FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

100 éves az A4-es papírformátum

Mindenki ismeri, a DIN A4-es oldalt. A szabványosított fatermék világszerte nagy népszerűségnek örvend, és valószínűleg a mai napig a legszélesebb körben használt papírformátum. Idén lesz 100 éves a DIN A4-es formátum.

A DIN A4-es oldal pedig német találmány. 1922-ben az akkori Német Szabványügyi Intézet egységes papírszabványt tett közzé, amely a DIN A4 formátumot is tartalmazta.

Hogyan jött létre a DIN A4 formátum?

A ThüringenForst szóvivője szerint az iparosítás volt a kiindulópontja a nemzetek közötti szabványosítás iránti vágynak. Ennek megfelelően ez vonatkozott a fatermékpapírra is, amely az 1922-ben bevezetett 476-os DIN-szabvánnyal és a 21,0 x 29,7 cm-es, röviden DIN A4-es lapmérettel vált világsikerré. Alig egy évvel később a Deutsche Reichsbahn is átvette ezt a szabványt a közigazgatásában. Ma a papír alapú munka világa és annak tárgyai, mint például az írógépek, nyomtatók, fénymásolók stb. aligha képzelhetők el e szabványos formátum nélkül, amely ma már a DIN EN ISO 216 nemzetközi szabványként ismert. A papír alapanyaga, a fa nélkül sem, amely ezt a fejlődést egyáltalán lehetővé tette.

Szabványosított papír a helytakarékos könyvtárak számára

Meglepő, hogy éppen Wilhelm Ostwald, aki 1909-ben kémiai Nobel-díjat kapott, foglalkozott intenzíven a fából készült cellulóztermék papírral. A ThüringenForst sajtóközleményében kifejti, hogy Oswald az eddig ismert tudományos ismeretek állását akarta katalogizálni, ezért a papír világformátumával foglalkozott, hogy helytakarékos könyvtárakat tudjon építeni. A DIN formátumot azonban Oswald segédje, Walter Porstmann dolgozta ki, aki az egységes élhossz helyett az 1 m²-es egységes papírfelületet vette alapul a szabványos sorozatokhoz. Így az A1, A2, A3, A4-A10 formátumokat az A0 formátumból (= 1 m²) hozták létre a hosszú oldal középre hajtásával.

szerk/ford: Tóth János, forrás: ForstPraxis.de

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Előző cikk

Erdők helyzete Európában

Következő cikk

100 éves a Soproni Egyetem Botanikus kertje



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések