andalgós, nyugalmas sétára. Nincs szó teljesítménytúráról, nem az a lényeg, milyen messzire jutunk el, legalábbis nem a távolság tekintetében. A jelenlét az egyik legfontosabb dolog, amihez hozzátartozik annak tudata, hogy minden, ami körülvesz minket, biztonságos és kiszámítható. Azért, hogy a résztvevők valóban relaxálni és feltöltődni tudjanak, elengedhetetlen, hogy teljes biztonságban érezzék magukat. Az erdőmerülés programok során – legyen az vízparton vagy erdőben – különféle gyakorlatokkal segítünk lelassítani magunkat. Ezáltal ráérősen, jólesően jobban jelen tudunk lenni a pillanatban. Fontos, hogy képessé váljunk arra, hogy letegyük a nyomasztó, stresszt okozó, zavaró gondolatainkat. Hatalmas élmény tud lenni, amikor erre több órán keresztül van lehetőségünk, de akár napi 5-10 perces gyakorlással is pozitív hatást lehet elérni. Ilyenkor bárhol is van az ember, érdemes egy olyan helyet keresni, ahol minél csendesebben és zavartalanabbul lehet üldögélni vagy sétálni és szemlélődni. Erre az időre érdemes lenémítani, kikapcsolni a telefont, persze a legjobb, ha el sem visszük, hogy maradéktalanul átadhassuk magunkat az élménynek: gyönyörködni a természet szépségeiben, hangjaiban, illataiban. Érdemes a helyet mind az öt érzékszervünkkel felfedezni. Először nézzünk körül, milyen az égbolt színe, ha vízparton vagyunk, milyen a víz, a nádas látványa, engedjük magunkat elmerülni az ingerekben, minél aprólékosabban megfigyelve, szemlélve a dolgokat. Aztán lehet egy kicsit a hangokkal foglalkozni, ehhez jó, ha becsukjuk a szemünket és csak hallgatjuk a vízcsobogást, a fák susogását, a madarak énekét, akár a távoli strandolók zaját, próbáljuk ki, milyen egy kicsit elveszni a hangok tengerében. Utána jöhetnek az illatok: beleszagolni a levegőbe, megérezni a virágok, a víz illatát, majd lehet az érintésekkel, tapintani valókkal is foglalkozni, belenyúlni a vízbe, megsimítani a növényeket, a part menti fákat. Érdekes élmény, ha tudatosan végig megyünk az érzékszerveken. Ízlelni is lehet, ha például van egy gyümölcsfa a közelben vagy, ha viszünk magunkkal valamilyen finom uzsonnát.
Egy vezetett programnál mindez nagyon gondosan van felépítve, lényeges, hogy mi után mi következik, hogy miként lehet tényleg jól kilazítani az izmokat, elengedni a zavaró gondolatokat, lelassulni, odairányítani a figyelmet a minket körülölelő természetre.
– Mennyire fogható fel egy ilyen program, mondjuk mini pszichoterápiás foglalkozásnak? Mennyire tud az ember magával lenni egy csoportban? Nyilván csapatonként is más ennek a dinamikája…
Bár csoportosak a programok, mindenki egyénként végez belső munkát. Ez nem terápia, inkább prevenciós munka, ami a feszültségoldásról, a relaxációról, a feltöltődésről, a pszichés stressz csökkentéséről szól. Megtanuljuk, hogyan lehet tovább is fenntartani ezt a pozitívabb mentális állapotot, hogyan tudunk esetleg önsegítő módon is a természethez fordulni. Persze nagyon különböző, hogy mit élnek meg a résztvevők: van, akinek pihentető testi élményt jelent és van olyan is, aki egészen új spirituális, érzelmi élményeket él át az erdőben, az erdő szimbólumainak hatása alatt. A végén van lehetőség mindezt megbeszélni a programvezetővel, a résztvevők tehát nincsenek magukra hagyva. Lehet akár terápiás hatása is egy ilyen erdőmerülésnek, többször kaptunk olyan visszajelzést, hogy valaki egészen fontos személyes élményeket, válaszokat is kapott az erdőben szemlélődve.
– Pszichológusként mennyire találkozol az ökológiai szorongással? Egy-egy erdőmerülés segít ennek az oldásában?
A probléma abszolút érzékelhető, és nem elhanyagolható, hogy milyen válaszok születnek meg bennünk. Azt gondolom, hogy azok, akik közvetlenebb kapcsolatba kerülnek a természettel, tudatosabban reagálnak a természet igényeire is, legyen ez faültetés, kerttel, növényekkel való foglalatosság. Ha valaki ültet, majd gondozza is az adott növényt, más módon kapcsolódik, másként érzi magát a természet részének. És minél jobban a természet részének érezzük magunkat, minél erősebb ez a kapcsolódás, annál nagyobb eséllyel fogjuk védeni a környezetünket, ugyanakkor erőteljesebben érzékeljük a veszélyeztetettségét is. Mindez pedig erősíti a természetvédő viselkedést, természetbarát attitűdöt.
forrás: Vulkán Folyóirat
