A KEFAG Zrt. a térség legnagyobb erdőgazdálkodója, gazdálkodási területe összesen 57 700 hektár. Feladatuk nemcsak a kitermelt faanyag értékesítése, hanem az erdőterületek megújítása és növelése. Munkájuk fontos, hiszen az alföldi viszonyok között erdőgazdálkodási tevékenység nélkül önállóan nem élnének meg az erdők, mert életciklusuk végén összeomlanának és nem tudnának reprodukálódni. Erről és a téli tűzifa biztosításáról is beszélt hírportálunknak Sulyok Ferenc vezérigazgató.
A rezsicsökkentés szabályainak szigorításával a korábbinál is nagyobb hangsúlyt kap a megfelelő mennyiségű tűzifa kérdése hazánkban. A kormány közelmúltban kiadott rendelete némi könnyítést enged meg az erdőgazdálkodóknak a fakitermelésben. Ez többek között azt jelenti, hogy gyorsabb eljárásrend szerint vághatják ki a vágásra érett fákat, illetve a szabályok megengedik, hogy természetvédelmi területen a nem őshonos fafajtákat (mint az akácot) a tűzifaellátás érdekében újrasarjasszák és ne őshonos fajtákkal (például nyárral) pótolják. Az új rendelkezés időbeli lazításokat tesz, de az erdőfelújítási kötelezettség alól nem menti fel a gazdálkodót.
Nem védett erdőket termelnek le
Sulyok Ferenc, a Bács-Kiskun megyei KEFAG Zrt. vezérigazgatója hírportálunknak elmondta, hogy társaságuknak nem szükséges kihasználni a rendelet biztosította megnövekedett mozgásteret.
– A fakitermelést könnyítő kormányrendelet azt teszi lehetővé, hogy adott esetben a gazdálkodók növelhetik a kitermelhető fa mennyiségét.
Ezzel a lehetőséggel a KEFAG Zrt. nem kellett, hogy éljen. Már az orosz–ukrán háború kitörésekor készültünk arra, hogy több kemény tűzifát, elsősorban akácot termeljünk ki. Működési területünkön a tűzifatermelésünk éves átlagban 28 ezer köbméter, de az év közben végzett átcsoportosításának köszönhetően terveink szerint 30 százalékkal többet, 37 ezer köbmétert vágunk ki a megfelelő ellátás biztosítása érdekében. Természetesen nem védett erdőket termelünk le, és a kivágott fákat előírás szerint pótoljuk – mondta Sulyok Ferenc, hozzátéve: elsődleges a helyi lakosok tűzifaellátása, ezért augusztus 1-től év végéig csak a működési területükön élők számára értékesítenek tűzifát és 10 köbméterben maximálták az elvihető mennyiséget. Működési területen kívülről érkező lakossági igényeket nem fogadnak, és így az önkormányzatok szociális tűzifaigényét is maradéktalanul teljesíteni tudják.
A vezérigazgató megnyugtatott, hogy a többlet kitermelés nem egyenlő az erdőirtással.
– Bács-Kiskun megye és ezen belül a Kiskunság olyan helyzetben van, hogy szükséges az úgynevezett tarvágás, melynek ökológiai és ökonómiai okai is vannak. A megyében erdőssztyepp klímában, azaz nem igazi erdőklímában gazdálkodunk. A térség ökológiai adottságai önmagukban nem teszik lehetővé, hogy az erdő természetes úton egybefüggő, zárt társulásként jelenjen meg. A vízhiányos területeken alkalmazható fafajok fényigénye és megújulóképessége miatt nem adottak a folyamatos erdőborítás feltételei, és az Alföld ilyen terület.
A KEFAG Zrt. működési területén 98 százalékban vágásos módban kezeljük az erdőket, vagyis tarra vágjuk, ami az itteni erdők életciklusának egy szükséges szakasza.
Ha az erdővel gazdálkodni szeretnénk, kellenek a beavatkozások: a nevelési beavatkozások, majd a véghasználat, amit szakszóval tarvágásnak nevezünk, ami az erdő megújítását is, és nem utolsó sorban hasznosítását is jelenti – mutatott rá a vezérigazgató, hangsúlyozva: az erdőgazdálkodás ciklikus tevékenység.
