Az Enota Architects bemutatta a Hotel Natura bővítésének tervét, amely a szlovéniai Roglában található turisztikai üdülőhelyet hivatott feldobni. Az építészet egy szállodacsoport utolsó, fából készült kiegészítéseként ölt formát, amely talán a legnagyobb vizuális eltérést jelenti a korábbi beavatkozások felismerhető kifejezésmódjától, amely nagyobb mértékben utal a vidéki tájra.
A Hotel Natura-t Rogla (Pohorje hegység, Szlovénia) legmagasabb besorolású szállodájának tervezték, de soha nem valósult meg teljesen. Az elképzelt szálláshelyek nagy része megépítetlen maradt, azonban a beruházó most módosítani kívánja a tipológiát, és a szállodát többcélú közösségi terekkel és egy rekreációs medencével kívánja bővíteni.
Egy hegyi faház modern szemmel
Az Enota Architects terveiben megőrzi az érintetlen természet romantikus látványát, amely a Rogla csúcsán álló, már meglévő Hotel Natura hotelből fogadja a látogatókat. A tervezőcsapat felteszi a kérdést: “Hogyan lehet megoldani egy olyan bővítést, ahol lényegében egy fél szállodát kell hozzáépíteni?”. Ha ugyanazt a tervezési megközelítést tartják meg, a szálloda volumene – amely már most is kissé kiemelkedik a helyi tájból – csak még inkább jelen lesz. Így az új rész önálló megjelenésű, de a meglévő épülethez logikusan kapcsolódó kialakítása megfelelő megoldásnak tűnik.
Az épület külső megjelenése
A Hotel Natura bővítésével az Enota Architects célja, hogy “összekapcsolja az összekapcsolhatatlant”, integrálva a homlokzatot a tetővel. A homlokzatot így egy fa nyeregtetőkből álló halmazzá alakítják át, amely a környék egészére jellemző elemként ismert. A homlokzaton a faanyagot szabadon rakják egymásra és nem védik, lehetővé téve, hogy öregedjen és egybeolvadjon a környező táj megjelenésével. Az új kiegészítés ezért nem annyira a meglévő épületre utal, mint inkább a környező erdőre és a hagyományos vidéki beépítésre.
A Hotel Natura új belsejében
Belül a program a nyilvános és a privát terek közötti világos felosztással szerveződik. A teljes nyilvános program magasabb emeletekkel rendelkezik, amelyek az északi erdei hátország felé nyílnak, míg az összes vendégszoba valamivel alacsonyabb belmagassággal rendelkezik, és a déli sístadion felé tájolt. A padlómagasságok közötti különbségeket egy “függőleges csarnokként” kialakított új lépcsőház, valamint egy új, kétoldali lift hidalja át.
Ez a kialakítás vonzó belső tereket eredményez, amelyek bőséges kilátást és természetes megvilágítást biztosítanak, beleértve a folyosókat is. Annak ellenére, hogy a nyilvános és a lakóterületi részek világosan elkülönülnek egymástól, a két rész újra összekapcsolható, ha a teljes melléképületet vagy annak egyes önálló részeit bérbe adják.
szerk/ford: Tóth János, forrás: designboom
