Az Európai Unió erdőirtási rendelete hatalmas bürokráciát fog okozni az erdészeti ágazat számára. ‘Meglátjuk, hogy ez mire vezet majd. Mivel a rendelet már hatályban van, természetesen be fogjuk tartani” – mondja Maija Rantamäki a Finn Erdészeti Szövetségtől.
Az Európai Unió erdőirtási rendeletét júniusban tették közzé, és még abban a hónapban hatályba is lépett. Célja, hogy az EU minél kisebb mértékben járuljon hozzá a globális erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz. A rendelet előírja, hogy minden faalapú termék esetében bizonyítani kell, hogy előállítása nem károsította az erdőket. A degradációra példa az erdőterületek mezőgazdasági célú hasznosítása vagy az “elsődleges erdők” kereskedelmi erdővé alakítása. Ezt minden olyan erdőgazdaságra vonatkozóan igazolni kell, amely a szóban forgó termékhez nyersfát szolgáltatott.
A finn Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztériumban a rendelet végrehajtását Viktor Harvio vezető szakértő készíti elő. Harvio szerint fontos különbséget tenni az erdőirtás és az erdőpusztulás között, mindkettőt említi a rendelet, de például a finnországi erdészeti ágazat számára az utóbbi jelentősebb.
A rendelet előírja, hogy a nyers fával vagy fatermékekkel foglalkozó gazdasági szereplőknek és kereskedőknek, például az erdőtulajdonosoknak, rendelkezniük kell információkkal arról, hogy mely erdőgazdaságok szolgáltatták a termékhez felhasznált fát. “Ezt az információt továbbítani kell az EU Bizottságának. Ezen túlmenően egy átvilágítási nyilatkozatot is be kell nyújtani, amely igazolja, hogy az erdőt nem károsították” – mondja Maija Rantamäki, a Finn Erdészeti Szövetség nemzetközi és uniós erdészeti ügyekért felelős vezetője.
Miután ezeket megkapta, a Bizottság egy hivatkozási számot ad ki, amely azonosítja az adott fakitermelési műveletet. Ez lehetővé teszi annak az erdőgazdaságnak az azonosítását, ahol a fakivágás történt. Az erdészeti termékeket előállító erdészeti vállalat a hivatkozási számot összekapcsolja a termék tételszámával. A hivatkozási számokat és a kellő gondosságról szóló nyilatkozatokat öt évig megőrzik.
Az egyes termékek nyersanyagforrásának egyedi azonosítóval kell rendelkeznie.
“Más szóval, minden egyes deszkát, tejesdobozt vagy irodai papírcsomagot, amelyet egy boltban találunk, azonosítani kell, hogy amikor elküldjük az azonosítót az illetékes hatóságnak, az utánanézhessen a hivatkozási számnak és a kivágás helyének, és így megbizonyosodhasson arról, hogy a termék nem okozott erdőirtást vagy erdőpusztulást” – mondja Rantamäki.
Finnországban az illetékes hatóság valószínűleg a finn élelmiszer hatóság lesz.
Az erdészeti ágazat már a rendelet hatálybalépése előtt megkezdte a felkészülést. A fatermékekre vonatkozó rendszer részleteit a 2024 végéig tartó átmeneti időszakban fogják kidolgozni. Jelentős számú irodai rutint kell kialakítani. Egyetlen terméktételhez több ezer vagy akár több tízezer hivatkozási számra is szükség lehet. “A szükséges referenciaszámok tömege miatt joggal vannak aggodalmak” – mondja Harvio.
Rantamäki úgy véli, hogy “érdekes időket élünk”. Nincs visszaút. Most, hogy a rendelet hatályba lépett, magától értetődően be fogjuk tartani” – mondja Rantamäki.
Az erdőtanúsítást nem tartották elegendőnek
Egy sokatmondó példa erre egy csomag fénymásolópapír. A minőségtől függően 3-4 különböző minőségű, különböző gyárakból származó cellulózból készülhetett.
A papírgyártónak meg kell győződnie arról, hogy minden egyes üzem átvilágítási nyilatkozatot nyújtott be minden egyes felhasznált cellulózbálára vonatkozóan. Hasonlóképpen a cellulózgyárnak a rendeletben meghatározott módon meg kell határoznia a felhasznált nyersfa forrását, nemcsak a saját maga által végzett fakitermelés, hanem a másodlagos piacról származó fa esetében is. Ez utóbbi például olyan fűrészüzemtől vásárolt fát jelent, amely tarvágást végzett, és nem csak rönkfát, hanem olyan szálfát is beszerzett, amelyet nem tudott felhasználni.
Referenciaszámokra a fűrészüzemek vágási eselékeihez is szükség lesz, amit a cellulózgyáraknak adnak el.
Csak Finnországban az évente szükséges referenciaszámok száma jóval több mint 100.000 lesz, mivel itt évente ennyi fakivágást végeznek. Egyetlen fakitermelő telephely számtalan különböző termékhez szállít fát. Az, hogy egy fakitermelési műveletet mindezeknél a termékeknél ugyanazzal a hivatkozási számmal azonosítják-e majd, egyelőre nem világos.
Mi az oka ennek a hatalmas bürokráciának? Nem lehetett volna megoldani a kérdést az erdészeti tanúsítási rendszerek, például a PEFC vagy az FSC segítségével? “Mi javasoltuk ezt, de a Bizottság nem látta a módját, hogy ezt alkalmazza. Nem bíznak eléggé az erdészeti tanúsításban, és nem veszik figyelembe’ – mondja Rantamäki.
Az egész világon gyakorolandó ellenőrzés
A rendelet számos részletes követelményt tartalmaz. “Ha az erdőgazdaság négy hektárnál kisebb, a hivatkozási szám megadásához csak a központ földrajzi helyét kell megadni. Ha azonban nagyobb, a folyamat bonyolultabb’ – mondja Rantamäki.
A rendelet az EU-ba irányuló behozatalra és az EU-ból történő kivitelre is vonatkozik. ‘A kereskedőnek vagy exportőrnek átvilágítási nyilatkozatot kell benyújtania, ha faterméket exportálnak az EU-ból. Ugyanez vonatkozik az importált fatermékekre is” – magyarázza Rantamäki.
Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság hivatkozási számokat fog kiadni a világ minden olyan részére, ahonnan fatermékeket importálnak az EU-ba. A rendelet a fán kívül más erdészeti nyersanyagokat is érint, például a kakaót, a pálmaolajat, a szóját, a gumit és a kávét. A rendelet a szarvasmarhákat is érinti, aminek következtében – legalábbis a rendelet első értelmezése szerint – tilos szarvasmarha istállót létesíteni, ha a területet előbb meg kell tisztítani a fáktól.
Eddig csak előzetes felmérések készültek arról, hogy a finn hatóságoknak milyen forrásokra van szükségük a rendelet kezeléséhez. “Ha már a fáról beszélünk, a finn élelmiszer hatóság már most is ellátja az uniós faanyag-rendelethez és a faanyag jogszerűségét biztosító engedélyezési rendszerhez kapcsolódó feladatokat. Most azonban a követelmények némileg szigorodnak” – mondja Harvio.
Írta: Hannes Mäntyranta
Forrás: forest.fi
Megjegyzés: Ha ilyen bonyolult lesz ez a finneknél, képzelhetjük milyen lesz majd Magyarországon. No és a környező országokban. Nem lesz könnyű a fakereskedők, s általában a fával foglalkozók élete.
