Az ország tetején, a Mátrában járva, a Kékestető csúcsa alatti északi oldalon találjuk azt az évszázadok óta érintetlen ősbükköst, amely Magyarország erdőrezervátum-hálózata részeként teret ad a természetes erdődinamikai folyamatoknak.
Az ország tetején, a Mátrában járva, a Kékestető csúcsa alatti északi oldalon találjuk azt az évszázadok óta érintetlen ősbükköst, amely Magyarország erdőrezervátum-hálózata részeként teret ad a természetes erdődinamikai folyamatok szinte zavartalan érvényesülésének.
Sokszínűségével, lenyűgöző vitalitásával uralja környezetét, életteret nyújt a magashegyvidéki (montán) bükkösök változatos élővilágának, a talajlakó élőlényektől a rovarokon, hüllőkön, kétéltűeken, madarakon, emlősökön keresztül a gyepszinttől a felső lombkoronaszintig előforduló növényfajokig.
A Kékestetői Erdőrezervátumban az élőlények folyamatos versengésben vannak egymással. A növények ádáz küzdelmet vívnak a fényért, a növőtérért, a vízért, tápanyagért, és bizony az alsó szintben élők gyakran elpusztulnak. Ám furcsa módon éppen az állományt alkotó egyedek folyamatos viszályának, az erdődinamikának az eredményeként alkot annyira stabil és a kedvezőtlen környezeti hatásoknak ellenálló egységet az ökoszisztéma. A buja sokszínűségben a természetes folyamatok háborítatlan sodródását talán csak a kelleténél valamivel nagyobb mértékű nagyvadállomány, illetve a környezeti tényezők egyre gyorsuló változása befolyásolja.
Károlyi vadászbirtok
A történelmi előzményekben kereshetjük a terület érintetlenségét. A Kékes északi oldalának meredek letörése a letűnt korok tájhasználói számára szinte elérhetetlen volt, és nem megfelelő feltártsága miatt nem kerülhetett sor a faanyag kitermelésére és elszállítására.
Az 1850-es évek leírásai szerint is ősbükkös állt a területen, így véghasználat valószínűleg sohasem érintette az itt elterülő erdőket. Ebben az időszakban talált otthonra a térségben a barnamedve és a farkas, illetve a múlt század közepén még keselyűk is fészkeltek itt.
A Kékes bükkösei csak a 18. században, a hamuzsírtermelés révén kerültek emberi kezelés alá, azonban vélhetően ez a tevékenység nem érintette a rezervátum magterületét.
A rezervátumnak kijelölt terület és környezete az első világháború előtt a Károlyi-család birtoka lett, ők Parád községhatár erdőterületeinek ezen részét kizárólag vadászerdőként használták, erdőgazdálkodást nem folytattak benne.
Kutatás régen és most
A terület a Mátrai Tájvédelmi Körzet fokozottan védett részéhez tartozik, annak középpontjában helyezkedik el. 1976-ban kezdődött a tájvédelmi körzet előkészítésének 10 évig húzódó eljárása, így ettől az időponttól kezdve továbbra is garantált lett a teljes érintetlenség. A létesítendő erdőrezervátum területét a Vásárhelyi István Természetvédelmi Kör jelölte ki 1989-90-ben, mely természetvédelmi civil szervezet alapításában Czájlik Péter is részt vett, és a későbbiekben is aktív tagja volt. Ő volt az egyik kezdeményezője a hazai rezervátum-hálózat kialakításának, és az Erdőrezervátum Program formálásában is meghatározó szerepet töltött be. A Kékes Erdőrezervátum kijelölésének alapelveit az Egri Erdőtervezési Irodával és az Egri Erdőfelügyelőséggel is egyeztetve fektették le, így alakult ki a mai, jogszabályokban rögzített határvonala.
Erdőrezervátummá nyilvánítása hivatalosan 2000-ben, a 3/2000 (III. 24.) KöM-rendelettel, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén elhelyezkedő számos másik erdőrezervátummal együtt valósult meg.
Az ország legmagasabban fekvő, máig érintetlen erdejének feltárása az alapkutatások elvégzése után 1989-ben kezdődött meg. Ebben a munkában jelentős szerepe volt Standovár Tibor egyetemi docensnek. Többek között vegetációtérképek, faállomány-szerkezeti térképek készültek a felmérései során, melyek kiindulási alapot jelentettek a további erdődinamikai vizsgálatok és egyéb változások monitorozásához. Szintén az 1990-es évektől tart a terület gerinces állatvilágának feltérképezése.
A Soproni Egyetem professzorai talajtani vizsgálatokat, illetve részletes termőhely-térképezést végeztek a területen, hiszen a rezervátumban lezajló folyamatok megértésében, nyomon követésében a termőhelyi változatosságnak alapvető jelentősége van. Csak ennek ismeretében értékelhetjük az egyes fafajok, cserjék és lágyszárú növények előfordulását, a faállomány szerkezetét és fejlődését.
A rovarfauna természetes fajösszetételére irányuló vizsgálatokat Valérián Ferenc végzett az erdőállományokban.
Az eddigi faállomány-szerkezeti vizsgálatok azt mutatják, hogy a rezervátum fáinak törzsátmérője és azok vastagsági eloszlása a természeteshez hasonló, az őserdőjelleg felfedezhető bennük.
A magterület viszonylagos érintetlenségét és őserdőjellegét jelzi egyebek között az, hogy a Kárpátokat idéző montán bükkös számos jellemző lágy szárú, például pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillare), fehér acsalapu (Petasites albus), erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), hölgypáfrány (Dryopteris filix-femina) és cserjefaj, például havasi iszalag (Clematis alpina), fürtös bodza (Sambucus racemosa) megtalálható benne. Ugyanakkor helyenként hárs-kőris-szurdokerdő húzódik, illetve a Mátrára oly sok helyen jellemző törmeléklejtő-erdő is előfordul, a maga jellegzetes flórájával és faunájával.
Új utakon
Ezen a különleges hangulatú helyszínen a Sárga+ túraút vezetett keresztül. Egészen 2024 februárjáig a túrázni vágyók rendelkezésére állt, a magterületen hosszában, az úgynevezett sorkövek fölött igazította útba az erdei vándorokat. A turistaútvonal-hálózatnak ezen szakasza azonban ma már elzárt a kirándulók előtt, engedély hiányában tilos belépni a fokozottan védett területre.
Az erdőrezervátumok magterületének kitüntetett szerepe és rendeltetése, hogy megóvják a természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösséget, szavatolják a természetes erdődinamikai folyamatok zavartalan működését és annak hosszú távú kutatását.
Ezen elvek azonban sok esetben összeegyeztethetetlenek a turistaösvény fenntartási kritériumaival (melynek követelményei többek között: a bedőlt fáktól tisztán tartandó, a túrázók által a cipőn, ruházaton behurcolt, természetes körülmények között ott nem előforduló organizmusoktól megóvandó, szándékos és nem szándékos szennyezésektől mentesen tartandó), ezért az útvonal ezen szakaszának megszüntetése természetvédelmi szempontból szükséges és kívánatos intézkedés volt, kiváltására pedig a magterület északi és déli oldalán is új útvonalat jelöltek ki.
Ifj. Ősz Gusztáv, EGERERDŐ Zrt.
forrás: Magyar Mezőgazdaság 08-10
