Hogyan tehetjük működőképessé a környezetvédelmi szolgáltatásokért történő kifizetéseket?
Az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése okozta kettős globális válság miatt egyre fontosabbá vált az erdőtulajdonosok ösztönzése az erdőgazdálkodás javítására. Az olyan gazdasági ösztönzők, mint a környezeti (vagy “ökoszisztéma”) szolgáltatásokért történő kifizetések (PES = Payments for Environmental Services) segíthetnek az erdei környezeti szolgáltatások – például a vízgyűjtő területek védelme vagy a szén-dioxid-tárolás – iránti kereslet és kínálat jobb összehangolásában.
Ezek meghatározása a szolgáltatók (azaz az erdőtulajdonosok és -gazdálkodók) és a felhasználók közötti önkéntes tranzakciók, amelyek a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás szerződésben rögzített szabályaihoz kötöttek. A legtöbb PES ilyen szerződésekről szól, nem pedig valódi “piacokról”, ahol a kereslet és a kínálat terén több érdekelt fél is részt vesz. Az Európai Bizottság nemrégiben iránymutatást tett közzé a PES-rendszerekre vonatkozóan.
- Magánrendszerek: a magánszolgáltatások kedvezményezettjeinek közvetlen felhasználói befizetéseivel járnak, például az ivóvízfelhasználók vagy a vízerőművek részéről, és így szintén környezetvédelmi finanszírozási eszköznek minősülnek.
- Állami rendszerek: a közszektorbeli szervezetek a magánkedvezményezettek nevében járnak el a feltételes támogatások erőforrás-gazdálkodókhoz történő eljuttatásában.
A PES-rendszerek már néhány évtizede léteznek, de ebben az évezredben sokat bővültek.
Európában az agrár-környezetvédelmi rendszerek (pl. a mezőgazdasági üzemek biológiai sokféleségének növelése) jelentették az elsődleges csatornát.
Létezik azonban néhány magán- és állami erdészeti PES és PES-szerű kezdeményezés is, például a szén-dioxid-kompenzáció vagy az EU vidékfejlesztési programjának erdőtulajdonosoknak nyújtott támogatása révén. Világszerte a PES-t elsősorban az erdővédelem ösztönzésére használták, az erdőtulajdonosoknak fizetve azért, hogy kevesebb erdőt vágjanak ki.
Mi szükséges egy működőképes PES-rendszer bevezetéséhez?
I. A PES kialakulásához bizonyos előfeltételek szükségesek:
- Az alapvető közgazdasági alapelvek alkalmazása: a szolgáltatást igénybe vevők fizetési hajlandóságának meg kell haladnia a szolgáltatók elfogadási hajlandóságát: ellenkező esetben, ha a keresleti oldalon felajánlott kifizetések nem elegendőek a kínálati oldalon felmerülő erdőgazdálkodási többletköltségek fedezésére, az önkéntes megállapodások nem fognak működni. Európában a környezetgazdálkodás nagy része hagyományosan nyilvános, ami valószínűleg korlátozza a magánszemélyek fizetési hajlandóságát.
- A szolgáltatásvásárló és az eladó intézményei jól működnek: kollektív koordinációs tevékenységre lehet szükség mindkét oldalon. Előre létező intézmények hiányában az embereknek önszerveződésre van szükségük, többek között az ingyenélési forgatókönyvek elkerülése érdekében (pl. a szolgáltatás kedvezményezettjei megtagadják a fizetést). Európában a környezetvédelmi szolgáltatásokra szabott intézmények kevésbé elterjedtek.
- Biztonságos földbirtoklási és hozzáférési jogok szükségessége: csak ezek birtokában válhatnak az erdők és más természeti erőforrások kezelői hatékony szolgáltatókká. Ellenkező esetben harmadik felek veszélyeztethetik a gazdálkodást. Európában jellemzően jobban meghatározzák a földbirtoklási és hozzáférési jogokat. A trópusokon ez a feltételezés gyakran nem áll fenn.
II. Ha már működik, hogyan tervezhetjük meg és hajthatjuk végre a PES-t a legjobb hatások elérése érdekében?
- Az erdőtulajdonosok mint szolgáltatók területi célzása másokkal szemben alapvető fontosságúvá válik, ha a korlátozott szolgáltatási (vagy állami) költségvetés miatt nem lehet mindenkit bevonni. A magas szolgáltatásintenzitás, a nagyfokú veszély/hatás és az alacsony költségek jelentik a legfontosabb célzási kritériumokat.
- A kifizetések differenciálása ahelyett, hogy hektáronként, háztartásonként vagy falvanként ugyanazt fizetnék, jelentősen növelheti a költséghatékonyságot, amikor a szolgáltatás költségei nagymértékben eltérnek a földtulajdonosok és a kezelők között, és így a nagyobb környezeti megtérülés elérése érdekében a költségvetést meg kell húzni. Európában a differenciált kifizetések elterjedtebbek voltak, mint a területi célzott kifizetések.
- A környezeti eredmények (pl. a biológiai sokféleség növekedése), nem pedig a cselekvések (pl. megváltozott erdőgazdálkodás) kifizetése néha növelheti a hatékonyságot – a cselekvés-eredmény hibridek gyakran ajánlottak. Az agrár-környezetvédelmi PES-ek eredményalapú/hibrid rendszereket kísérleti jelleggel alkalmaztak Európában.
- Ha a szolgáltatókat nem szankcionálják, ha nem tartják be a szabályokat, a PES “ingyen ebéd” lesz – a PES-szabályokat azonban a gyakorlatban gyakran rosszul hajtják végre, és rengeteg az erkölcsi kockázat. Nagyon keveset tudunk az európai PES-rendszerek be nem tartásáról.
Szerző: Sven Wunder
szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI