Prágai Nyilatkozat

A közép- és kelet-európai faipari érdekvédelmi szervezetek prágai nyilatkozatával a cseh, horvát, lengyel, magyar (FABUNIO, FAGOSZ), osztrák, szlovák és szlovén faipari szövetségek a Német Erdészeti Tanács (DFWR) támogatásával közös gazdasági érdekeket, stratégiai célokat és megosztott felelősséget követnek.

A szövetségek tagvállalatai nyersanyagukat olyan erdőgazdálkodóktól szerzik be, akik generációk óta a fenntartható erdőgazdálkodás mellett elkötelezettek. Közép- és Kelet-Európában sok vállalat családi tulajdonban van és szilárdan beágyazódott a regionális struktúrákba.

A hatékony és versenyképes európai faipar központi eleme az Európai Unió stratégiai céljainak elérésének, különösen a környezetpolitika, az innováció és a foglalkoztatás terén. Az ágazat hozzájárul az erőforrásokat kímélő, fenntartható gazdasághoz, amely ökológiai felelősségen és vállalkozói szilárdságon alapul.

A CEE-régió faipara az egyik kevés megújuló és fenntartható nyersanyagot dolgozza fel, amely Európában nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Ezzel erősíti Európa stratégiai autonómiáját és ellátásbiztonságát – különösen egy egyre változékonyabb geopolitikai környezetben.

Prágai Nyilatkozat (magyar) / Prágai Nyilatkozat rövid változat (magyar)

Prague Declaration (angol) / Prague Declaration Short Version (angol)

Erdők és nyersanyagok Európában
Európa zöld kontinens: szárazföldi területének közel felét erdők borítják. Ezek az erdők létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak – a biológiai sokféleségtől és a rekreációtól kezdve a természeti kockázatok csökkentésén át a tiszta ivóvízig. Az erdők azonban a megújuló nyersanyagok kritikus forrását is jelentik, és központi szerepet játszanak az éghajlatvédelemben.

A fa, egy egyedülállóan sokoldalúan felhasználható nyersanyag, erdeinkben nő. A fák elnyelik a CO₂-t a légkörből, szén-dioxidot tárolnak, és oxigént bocsátanak ki. Az elmúlt 30 évben (1990-2020) Európa erdőterülete 16,8 millió hektárral bővült, ami Magyarország és a Cseh Köztársaság együttes területének felel meg. Ugyanezen időszak alatt a fakészletek mennyisége mintegy 11 milliárd köbméterrel, azaz 45%-kal nőtt. Az éves növekedésnek jelenleg csak mintegy 65%-át takarítják be.

A fa felhasználása az éghajlat védelmére
A fáknak természetes életciklusuk van. Ahogy öregszenek és elkorhadnak, a bennük tárolt szén visszakerül a légkörbe. Ha azonban a megfelelő időben kitermelik őket, a szén tartós fatermékekben tárolva marad, hozzájárulva a szén hosszú távú visszatartásához. Ily módon a faipar segít egy “második erdő” – a termékekből álló erdő – létrehozásában, miközben csökkenti a kibocsátást.

A fenntartható módon kezelt erdők így képesek regenerálódni, hatékonyabban megkötni a CO₂-t, és ellenállóbbak a környezeti kihívásokkal szemben, mint a nem kezelt, elöregedő erdők. Az éghajlatváltozás már ma is hatással van az erdőkre. Ez minden eddiginél fontosabbá teszi az aktív, alkalmazkodó erdőgazdálkodást, amelyet már most is alkalmaznak. Ez hatékonyabban és gyorsabban erősíti az erdők regenerációs képességét, mint ahogyan azt a természetes folyamatok önmagukban képesek lennének kezelni.

Az európai erdők jövőjét aktívan kell alakítani, nem pedig passzívan megőrizni. A 21. századi környezetvédelem a természettel való felelős és tudományosan megalapozott kapcsolattartást jelenti, nem pedig a természettől való elvonulást. A nagy kiterjedésű erdőterületek teljes kizárására irányuló felhívások a regionális összefüggések, a társadalmi igények és a bevált erdőgazdálkodási gyakorlatok figyelembevétele nélkül nem jelentenek megoldást az előttünk álló kihívásokra. A természet nem érintetlen, és soha nem is volt az. Éppen ezért van szükségünk tudásra, adatokra, innovációra és jó kormányzásra. Az erdészeti politikát a realizmusnak, nem pedig az ideológiának kell vezérelnie. Az erdőknek ma tájékozott, a jelenlegi ökológiai, gazdasági és társadalmi realitásokhoz igazodó gazdálkodásra van szükségük. Európa rendelkezik a szakértelemmel, az eszközökkel és a felelősséggel a cselekvéshez. Használjuk ezeket – az éghajlatvédelem, a biológiai sokféleség és az erdőkből élő emberek érdekében.

Az éghajlat védelme erős gazdaságot is igényel, amely képes finanszírozni az innovációt, munkahelyeket teremteni és biztonságot nyújtani az embereknek. A nagyra törő célok önmagukban nem elegendőek; gyakorlatias, gazdaságilag életképes megoldásoknak kell következniük. A faipar számára ez azt jelenti, hogy továbbra is fenntartható módon kezelt erdőkből származó nyersanyaghoz kell jutni.

Határozottan ellenezzük az erdőterületek használatból való kivonását és a fakitermelés általános korlátozását. Az erdők metaforikus “üvegházba” zárása és a fakínálat korlátozása kontraproduktív – mind az éghajlatvédelem, mind a biológiai sokféleség szempontjából. Az erdők passzív szén-dioxid-tárolóvá alakítása a működő, körforgásos biogazdaság rovására nem megoldás.

Fenntartható nyersanyagok – az erős európai faipar előfeltételei

A faiparban az értékteremtés alapja az erdőtulajdonosok és az erdészeti üzemek által kitermelt körfa és ipari fa. A faalapú iparágakban működő vállalatok hagyományosan a nyersanyagforrásokhoz közel működnek, és szinte az összes faanyagot a környező régiókból szerzik be.

Vállalataink olyan erdőkre támaszkodnak, amelyeket generációk óta fenntartható módon kezelnek. Mivel a faiparban a termelési költségek legnagyobb részét a nyersanyagköltségek teszik ki, a fához való biztonságos és stabil hozzáférés kritikus fontosságú a versenyképes és működő értéklánc fenntartásához.

Főbb álláspontjaink

• Az Európai Unió és a nemzeti kormányok határozott és egyértelmű elkötelezettségét kérjük a fenntartható erdőgazdálkodás mellett, beleértve a Green Deal meglévő intézkedéseinek és az erdőkkel, valamint az erdészeti és faipari értéklánccal való kölcsönhatásaiknak átfogó hatásvizsgálatát.
• Ragaszkodunk az európai erdőkből származó nyersanyagokhoz való hozzáférés fenntartásához. Kritikusan szemléljük a nagy erdőterületek kitermelés előtti bezárását. Ha vállalataink arra kényszerülnek, hogy csökkentsék az európai fa felhasználását, akkor iparágunk nemzetközi versenyképessége szenvedni fog, és a hazai értékteremtés visszaesik. A helyi nyersanyagokhoz való hozzáférés csökkenése magasabb beszerzési és szállítási költségekhez vezet, miközben növeli az importtól való függőséget. Ez munkahelyek megszűnéséhez és az értékteremtés erodálódásához vezetne Európa vidéki régióiban.
• Támogatjuk az európai erdők nyersanyagellátáshoz való hozzájárulásának növelését célzó intézkedéseket. Különösen olyan ösztönző rendszereket támogatunk, amelyek arra ösztönzik a kis erdőtulajdonosokat, hogy megbízható, hosszú távú beszállítóivá váljanak a faiparnak és annak értékláncának.
• Hangsúlyozzuk az állami erdészeti intézmények, mint megbízható partnerek fontosságát a faalapú értékláncban. A KKE-régió számos országában az állami erdőgazdaságok régóta kulcsszerepet játszanak a stabil és fenntartható nyersanyagellátás biztosításában. Felszólítunk arra, hogy ezek az intézmények továbbra is felelősségteljesen gazdálkodjanak és piacorientáltan orientálódjanak, hogy biztosítsák a faipar számára a hosszú távú nyersanyagellátást.

