Franciaország: Továbbra is befektetésre javasolt cél az erdő, de a várható hozam eltérő az egyes francia régiókban. A francia erdők 75%-a magántulajdonban van, ezen közel 3,5 millió földtulajdonos osztozik, a számuk tovább nőhet, ugyanis ez a mindössze néhány ezer eurótól elérhető, a szó közvetlen és átvitt értelmében is „zöld” befektetés számos előnyt kínál, különösen az adózás szempontjából.
A Le Figaro napilapban megjelent írás ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy sokaknál érzelmi szempontok (pl. gyermekkori emlékek) is közrejátszanak abban, hogy felnőttként egyesek saját erdő birtoklásáról álmodnak. Az erdőben való tulajdonszerzés mindenképpen atipikus befektetés, ám ezzel együtt akár közvetlenül, akár erdészeti csoportokon keresztül történik, egyre vonzóbbá válik.
Az erdőtulajdon adókedvezményeket kínál, miközben már néhány ezer eurótól elérhető, ezáltal egy releváns és kézzelfoghatóbb befektetés, mint egy olyan vállalat részvényeinek megvásárlása, amelyről sok esetben semmi érdemlegeset nem lehet tudni. Az ingatlanforgalmazók szerint az erdők esetében és hosszú távú befektetésként a tranzakciós árak folyamatosan emelkednek, az elmúlt 25 évben évente átlagosan 5%-os növekedést lehetett tapasztalni. Az erdőterületek vonzerejét számos tényező befolyásolja, többek között a földrajzi elhelyezkedésük, az erdőt alkotó fafajok, a fák száma, kora és egészsége, a talaj minősége, stb.
Ennek kapcsán a Le Figaro közzétette a 2024-es év „erdő-toplistáját”, erről az általa idézett ingatlanközvetítő, Patrick Lequesne megjegyezte, a legfontosabb befektetői szempont a földrajzi elhelyezkedés. „A Párizsi-medence északi részén például 2022 és 2023 között 7,4%-kal nőtt a tranzakciók értéke, mivel sok a potenciális vevő” – magyarázta a lapnak Éric Toppan, a Fransylva Services[1] ügyvezetőigazgató-helyettese.
Mivel a kereslet nagy, a kínálat szűk, ez felhajtja az árakat egy olyan régióban, ami elsősorban mezőgazdasági termeléssel jellemezhető – tette ehhez hozzá Patrick Lequesne. Az elsősorban mezőgazdasági (ideértve az erdészetet és a szőlészetet is) befektetésekre szakosodott France Valley[2] ügyvezetője, Arnaud Filhol szerint az erdőtüzek jelentik a legnagyobb kockázatot, ami különösen igaz az ország délnyugati részére, ahol 2022. nyarán több tízezer hektárnyi erdő lett a lángok martaléka, ám ennek ellenére a tranzakciók értékének növekedése azonban 2023-ban is folytatódott.
Éric Toppan szerint a befektetőknek „rövid a memóriája”, utalva arra, hogy ugyanebben a régióban 1999-ben és 2009-ben egy-egy mérsékelt övi ciklon miatt több százezer hektárnyi, elsősorban tengerparti fenyő (Pinus pinaster) alkotta monokultúrás erdő pusztult el, ám látni kell, hogy a vásárlók egyre inkább az ilyen, azaz fatermelő erdők felé mozdulnak el, más szóval olyan befektetőkről lehet beszélni, akiknek konkrét célja a faanyag-termelés. Az Alpok, a Földközi-tenger partvidéke és a Pireneusok alkotta zónában viszont, ahol a klímaváltozás miatt szintén egyre nagyobb az erdőtüzek kockázata, nem sok változás történt a keresletben.
A már idézett Patrick Lequesne szerint „nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye a különbséget a két terület között. A fák magassága ebben a régióban 5 méter, míg nyugaton 40 méter. A talaj minősége, a fák kora és állapota befolyásolja a hektáronkénti árakat. A kérdéses régiókban elsősorban a talaj minőségével van probléma, tápanyagban szegény, így nem sok minden terem meg.” Franciaország keleti részén tavaly emelkedett az erdők ára, ám a megelőző egy évtizedben 8,7%-os csökkenést lehetett tapasztalni.
A klímaváltozás miatt élettanilag meggyengült lucfenyő-erdők a szúbogár-kártételnek estek áldozatul, míg a lombosok állományait ez nem érintette. „Komoly problémát jelent viszont, hogy Kelet-Franciaország (eddig) meghatározó fajának, a bükknek a kétezres évek eleje óta csökken az ára, és miközben a jó minőségű bükkfához 80-120 évre van szükség, ma egy köbmétert 50 euróért adnak el, ami fele annak, mint húsz évvel korábban” – mondta Éric Toppan a Le Figaro-nak. Szerinte „az elmúlt húsz évben a klímaváltozás keményen sújtotta a francia erdőket, így az erdő kockázatos befektetés lett”.
