Az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális átalakulást tesz szükségessé a világ szén-dioxid-mentesítéséhez. Az épületek és az építőipar kritikus szerepet játszik ebben az átmenetben – a mesterséges fa felhasználása az épületek építésében rövid távon segít elkerülni a hagyományos anyagokhoz kapcsolódó kibocsátásokat, hosszú távon pedig szén-dioxid-elnyelőként is működik. A fa megújuló erőforrás, amely az egyik legkisebb szénlábnyommal rendelkezik a hasonló, újonnan használt építőanyagok közül.
Környezeti hatások – mit tudunk?
A modern faépületek gyakran alacsonyabb környezeti hatásokkal járnak, mint a más anyagokból készült
épületek. Ez a következtetés az épület típusától, a gyártási technológiától, a módszertani feltételezésektől és a felhasznált adatoktól függ. A fatermékek környezeti teljesítménye mellett az épület fenntarthatósági kritériumai és a termék használat utáni szempontjai is kritikusak. Mivel a modern faépületek és építési rendszereik még viszonylag újak, a tanulmányok még mindig korlátozottak.
A fa szélesebb körű alkalmazását a modern épületekben a következők korlátozzák:
• Nemzeti építési szabályzatok, bár a közelmúltban néhány országban megváltoztak a nemzeti építési
szabályzatok (pl. Kanada 2020-as nemzeti építési szabályzata), hogy megszüntessék a fával mint szerkezeti anyaggal tervezett épületek tervezésének akadályait.
• Korlátozott faipari szakértelem az értékláncban, ami kihívássá teszi a mesterséges fa szerkezeti anyagként való felhasználását. Ennek oka például a szisztematikus együttműködés hiánya a tudásátadás terén, valamint az oktatási programok és a képzés hiánya.
• A biztosítási kérdések, a tőkéhez való hozzáférés nehézségei, a változékony faárak, a beszerzési költségek, a különleges tűzvédelmi követelmények és a szakképzett munkaerő hiánya mind gazdasági tényezőkkel és megnövekedett költségekkel járnak.
• A magas tűzveszély és a nedvesség okozta faanyagromlás technikai szempontjai akadályozzák a fa építőipari felhasználását. Mindkettő tévhitekhez és az épületekben előfordult tűzzel és nedvességgel kapcsolatos múltbeli eseményekhez kapcsolódik. Ha tapasztalt szakembereket vonnak be a tervezési folyamatba, a modern faszerkezetek nagy tartóssággal és a legkorszerűbb tűzvédelmi mérnöki megfontolásokkal készülnek.
Kulcsfontosságú üzenetek:
(1) Fektessenek be még inkább környezetbarát ragasztók vagy technológiák kifejlesztésébe, amelyek csökkentik a vegyi anyagok bevitelét, miközben megőrzik a modern gépi faanyagok szerkezeti integritását. Ez csökkenti a megtestesült környezeti hatásokat és növeli a körforgási potenciált.
(2) Egyértelmű szakpolitikák és szakpolitikai eszközök kidolgozása szükséges a körforgás értékláncokba való integrálására, hogy a modern faépületekben a műfa magas értékét megőrizzük. Az életciklus végén az újrafelhasználást és újrahasznosítást elősegítő új értékláncok létrehozása lehetővé tenné a körforgást és ösztönözné az épületek szétszerelésre való tervezését.
(3) Alkalmazni kell az együttműködésen alapuló munkamódszereket a hídtervezők, gyártók és építőipari vállalatok számára. Az épületek ökotervezését a modern faépületek kritikus elemeként határozzák meg, amelyet a tervezési folyamat korai szakaszában kell beépíteni az általános fenntarthatóság biztosítása és a fahasználat hatékonyságának növelése érdekében annak teljes élet-ciklusára vonatkozóan.
(4) A szén-dioxid-kibocsátás hangsúlyozása mellett más környezeti hatások és az általános fenntarthatóság bevonása a fatermékek értékláncába.
Szerzők:
Timokleia Orfanidou, Mariana Hassegawa
szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI
