Annak megértése, hogy a hatalmas trópusi erdőkben mikor és hol pusztulnak el a fák, kihívást jelentő első lépés a szén-dioxid dinamika és az éghajlatváltozás megértéséhez. A kutatók a világ egyik legtöbbet vizsgált trópusi erdejéről, a panamai Barro Colorado szigetről készült drónfelvételek elemzésével figyelték meg a fák pusztulásának változásait az elmúlt öt év időszakában.
Nem egyszerű feladat, ha úgy próbáljuk megérteni, hogyan hat az éghajlatváltozás a hatalmas trópusi erdőkre, hogy meghatározzuk, hány fa pusztul el évente. A felhők útját állják a műholdas felvételeknek, a helyszíni becslések pedig drágák és nem praktikusak a távoli területeken. A Smithsonian Trópusi Kutatóintézet (STRI) tudósai azonban izgatottan várják azt az új elemzést, amely a fák pusztulásának változásait magyarázza meg a Panamában található Barro Colorado sziget 1500 hektárnyi trópusi erdejének legtöbbet vizsgált területéről készült drónfelvételek alapján.
“Az éghajlatváltozás felerősíti a fákat pusztító folyamatokat, például az aszályokat és az intenzív viharokat” – magyarázta el KC Cushman, az STRI posztdoktori munkatársa. “A nagy trópusi fák sok szenet tartalmaznak. Amikor a fák elpusztulnak és lebomlanak, a szén nagy része a légkörbe kerül, ami tovább ronthatja az éghajlatváltozást. Ahhoz azonban, hogy az éghajlati modellek pontosan megjósolhassák, hogy mennyi trópusi fa fog így járni, jobban meg kell értenünk, pontosan milyen körülmények okozzák ezt. Ehhez pedig megbízható módon kell feltérképezni a fák pusztulásának mértékét a nagy erdőterületeken.”
A kutatók elemezték a panamai Barro Colorado sziget trópusi erdeinek lombkoronájáról öt év alatt készült drónfelvételeket, hogy pontosan meghatározzák, mikor és hol fordulnak elő kidőlt fák, ami fontos annak megértéséhez, hogy az éghajlatváltozás hogyan hat a trópusi erdőkre.
