FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Eljött-e a fenntartható házak ideje?

Ezen a blogon kiemelten foglalkozom a fenntartható házak témájával. Az Égigérő Építész blogot két éve, kezdtem írni, amikor a Covid-járvány miatt érezhető volt egyfajta kollektív magunkba szállás, ami felcsillantotta a reményt: hátha eljött a pillanat, amikor visszavesszük a gyeplőt. Nos, jelenleg nem így tűnik, a környezeti tudatosság lassan a legutolsó szemponttá válik. Első helyen mindenkinél sokkal inkább a túlélés és a jövő miatti kisebb-nagyobb aggodalom érzékelhető.

Egy ilyen, jelentős átrendeződést és általános bizonytalanságot hozó időszakban, mint a mostani, releváns-e egyáltalán a kérdés, hogy milyen házakat kellene építeni? Épülnek egyáltalán házak? A válasz az, hogy igen, épülnek, az építőipart úgy tűnik, egyelőre viszi tovább a korábban szerzett lendülete. Én úgy tapasztalom, az állandóan változó, sokszor napi árak miatti bizonytalanságban próbál mindenki – lehetőségeihez mérten – stabilnak mutatkozni, ami igazán pozitív fejlemény.

Na de fenntarthatóak-e ezek a házak, amik manapság épülnek? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, gyorsan vegyük át a korábbi állításokat a fenntartható házakról. Ahhoz, hogy egy házra rá lehessen mondani, hogy a környezetét térben és időben korlátozott mértékben terheli, legfontosabb szempont a mérete: minél kisebb, ilyen szempontból annál jobb. Ez persze felértékeli a tervezési folyamatot, hiszen, ha fenntarthatóan gondolkozunk, az igényeinket a szokotthoz képest kompaktabb, kisebb, átgondoltabb alaprajzzal kell tudnunk kielégíteni. (És bizony már-már önismereti magasságokban is járunk a témával, hiszen a legszerencsésebb ebből a szempontból, ha már maguk az igények is mederben tudnak maradni.)

A következő szempont még szintén a tervezésen múlik: ha kerüljük a túlzó fesztávokat és a természetellenes statikai megoldásokat igénylő ötleteket (pl. nagy konzolok, „lebegő” házak stb.) könnyebben, egyszerűbben, így kevésbé terhelő módon tudunk építkezni. Ha mindezt szelíden illesztjük a telekre és kerüljük az eredeti terepfelszín jelentős megváltoztatását, szintén sokat teszünk a környezetért. És végül talán a legfontosabb kérdés: hogy miből is építjük ezt az egészet. Erről is írtam korábban, levezetve, hogy végső soron oda kellene eljutnunk, hogy növényi alapanyagokból építsük a házainkat. Ideális-közeli példának hoztam erre egy egyszerű, favázas épületet, ahol a faváz között növényi alapú hőszigetelést használunk (pl. farost, cellulózrost, szalma, kender), hiszen így az egész házunk a természetes körforgás része tud maradni.

20220422_093614_korr.jpg

Jó példa lesz ez az épülő házam arra, hogyan lehet csökkenteni a “nehéz” szerkezetek arányát egy épületben. A jobb- és baloldali épületrész között már csak egy vékony acéloszlopokra ültetett vasbeton koszorút fogunk készíteni, ezen ül majd a tető. A többi fal favázas, könnyűszerkezetes lesz ( a panorámára tekintettel köztük sok üveggel. Fotó: Őrfi József)

Saját házunkat szoktam még példaként említeni, ami a fentiekre sok szempontból jó példa (ezért is indítottam el a blogot): kompakt, személyre szabott az alaprajz, kis alapterületűek a fűtött terek, tágasak a fűtetlen terek (garázs, terasz), favázas a szerkezet, a ház szelíden ül a telekre. Növényi hőszigetelésre nagyon nem volt pénzem, akkoriban kábé semmire sem volt. Viszont így az építés ökológiai lábnyoma igen kicsi lett, hiszen amit lehetett, apró lépésenként magam csináltam meg, kényszerből is kerülve a nagy gépek igénybevételét.

