Barkóczi István erdőmérnök két évtizeden keresztül szolgálta a SEFAG Zrt. erdőgazdaságot, azonban vezérigazgatóként kevesebbet élvezhetett a gyakorlati szakmából – a 13 milliárd forintos forgalmú cég nem hagyott sok szabadidőt neki. Ma már nyugdíjasként szenvedélyes kiránduló, rendszeresen járja az erdőt, gombát gyűjt.
Rendezett szántódi kertjében a „ház fája” sem lehet más, mint egy kocsányos tölgy. Tervei között szerepel, hogy áprilisban született unokájának megmutatja hol dolgozott, szeretné beleplántálni az erdő, a természet szeretetét.
Az erdőt, az akkori Gyulaji Erdő- és Vadgazdaságot tartja gyermekkora játszóterének Barkóczi István. Kis sváb községben cseperedett, erdészetvezető édesapja egészen gyermekkorától vitte magával, eleinte hintóval, majd terepjáróval. Mentek vadászatra, de erdőművelési munkálatokat is ellenőriztek, ezáltal erdészek, erdei munkások között nőtt fel. „El sem tudtam volna képzelni, hogy más szakmát válasszak, annyira kötődtem az erdőhöz” – vallja a szakember. Úgy érzi, képtelen megválni az erdőtől, a járványidőszakban sem volt olyan nap, hogy a feleségével ne mentek volna a szabadba „stresszoldóként”. Szántódon találkoztunk, ahol a szakmát kezdte, s az ott töltött húsz évből tízet erdészetvezetőként dolgozott.
Bár a környéket ismeri, mint a tenyerét, a természet mindig változik – részben az emberi beavatkozásnak köszönhetően –, ez teszi számára vonzóvá. Az erdész nagy tájátalakító, nyugdíjasként újra felfedezi a régi erdészeti munkaterületét.
Megnyitották az erdőt
A több mint négy évtized ellenére sem fásult bele a szakmába. Erdő nélkül nem is érzi jól magát, főként a sokszínű növény- és állatvilág szépsége ragadta meg. „Az erdő hobbi is számomra, amikor csak tehetem, kint vagyok” – túrázik, de a vadászattal is sok időt tölt az erdőben. A vad elejtése már nem vonzza, inkább csak cserkelni jár.
„Az erdőn minden évszak gyönyörű, nehéz közülük választani” – jegyzi meg, de talán a tavasz és a tél áll legközelebb a szívéhez. A tavasz a sokszínűsége, üdesége, a tél pedig a vadászat miatt. Legszebb emlékei fiatalsága helyszínéhez, a gyulaji erdőhöz, valamint a szántódi területhez kötik.
Nem véletlen, hiszen a Tolnai- és a Somogyi-dombság sok közös vonással rendelkezik, így első perctől otthon érezte magát a szántódi erdészetnél.
A SEFAG Zrt. első embereként kitörölhetetlen nyomott hagyott maga után, „építő vezérigazgatóként” emlegették. „Húsz év alatt egy vezetőnek megvan arra a lehetősége, hogy olyan emberekkel vegye magát körül, akikkel szívesen dolgozik”– utalt a szervezeti felépítés fontosságára, s hogy jó csapatot hagyott maga után. A nagy fordulópontot 2010 jelentette a vállalat életében, mikor is új vezetési szemléletet kellett kialakítani: többet fordítottak közjóléti beruházásokra, ami sokat javított az erdészek, a cég, a cégcsoport társadalmi megítélésén. Azt megelőzően az erdész szakma a társadalom felé zárt volt, onnantól azonban szélesebbre nyitották az erdőt a lakosság előtt. Vezérigazgatósága idején első lépésként erdei iskolákat alapítottak, a meglévőket korszerűsítették, s az oktatás szemléletét is megreformálták.
„Tudatos lépés volt, ugyanis hiszem, hogy a gyerekeknél kell kezdeni a környezeti nevelést – a felnövekvő generáció hazaviszi az elültetett magot.” Az Erdők Háza ugyancsak ezt a célt szolgálja, ám ott családi programokra nyílik lehetőség, ami alkalmasabb a többgenerációs ismeretterjesztésre.
„A zselici fényrezervátumban megépítettük a Csillagparkot”– mutatott rá, hogy korábban az érdeklődők vezetett távcsöves túrákon nézhették az eget, de ennél többet szerettek volna adni. Mellette elkészült az erdei tanösvény, a Ropolyi-tó kedvelt helyszíne lett a rendezvényeknek, az erdőben megbúvó Hotel Kardosfától csillagtúra szerűen lehet bejárni a Zselicet, a Kaposvár környéki látnivalókat. Vadászházaikat – idényen kívül – megnyitották a természetkedvelők előtt. Barkóczi István rendszerben gondolkodott, így a turisztikai célpontokat összekötötték, s ennek köszönhetően olyan látványosságokat fűztek fel egy útvonalra, amivel többnapos programot lehet összeállítani.
Megtalálta a feladat
Somogy sokat jelent számára, ahogyan mondja: „Ott van otthon.” Viszont tragikusan éli meg a kis falvak elnéptelenedését.
„Az itt töltött 43 év alatt szomorúan láttam, hogy először a szőlőhegyeket hagyták fel” – mutatott rá, hogy ez az első jele a vidék leépülésének. Az emberi életminőség egyik fokmérőjének tartja, hogy ki miként éli meg munkáját. Somogyból nem vágyott el, mint ahogy vezérigazgató sem kívánt lenni. Erdőmérnöknek készült, nem cégvezetőnek, a pozíció találta meg, amit kihívásnak tekintett. Mai napig úgy érzi, a szakmából legtöbbet erdészetvezetőként kapott.
A SEFAG Zrt. nem csak erdő- és vadgazdálkodásból él, komoly faiparral is rendelkezik. A hektikus fapiacot látva sok erdőgazdaság bezárta vagy eladta a feldolgozóját. Ám Barkóczi István ma is büszke arra, hogy a csurgói üzemüket életben tudták tartani. „Az a filozófiám, hogy leépíteni könnyű, de minden ilyen döntés mögött emberi sorsok, családok állnak” – hívta fel a figyelmet, Csurgón alig van más megélhetési lehetőség, számára stratégiai lépés volt az építkezés.
Sok település fekszik a „munkaterületükön”, de mindig sikerült megtalálni a közös hangot a helyi polgármesterekkel, vállalkozókkal. Tapasztalata szerint egy nagy cég nem működhetne hatékonyan és eredményesen összefogás nélkül. „A mi szakmánknak komoly társadalmi szerepe van”– fogalmazta meg, hogy a megyében a legnagyobb vidéki foglalkoztatók, a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásában is nagy szerepet vállalnak. A cég sok mindenben segíti a településeket és az ott élőket.
Értéket teremtettek
„Vezérigazgatóként is mindig nyitva tartottam az irodám ajtaját, hiszen a hozzám betérő kollégák a számukra legfontosabb kérdéssel érkeztek.” Az emberismeretet fontos vezetői erénynek tartja, szerencsére kevesekben csalódott. „Egy jól működő vállalatnál a szabályozottság mellett mindenkinek meg kell hagyni a döntési felelősségét”– hangsúlyozta, nem kell mindent felvállalni vezetőként. A vállalati átalakítás oroszlánrésze vezérigazgatóságának idejére esett, de ezt is sikerült humánusan levezényelnie.
Még a „hintós világban” jöttek létre a kis erdészetek, amik a mai világban fenntarthatatlanná váltak. Emiatt az 1990-es évek elején megtörténtek az összevonások, egységesítették a területnagyságokat. Látni kellett, hogy a vállalkozói szféra jobban, költséghatékonyabban ellát bizonyos feladatokat, mint egy állami nagyvállalat. Ebben az időben jött létre az a közösség is (és működik napjainkban), amelynek tagjai korábban a cégnél voltak alkalmazásban. „Átsegítettük őket a vállalkozói világba azokkal az eszközökkel, amelyekkel addig is dolgoztak.” Kedvezményesen, utótörlesztéssel vásárolhatták meg, s mivel többségük alultőkésített volt, vállalati tőkével álltak melléjük. Ezzel biztonságot teremtettek a SEFAG Zrt. számára is. Az erdő kapcsán nagyobb időtávlatban kell gondolkodni, hiszen az erdőművelés generációkon átívelő hivatás.
Az erdész felelőssége abban rejlik, hogy legalább olyan minőségű erdőket hozzon létre, mint amiket megörököltek elődeiktől. Barkóczi István arra a legbüszkébb, hogy az elmúlt 43 évben olyan erdőgazdálkodás zajlott a SEFAG Zrt. területén, amire korábban nem volt példa. Folyamatosan nőtt az őshonos fafajok aránya, évente átlagban 24-27 százalékos a tölgy véghasználata, miközben az újraerdősítéskor 65-67 százalékban tölgyet használtak. „Nagyon sok rontott erdőt alakítottunk át értékes állományokká” – hangsúlyozta a szakember. A valós eredmény pénzben szinte ki sem fejezhető. És bár talán a többi erdőgazdasághoz képest területarányosan kevesebb nyereséget termeltek, de az újonnan létesített erdőkben ez a tőke tökéletesen látható.
Forrás: A Mi Erdőnk