Ezzel szemben Patrick Lequesne úgy látja, „egy katasztrófa után mindig marad valami, akár eladható fa, akár földterület. Ezen kívül léteznek állami támogatások, hogy segítsék az erdőterületek megújítását és alkalmazkodását.”
Arnaud Filhol (is) optimista, szerinte az erdőárak tovább fognak emelkedni, köszönhetően a fa iránti növekvő keresletnek a különböző ágazatokban: az energetikában, az építőiparban és a kőolajtermékek helyettesítőjeként.
Nem mindegy azonban, hogy valaki egyértelműen saját erdőt akar, vagy megelégszik azzal, ha egy erdészeti befektetői csoportosulásban szereznek részesedést. Az előbbi esetben Éric Toppan szerint „türelmesnek kell lenni, mert nagy a kereslet, célzottan kell tervezni, és kapcsolatba kell lépni a terület szereplőivel”. Akik inkább az erdészeti befektetési csoportok mellett döntenek, hogy elkerüljék a korlátokat, pénzügyileg elérhetőbb megoldást választanak, ugyanis ezek már 1000 eurótól elérhetők, miközben ugyanazon az elven alapulnak, mint a klasszikus, magánszemélyek alkotta ingatlanbefektetői társaságok (SCPI[3]).
Ezek a csoportok földrajzi és faji diverzifikációt kínálnak, ami csökkenti a veszteségeket katasztrófa esetén, amire Arnaud Filhol a 2009-es ciklon pusztítását hozza példának – ha egy csoportnak csak ott lett volna erdővagyona, akár mindent el is veszíthetett volna, ezért fontos a diverzifikáció. Szerinte „adózási szempontból az erdészeti befektetési csoporton (GFI[4]) keresztül, vagy magánszemélyként történő vásárlás számos előnnyel jár. Azonnali jövedelemadó-kedvezmény igényelhető, mégpedig a befektetés összegének 18%-a. Ezenkívül az erdészeti csoportokban lévő részvények 100%-ban mentesek az ingatlanvagyon után fizetendő adó (IFI[5]) alól, az örökösödési adóra 75%-os adókedvezmény vonatkozik.”
A felsorolt pénzügyi előnyök mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az erdővagyonba történő befektetés kifejezetten hosszú távra szól, az éves nettó hozam viszont csak 0-2% közötti, ami többek között a következőkből áll össze:
- fakitermelés és -értékesítés (általában ez teszi ki egy GFI bevételeinek legnagyobb részét),
- vadászati/halászati jogok átadása,
- egyes esetekben ökoturisztikai tevékenységek,
- a szén-dioxid-kvóták értékesítése, ami potenciális bevételi forrást jelenthet.
A bevételek egy részét a GFI működtetésére fordítják, a fönnmaradó részt pedig a tulajdonosok között osztják szét tulajdoni hányaduknak megfelelő arányban.
A Le Figaro-ban megjelenet „Où investir dans une forêt : le palmarès 2024 des régions qui prennent le plus de valeur?” cikk fordítása
forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé, Magyarország Nagykövetsége, Párizs
[1] https://www.fransylva.fr/index.html Fédération des syndicats de forestiers privés de France, azaz a magánerdőbirtokosok területi alapon szerveződő érdekképviseleteit tömörítő országos szervezet, egyik elsődleges föladata sok más mellett az erdővagyon fölújításával és biztosításával kapcsolatos tanácsadás a tagok számára. Nem keverendő össze a magánerdőbirtokosok országos szövetségével (CNPF, Centre national de la propriété forestière – https://www.cnpf.fr/), ami a gyakorlatban egy kamara típusú köztestületként fogható föl, a gyakorlatban sok erdőtulajdonos mindkettő tagja.
[2] https://www.france-valley.com
[3] société civile de placement immobilier https://www.economie.gouv.fr/particuliers/investir-SCPI-societe-civile-placement-immobilier
[4] groupement forestier d’investissement pl. https://www.groupementforestier.org/
[5] Impôt sur la fortune immobilière https://www.service-public.fr/particuliers/vosdroits/F563 sávos adózásról van szó, 800 ezer € alatt az ingatlanvagyon adómentes, 800 ezer és 1,3 millió € között 0,5%, majd fokozatosan emelkedik, 10 millió € fölött már 1,5% fizetendő.