Nos, a címben feltett kérdésre sajnos nem tudom még azt mondani, hogy eljött volna a fenntartható házak kora. Házunkkal 2017-ben nyertem díjakat, ezt követően elég nagy figyelem irányult rá, és tulajdonképpen a mai napig ennek köszönhetem az újabb és újabb ügyfeleimet építész tervezőként. Viszont ennek ellenére egy ügyfelem sem volt, aki a fenti elvek mentén szeretett volna építkezni. Amennyire érzékelem, inkább azért keresnek meg, mert olyan építésznek gondolnak, aki nekik is tud majd szép házat tervezni. Ennek persze nagyon örülök, ennek a blognak azonban nem ez a témája. A Covid nem tudott igazi szemléletváltást magával hozni, még mindig a korábban jellemző kéréseket kapom. Aki teheti (és aki nem, az is), lehetőség szerint nagyobb házat szeretne (sok építkezést túl is vállalnak, ami emiatt aztán leáll), minél erősebb anyagokból. Él még az én házam az én váram szemlélet, nagyon erős ez a kép a fejekben.

20220323_125000.jpg

Az erősen lejtő telekre a lehetőségekhez képest szelíden ül rá ez az épülő ház. Az alsó szint az autóké és a tárolásé lesz, de úgy terveztük, hogy csak az épület alapterületének közel felét foglalja el. A szuterén itt abban segít, hogy kihasználjuk a lejtés adta lehetőségeket anélkül, hogy annak arányát jelentősen megváltoztatnánk, miközben a bruttó alapterületet is alacsony értéken tartjuk. (Fotó: Őrfi József)

Nehéz önmérsékletre intő tanácsokat adni. Legtöbbször csak a helyszínen megengedett maximális beépítési lehetőségek szabnak kereteket a tervezési programnak. Egyetlen olyan munkám volt, ahol a megbízó a blogon megfogalmazott szemlélet szerint kisebb alapterületet kért, mint a szokásos értékek. A tervezési programon nem változtattunk, de az ennek megfeleltethető, általános méretbeli értékekhez képest sikerült nagyságrendileg 20% alapterületet „megtakarítanunk”, ami szép eredmény.

Alapterületre vonatkozóan egyelőre ennyi „sikert” tudok felmutatni, a fenntarthatóság önjelölt és botcsinálta prófétájaként. Ami a szerkezeteket, anyagokat illeti, könnyűszerkezetes, favázas házat volt, aki kért, de egyelőre nem ez a jellemző. Növényi alapú hőszigetelésre nem csak nekem, másnak sem igazán van pénze, így már az is felelős gondolkodást jelent, ha bevállalja valaki a többlet költségét, és külső hőszigetelésnek nem kőolajszármazékot, hanem ásványi gyapotot használ. A tervezés során általánosan igyekszem viszont a többi szempontot abszolút érvényesíteni és a ház telepítésénél szelíd megoldásoknál maradni, illetve kerülni az „elszállt”, jellemzően többletmunkát- és anyagot jelentő tervezési megoldásokat. Ezt a hozzáállást megbízóim abszolút szívesen fogadják és tapasztalatom szerint partnerek benne még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, hogy valamiről való lemondással jár.

k51.jpg

Ezen a blogon unásig szerepelt már a házunk, de mit csináljak, ha még mindig ez a legfenntarthatóbb munkám J A terep kismértékű megváltoztatása, kis alapterület, favázas szerkezet jellemzi. (Fotó: Bujnovszky Tamás)

Szintén, és alapvetően tartozik a témához a fenntartáshoz szükséges energiaigény kérdése is, itt azonban a fenntarthatósági szempontok érvényesítését nem bízzák ránk: június végétől kötelezően jön a nulla közeli energiaigényű házak kora. Nem kell senkinek megijedni ettől, igazából ez az évek óta már általánosan jellemző megoldások kanonizálását jelenti, az előírások kielégítéséhez nem kell szélsőséges alternatívákra gondolni. Itt tartunk tehát most a fenntartható szemlélet felé vezető úton: az első, de nagyon fontos lépéseknél.

forrás: ÉgigérőÉpítész

Előző cikk

Cabin Love - a fenntartható építészet - május 18.

Következő cikk

pCon 3D - már magyar bútorokkal



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Tovább

Gipszkartonnal integrált CLT padló

Az AZURTEC®/Placo® padló a faszerkezetek építésével foglalkozó Mathis és a Placo® egymást kiegészítő szakértelmének eredménye. Céljuk: a faépítési…
Total
1
Share