FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Faipari mérnök képzés Nantes-ban

Az ESB jogelődje 1934-ben alakult meg Párizsban, 1993-ban „költözött” Nantes-ba. Az elmúlt közel harminc évben a hallgatók száma megduplázódott (20%-uk külföldi), a főállású munkatársak száma 49, a vendégoktatók köre 150 főt számlál. Az intézményben a technikusoktól az okleveles mérnökökig széles skáláját találjuk a megszerezhető képesítéseknek, ezek közös tulajdonsága, hogy kifejezetten a faipari cégek szakember-igényét hivatottak kielégíteni.

Az École Supérieure de Bois a képzési formáját tekintve nem a magyar fogalmak szerinti egyetem, hanem a francia felsőoktatási rendszer sajátos intézménytípusát jelentő, úgynevezett „grande école”-kategóriába tartozik, ami hagyományosan 2+3-as képzési rendszerrel működött, a kilencvenes évek elején még nem működtethetett doktori iskolát, miközben például a munkaerő-piacon az általuk kiadott diplomák mindig is legalább 10-15%-kal magasabb béreket jelentettek (és jelent ma is), mint az egyetemi diploma. A rendszer rengeteget változott az elmúlt közel három évtizedben, ma már teljesen hétköznapi dolog a grande école-ban működő doktori iskola (ahogy történik ez az ESB esetében is), a képzést (úgy-ahogy) a bolognai rendszerhez igazították. Az egyetemekkel ellentétben a grande école-ok sok esetben nem a felsőoktatási tárca, hanem a profiljuk szerinti szakminisztérium felügyelete alatt állnak, a bejutáshoz pedig nagyon szigorú fölvételi vizsgán kell megfelelniük a jelentkezőknek. Az ESB grande école-ként része annak a 230 intézményt tömörítő hálózatnak, amit a Conférence des Grandes écoles (CGE) testesít meg (a magyar Rektori Konferenciához hasonló szerepkörrel).

Az ESB közérdekű funkciót betöltő magán-felsőoktatási intézmény, a francia terminológia szerint ún. établissement d’enseignement supérieur et de recherche privé d’intérêt général (EESPIG), ami a mezőgazdasági minisztérium szerződött oktatási partnere. Éves költségvetése 4,5 millió €, ebből 1,5 millió € érkezik a mezőgazdasági minisztériumtól. A jogi szempontból non-profit egyesületi formában (association loi 1901 à but non lucratif) működő intézmény irányításában a fő szerep az ESB mögött álló egyesület igazgató tanácsáé, ennek elnöke Jacques Bouillot (az Eiffage Construction üzletági igazgatója). Az igazgató tanács ülésein szavazati joggal (membres du droit) részt vesznek a következő intézmények, szervezetek képviselői:

Az oktatási program része a doktori képzés, itt kifejezetten projektalapú megközelítést alkalmaznak, azaz a doktoranduszok előre meghirdetett, rendszerint az ipari partnerek igényei alapján megfogalmazott kutatási projektekre jelentkezhetnek. A keretet a Sciences pour l’Ingénieur, Géosciences, Architecture (SPIGA) – Nantes doktori iskola jelenti, a vállalti szférával való nagyon szoros kapcsolatot jól érzékelteti, hogy a doktoranduszok fele egy ipari partnerrel megkötött, az állam által támogatott megállapodás (CIFRE) keretei között, a kérdéses cégnél tölti a teljes doktori cselekményét. Ennek során rendszerint a vállalkozás számára fontos probléma megoldásán dolgozik (ez a magyarázata annak, hogy az ilyen doktori dolgozatok zöme bizalmas minősítésű és nyilvános adatbázisban nem hozzáférhető), a doktoranduszok közül sokan később az őket befogadó cégnél folytatják szakmai pályafutásukat.

Az ESB oktatási és kutatási programjának szerves részét képezi a nemzetközi együttműködés, külföldi partnereik között a számos, nagyon rangos külföldi egyetem is szerepel:

A faipari mérnök-hallgatók esetében a külföldi mobilitás nem csak szerves részét képezi az oktatási programnak, hanem a diploma megszerzésének egyik föltétele is. Ennek számos formája lehetséges, pl. külföldi szakmai gyakorlat, aktív félév/tanév valamelyik partner-intézményben, szakmai ismeretek bővítését szolgáló passzív tanév (année de cesure), kettős diploma megszerzése. nem kötelező jelleggel, de a fölsőfokú technikusi (BTS) és a Bachelor-képzésben részt vevő hallgatók is élhetnek a külföldi részképzés / szakmai gyakorlat lehetőségével. Minden esetben arra helyezi a hangsúlyt az iskola, hogy a külföldi program a lehető legjobban illeszkedjen a hallgató tanulmányaihoz, igényeihez. A képzések között meg kell említeni az egy éves, biokompozitokra fókuszáló mesterkurzust, valamint a két éves felsőfokú technikus-képzésre ráépülő egyéves, BSc-diplomát adó, a faanyagok építőipari fölhasználására, illetve kereskedelmére szakosodott képzéseket. A külföldi együttműködések szélesítésében, az intézmény népszerűsítésében – ideértve a majdani hallgatók toborzását -, komoly szerepet tölt be a volt hallgatókból álló „nagyköveti hálózat”, jelen pillanatban öt országban működik, Brazíliában, Kínában, Marokkóban, Oroszországban és Tunéziában.

Az alapítványi működéssel mindenképpen, de általában az intézményi programok működtetéséhez, egyes beruházások megvalósításához, ösztöndíjprogramok, tudományos díjak fedezetének biztosításához szükséges források előteremtésének szándékával szorosan összefügg a mecénási kapcsolatok erősítése, ami általános gyakorlat a francia „grande école”-ok körében, egyrészt különösen a magántulajdonú és/vagy erős kereskedelmi-gazdasági vagy ipari hátterű, kapcsolati hálóval bíró intézmények esetében. Noha ez messze nem olyan jelentős – még – mint pl. az USÁ-ban, ám ezzel együtt egyre erőteljesebb törekvéseknek vagyunk tanúi, ez alól nem jelent kivételt az ESB sem.

Az ESB azonban már csak mérete és profilja okán sem tud olyan komoly mecénási kört mozgósítani, mint pl. az ország legnevesebb (had)mérnöki iskolájaként ismert és számon tartott École Polytechnique, ennek alapítványa 87,3 millió eurós támogatást gyűjtött a legutóbbi kampánya során.Ugyan úgy tűnt, a 2016-ban indított és ötévesre tervezett adománygyűjtő kampány befejezését meghiúsítja a járványhelyzet, de végül csak néhány hónapos csúszást szenvedett el és sikerrel zárult. Az eredeti célkitűzés 80 millió € elérése volt, azt tavaly év végére közel 10%-kal sikerült meghaladni. Az adományozók nagyjából fele-fele magánszemély és vállalat (43,8-43,5) – az előző, 2008-2013-as adománygyűjtő kampányban csak magánszemélyeket szólítottak meg, akkor 35 millió €-t sikerült gyűjteni. Az alapítvány az adományokból többek között a külföldi hallgatók ösztöndíját, a legnevesebb külföldi vendégoktatók meghívását, az új kurzusok és kutatási projektek indítását finanszírozza. Az adomány nagysága eltörpül az amerikai egyetemek által mozgósított forrásokhoz képest, ahol egy-egy mecénás több száz millió (Stephen Schwarzman – MIT 350 millió USD) vagy akár milliárd (Michael Bloomberg – John Hopkins Egyetem 1,8 milliárd USD) dollárral támogat egy intézményt, de semmiképpen sem lebecsülendő. A francia gyakorlatban az adománygyűjtés még messze nem olyan bevett dolog, mint pl. az USÁ-ban, az École Polytechnique-nél jobban csak a neves közgazdász- és menedzserképző, az HEC teljesít, minden bizonnyal azért, mert a gazdasági és kereskedelmi vonal sokkal könnyebben megérti az adományozás fontosságát. Az École Polytechnique igazgatója, Denis Ranque szerint nem szabad összehasonlítani a francia és az amerikai gyakorlatot, mivel teljesen mások a gazdasági és társadalmi viszonyok, más a szemlélet, de ezzel együtt „van még hova fejlődni”, a hallgatóikat pedig már a tanulmányaik alatt arra nevelik, hogy későbbi sikeres kutatóként, üzletemberként „igyekezzenek valamit visszaadni az iskolának abból, amit kaptak” (rendre ce que l’école vous aura apporté). A föladat azért nehéz, mert nagyon hosszú ideig az École Polytechnique gyakorlatilag hadmérnököket és államigazgatási főtisztviselőket nevelt, akik úgy gondolják, az intézmény támogatása az állam föladata, nem az övék, ők elég adót fizetnek, utaljon abból az állami költségvetés. Az első kampányban a volt hallgatók 12%-a mutatkozott késznek az adományozásra, 2016-ban ezért a 20%-os célt tűzte ki maga elé az iskola vezetése – ám végül csak 15%-ot sikerült elérni, tehát még komoly mentalitásbéli változásokra van szükség. Az iskola már tervezi a harmadik kampányt, pontos részletek még nem ismertek, de az informális célkitűzés 200 millió €. Ez azonban már nem csak az École Polytecnique-et érinti, hanem a vezetésével létrejött egyetemi szövetséget, az Institut Polytechnique de Paris-t, ez azonban azt is jelenti, hogy ehhez kell igazítani az alapítvány státusát.

forrás: Somogyi Norbert – Magyarország Párizsi Nagykövetsége

Előző cikk

Szakmai látogatás a nantes-i faipari mérnök-képzőben

Következő cikk

Falco Zrt. - Anyaghatékony Vállalat



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share