• Azt kérjük, hogy a jogi és szabályozási keretek legyenek praktikusak és bürokráciamentesek, különösen a kis erdőtulajdonosok számára. A kis erdők fenntartható kezelését nem akadályozhatják túlzott adminisztratív terhek.
• Üdvözöljük az éghajlatváltozással szemben ellenálló és fenntartható erdőfejlesztést, és szorgalmazzuk, hogy a faipar érdekeit vegyék figyelembe a jövőbeni fafajok, különösen a tűlevelű fajok, mint például a lucfenyő és az erdei fenyő, az ágazat legfontosabb fafajainak kiválasztása és nemesítése során.

A Green Deal újraindítása – a fa a középpontba helyezése

Az európai zöld megállapodás célja, hogy az EU 2050-re klímasemlegessé váljon. Noha ez a törekvés elvileg üdvözlendő, a közelmúltbeli irányultság lehetőséget kínál arra, hogy aláássa a e klímabarát és esetenként regionálisan lehorgonyzott, megújuló erőforrásokon, például fán alapuló értékláncokat. Megújított megközelítésre van szükség – olyanra, amely a hazai fa fenntartható felhasználását az éghajlat-politika és a gazdasági ellenálló képesség egyik fő pilléreként ismeri el. Az európai éghajlat-, környezetvédelmi és gazdaságpolitika jövőbeli iránya lehetőségeket és kockázatokat egyaránt rejt magában az erdők és a fa számára. A célnak a fenntartható fahasználatban rejlő lehetőségek kiaknázásának kell lennie az éghajlatvédelem és az értékteremtés összekapcsolása, az éghajlatbarátlétrehozása házak , a biogazdaság előmozdítása, valamint új munkahelyek biztosítása és létrehozása mellett.

Álláspontjaink

– A Green Deal alapvető újraindítására szólítunk fel, amelynek középpontjában a fa és a körkörös biogazdaság áll. A fa fenntartható felhasználását az éghajlatsemlegesség alapvető elemének kell tekinteni. Olyan pozitív és konstruktív erdőgazdálkodási elképzelés mellett szállunk síkra, amely integrálja a szén-dioxid tárolását az erdőkben és a hosszú élettartamú fatermékekben.

– Támogatjuk azokat az éghajlat-politikai kereteket, amelyek jutalmazzák a fosszilis alapú és nagy kibocsátású anyagok megújuló faalapú alternatívákkal való helyettesítését.
Csak a fa szélesebb körű és okosabb felhasználásának lehetővé tételével – különösen az építőiparban – tudja az EU költséghatékony és szociálisan inkluzív módon elérni az éghajlatvédelmi célkitűzéseit.

• Azt kérjük, hogy a biogazdasági stratégiának a hagyományos értékláncra kell épülnie. Tekintettel arra, ahogyan az erdőalapú ágazat jelenleg működik, a hagyományos fafeldolgozási értéklánc az erdő- és faértéklánc kulcságazata. Fontos partnere az erdőalapú értékláncnak, és jelentősen hozzájárul a fafeldolgozáshoz. Emellett döntően hozzájárul az éghajlat-politikai célkitűzések megvalósításához is. Az értékláncban a fa iránti kereslet generációk óta biztosítja az erőforrásokat kímélő, fenntartható struktúrát egész Európában. A fenntarthatóan kezelt erdők klímabarát erdőket biztosítanak. Több CO2-t képesek megkötni a légkörből. A fenntartható erdőgazdálkodás koncepcióknak köszönhetően Európában évtizedek óta növekszik a hazai erdők fakínálata.

Természetvédelmi törvény (NRL) – A természet védelme a fenntartható használat révén

Az egészséges, növekvő erdők jelentik iparunk alapját. Támogatjuk a biológiai sokféleség védelmére és a leromlott ökoszisztémák helyreállítására irányuló erőfeszítéseket. A jelenlegi természet helyreállításáról szóló törvényben támogatott szigorú, használatot mellőző politika azonban ellentmond az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és a biológiai sokféleséghez szükséges integrált megközelítésnek. Az erdővédelem és az erdőgazdálkodás nem zárja ki egymást – ezek kiegészítik egymást.

Főbb álláspontjaink:

– A természet helyreállításáról szóló törvény felülvizsgálatára szólítunk fel annak biztosítása érdekében, hogy az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását ne akadályozzák a használat általános korlátozásai. Az aktív erdőgazdálkodás elengedhetetlen az egészséges erdők fenntartásához, és azt az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése elleni természetalapú megoldásként kell elismerni.

– Sürgetjük a 10%-os szigorú védelmi cél újragondolását, amely jelentősen csökkentené a fa rendelkezésre állását és veszélyeztetné az éghajlati célokat. Tanulmányok szerint e cél teljesítése akár 48%-kal is csökkenthetné az EU fakínálatát. Az erdőknek a megújuló anyagok megbízható forrásának kell maradniuk.

– Ragaszkodunk a szubszidiaritás és az erdészeti politika nemzeti hatáskörének tiszteletben tartásához. Az erdészeti döntéseknek tükrözniük kell a helyi ökológiai és társadalmi-gazdasági feltételeket. Az uniós jogszabályoknak célokat kell kitűzniük, nem pedig a végrehajtást kell irányítaniuk.

LULUCF-szabályozás – a szén-dioxid-kibocsátási célok és a fenntartható erdőhasználat összehangolása

A felülvizsgált LULUCF-rendelet magasabb szén-dioxid-megkötési célokat határoz meg a földhasználati ágazatok számára. Bár jó szándékúak, ezek a célok nem ösztönözhetik az erdők elhagyását. A legnagyobb éghajlati előnyök akkor jelentkeznek, ha az erdőkkel aktívan gazdálkodnak, és a fát a szén-dioxid-intenzívebb anyagok helyettesítésére használják.

Főbb álláspontjaink:

– Ellenzünk minden olyan megközelítést, amely az erdőkbe való be nem avatkozást magasabb szintű éghajlati törekvésekkel azonosítja. Ha az erdőket nem kezeljük, az idővel csökkenti CO₂-felvevő képességüket, és növeli a szén-dioxid-kibocsátás kockázatát a pusztulás vagy az erdőtüzek miatt.

– Olyan aktív erdőgazdálkodási modellt támogatunk, amely a szén-dioxid megkötését a kitermelt fatermékekben való hosszú távú szén-dioxid-tárolással kombinálja. Ez a modell biztosítja, hogy az erdők továbbra is dinamikus szén-dioxid-nyelőként működjenek, és támogatja a lendületes körforgásos biogazdaságot.

– Kiemeljük, hogy a megfiatalított erdők ellenállóbbak az éghajlatváltozással szemben, és hatékonyabban járulnak hozzá a hosszú távú éghajlati célok eléréséhez. A gazdálkodás, a felújítás és a hasznosítás intelligens kombinációja alapvető fontosságú mind a szénmérleg, mind az erdők egészsége szempontjából.

• Követeljük a tartós termékekben való felhasználásra vonatkozó rendelet érvényes és támogató felülvizsgálatát. A CO₂a fatermékek kitermelése és gyártása során, valamint a fa felhasználása és ártalmatlanítása során szabadul fel. A kitermelt fa nagy része különböző ideig marad a termékekben. A HWP-t általában különböző életciklusú termékkategóriák szerint jelentik, mint például a papír, a fapanelek és a fűrészáru. A kitermelt fatermékek minden évben a szén-dioxid-nyelőt jelentik. A kategóriák közötti földhasználati változások összetett dinamikája, valamint a biomassza és a talajok relatív hozzájárulása az ágazati kibocsátások és eltávolítások ingadozó becsléséhez vezet.

Építés fával – az ökológiai és gazdasági potenciál felszabadítása

A közép- és kelet-európai faipar a a faipari építőipar innovációjának egyik fő globális mozgatórugója. Vállalataink szorosan együttműködnek vezető építészekkel, mérnökökkel és tervezőkkel, hogy a megújuló nyersanyag, a fa felhasználásával élvonalbeli építési koncepciókat fejlesszenek ki és valósítsanak meg. Nemcsak fatermékeket exportálunk, hanem tervezési szakértelmet, mérnöki kiválóságot és modern faépítési rendszereket is. Ezért a kérünk és kérünk vezető szerepet a keretrendszer fejlesztésében,

Az innováció és az ökológiai felelősségvállalás iránti közös szenvedélyünk az építőipar átalakításának kulcsszereplőjévé tette ágazatunkat. Az olyan, a régiónkban kifejlesztett és továbbfejlesztett mesterséges fatermékek, mint a ragasztott rétegelt fa és a keresztrétegelt fa (CLT), világszerte forradalmasították a faépítést – különösen a többszintes épületek és a városfejlesztési projektek esetében.

A fa jelentős ökológiai és műszaki előnyöket kínál: megújuló, könnyű, előre gyártható, és ideális az éghajlat-tudatos várostervezéshez. Ahhoz, hogy ezeket az előnyöket teljes mértékben ki lehessen aknázni, a faépítés keretfeltételeit egyszerűsíteni, harmonizálni és korszerűsíteni kell. Ma a szabályozási és bürokratikus akadályok gyakran megakadályozzák a fa mint építőanyag szélesebb körű alkalmazását – különösen az eltérő építési szabályzatokkal, tűzvédelmi előírásokkal és környezetvédelmi jelentéstételi rendszerekkel rendelkező tagállamokban.

A fa a jövő építőanyaga – nemcsak azért, mert tárolja a szenet és csökkenti a kibocsátást, hanem mert valódi megoldásokat kínál a fenntartható lakhatás, az energiahatékonyság és a rugalmas várostervezés terén. A benne rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásához intelligens és összehangolt szabályozási megközelítésre van szükség.

Főbb álláspontjaink:

• Vezető szerepet kérünk és kérünk mind nemzeti szinten, mind európai szinten. A közép- és kelet-európai faipari szövetségek készek felelősséget vállalni, és aktívan kívánnak részt venni a jogi és normatív keretrendszer kialakításában.
• Támogatjuk a fa egyenlő  a építési szabályzatokban és szabványokban, biztosítva, hogy a fát modern, biztonságos és fenntartható anyagként ismerjék el – a hagyományos építési termékekkel egyenrangúként.
• Az uniós jogi keret , mint például az harmonizált és gyakorlati végrehajtására szólítunk felépítési termékekről szóló felülvizsgált uniós rendelet, az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv és mások. A szabályozásnak jogi egyértelműséget kell biztosítania, csökkentenie kell az adminisztratív terheket, és működőképesnek kell maradnia a kis- és középvállalkozások számára. A környezetvédelmi és digitális jelentéstételi követelményeknek reálisnak és technikailag megvalósíthatónak kell lenniük.
• Támogatjuk a faépítésbe történő folyamatos állami beruházásokat, különösen a nemzeti és uniós szintű finanszírozási eszközök és közbeszerzések révén. Ezek a kezdeményezések elősegítik az innovációt és biztosítják Európa globális vezető szerepét a környezetbarát építőanyagok terén. Ez különösen igaz az új, megfizethető EU lakhatási kezdeményezésére.
• Ösztönözzük a faalapú építés területén a fokozott kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket, beleértve az új anyagok, például a mesterséges keményfák fejlesztését, valamint a további innovációt olyan területeken, mint a modularitás, az újrafelhasználás és a körforgás.
• A jogi kereteket szorgalmazunk a fa épületelemek visszabontás utáni újrafelhasználására és újrahasznosítására, felismerve a fában rejlő lehetőségeket az építőiparban. A kísérleti projekteknek és az ipar gyakorlati tapasztalatainak közvetlenül kell tájékoztatniuk az uniós és nemzeti jogszabályokat.
• Támogatjuk az ipar által vezérelt szabványosítást mind nemzeti, mind európai szinten. A vállalatok és a kutatóintézetek szakértőinek aktív szerepet kell játszaniuk a jövőbeli szabályozások kialakításában, hogy azok a gyakorlatban is hatékonyak és használhatóak legyenek.

Az erdőirtásról szóló uniós rendelet (EUDR) – Az újraértékelés kritikus szükségessége

Az európai faalapú iparágak támogatják az EU azon célját, hogy fellépjen a globális erdőirtás ellen. Az erdőirtásról szóló uniós rendelet (EUDR) jelenlegi kialakítása és végrehajtási stratégiája azonban komoly kihívások elé állítja az európai vállalkozásokat – különösen a faipari értékláncban működő kis- és középvállalkozásokat (kkv-k).

A rendelet közzététele óta, és annak 2026-ra történő elhalasztása ellenére sem történt érdemi előrelépés a gyakorlati és jogilag biztos végrehajtás felé. Minden egyes új iránymutatás vagy GYIK növeli az EUDR körüli bonyolultságot és zűrzavart. A dokumentumok egymásnak ellentmondó nyelvezete, a jogi kötőerő hiánya és a kellő gondossággal kapcsolatos kötelezettségek bürokratikus terhei növelik a félreértelmezés és a jogi lépések kockázatát a tagállamokban.

A rendelet a jelenlegi formájában nem járul hozzá a versenyképességhez vagy a fenntarthatósághoz. Éppen ellenkezőleg, elvonja az erőforrásokat az innovációtól, és aláássa azokat az iparágakat, amelyek az éghajlatváltozás elleni európai megoldás részét képezik.

Főbb álláspontjaink:

• Felszólítjuk az EUDR-nek a bürokratikus terhek csökkentésére irányuló uniós Omnibusz-kezdeményezésbe való felvételét. A globális erdők védelmét célzó szabályozás nem mehet a fenntartható erdőgazdálkodás és az európai faértéklánc működésének aláásása árán.
• Követeljük egy további “jelentéktelen kockázat” kategória bevezetését azon országok vagy régiók számára, ahol nem áll fenn az erdőirtás jelentős kockázata. Ezekben az esetekben a korábbi EUTR-rendszerrel összhangban egyszerűsített dokumentációs követelményeket kell alkalmazni.
• Támogatjuk, hogy az Európán belüli értékláncok minden egyes lépésén keresztül történő teljes dokumentálás helyett az uniós piacon való első forgalomba hozatalra helyezzük a hangsúlyt. A rendelet célja – az erdőirtásból származó termékek távol tartása az uniós piactól – az ellátási lánc belépési pontjánál végzett célzott átvilágítással érhető el.
• A kockázatalapú ellenőrzéseket és a magas kockázatú országokra és termékekre való kiemelt összpontosítást támogatjuk. Az európai erdőkben nem történik erdőirtás, az erdők folyamatosan növekednek, és erős jogi keretek szabályozzák őket. A kockázatalapú végrehajtás, ahogyan azt más uniós rendeletek (pl. a kényszermunka) esetében is alkalmazzák, sokkal hatékonyabb és arányosabb lenne.
• Sürgős jogi és technikai tisztázásra szólítunk fel. A jelenlegi információs rendszer, valamint a földrajzi helymeghatározási és nyomonkövethetőségi kötelezettségek továbbra is tisztázatlanok, nem teszteltek, és sok esetben – különösen a kkv-k számára – kivitelezhetetlenek.

Az EUDR jelenlegi formájában azzal a kockázattal jár, hogy a hatékony környezetvédelmi politika helyett a túlszabályozás szimbólumává válik. Európa nem károsíthatja saját körforgásos biogazdaságát azzal, hogy olyan irreális előírásokat állít fel, amelyek meghaladják azt, amit még a leginkább fenntartható iparágak is teljesíteni tudnak. Ezért az EUDR alapvető felülvizsgálatára szólítunk fel – vagy, ha ez lehetetlennek bizonyul, teljes hatályon kívül helyezésére.

A közép- és kelet-európai faipari érdekképviseletek megerősítik elkötelezettségüket a fenntartható fejlődés, az innováció és az európai együttműködés mellett. Készek vagyunk hozzájárulni a konstruktív párbeszédhez és a gyakorlatias politikai döntéshozatalhoz, amely biztosítja az erős, ellenálló és jövőbiztos fa értékláncot Európában.

Prágai Nyilatkozat (magyar) / Prágai Nyilatkozat rövid változat (magyar)

FAGOSZ