Vagyis az erdőnevelési időszak után a növekedést befejezve vágásérett korba lépnek a fák, mivel ezek az erdők önmaguktól megújulásra képtelenek. Ez is indokolja, hogy ezért le kell termelni és emberi beavatkozással segítve megújítani őket. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a kiskunsági erdők több mint 90 százalékát emberi kéz hozta létre, a korábbi futóhomokon végzett erdőtelepítéskor. A mai erdők többsége ezen erdőtelepítések második-harmadik generációja. Tehát nem őserdőket kezelünk, hanem olyan fafajokkal gazdálkodunk, melyek nem őshonosak, mindezt egy folyamatosan sivatagosodó térségben. Észak-Amerikából származik az akác, a fekete- és erdeifenyő pedig a Kárpátok és az Alpok peremvidékéről.
Ami őshonos, az a fehér, a fekete és a szürke nyár.
A hazai nyárasok aránya 30–35 százalékot tesz ki a KEFAG területén. A fenyők a területek 45 százalékát borítják. Durván 20 százalék a keménylombosok területaránya, aminek 90 százaléka akác – világított rá Sulyok Ferenc, megjegyezve, hogy ezen arányok miatt tűzifaellátási szempontból az Alföld kedvezőtlen terület, ugyanakkor a megye erdősültsége közelíti a mintegy 22 százalékos országos átlagot.
Új fákat ültetnek
A kitermelést minden esetben erdőfelújítás követi.
– Ez történhet ültetőgéppel vagy sarjadztatással. Ez utóbbi a természetvédelem által is támogatott eljárás, hiszen nem jár talajbolygatással, kevésbé energiaigényes. A műveletet úgynevezett gyökérszaggatással tudjuk elősegíteni, amikor egy altalajlazító eszközzel, sorok mentén elvágjuk a gyökereket és a talajban lévő gyökerek sérülése mentén indulnak az új hajtások. Ez arra is jó, hogy a tuskósarjakat, vagyis a vágás helyén induló növekedést visszaszorítsuk, mert túl erősen fejlődnek, a hajtás fertőzésveszélyes környezetből indul, amit letörhet a viharos szél. De ami a legnagyobb probléma, hogy a vágásfelület bekorhadhat, és tőkorhadástól szenvedő utódállomány jöhet létre – mondta a vezérigazgató. Ezt követi a sarjválogatás, ami ritkítást jelent, azért, hogy ne egymással versenyezzenek a hajtások a fényért és a tápanyagért. Az ültetés esetén kiemelik a tuskókat, melyeket energetikai hasznosítás céljából felaprítanak, vagy ha erre nincs lehetőség, összetolják a tuskókat, melyek a vágásterületen kialakított pásztákban elkorhadnak. A tuskóösszetolással felszabadult területen pedig elvégzik az ültetést.
A társaság vezetője kiemelte: a fakivágással nem a pusztítás a cél, egyáltalán, a kivágás nem pusztítás, hanem annak ellenkezője.
– A faállomány egy zöld tőke, egy olyan gazdálkodási alap, ami úgy működik, mint az emberi izomzat: minél többet használjuk, annál jobban gyarapszik. Az erdőállomány is olyan, hogy nem kell félni a beavatkozásoktól, mert vágás esetén a visszamaradó állomány nagyobb növekedési térhez jut, így össztermését tekintve gyarapodik. Nem csak a megmaradó fák minőségét javítjuk azzal, hogy kiszedjük a nem kívánt vagy vágásérett egyedeket, hanem ezzel többletnövedékre teszünk szert, növekedésre serkentjük az erdőt.
A fák vágáskorához közeledve évről évre csökken a növedékük, a fatestben indult korhadási folyamatok miatt szinte magát emészti a fa. Ezért célszerű folyamatosan új fagenerációt telepíteni, létrehozni – mondta.
Fontos az erdő megújítása
Sulyok Ferenc reagált azokra az aggodalmakra is, miszerint ha kitermelnek egy erdőrészt, akkor egyben eltüntetik azt a szén-dioxid-megkötő képességet, amit a kivágott fák jelentettek.
– Ha nem vágnánk ki, egy idő után összeomlana az erdő, nem lehet végtelenségig fenntartani az állományt. A klímavédelmet és a szén-dioxid-megkötést nem szolgálná, mert a túltartott állományban a fában lévő korhadási folyamatok több szén-dioxidot szabadítanak fel, mint amit az erdő növekedése révén meg tud kötni. A fiatal generációs erdők jóval nagyobb mértékben kötnek meg szén-dioxidot, mint az idős erdők. Ezért fontos az erdő megújítása – hangsúlyozta a szakember.
A KEFAG évente nagyságrendileg 1100 hektáron, területeinek kevesebb, mint két százalékán végez kitermelést, 7,5 millió köbméter élőfakészlettel gazdálkodik, ami évente 340 ezer köbméter éves növedékkel gyarapodik, melynek évente átlagosan 70 százalékát hasznosítják, de ha még efölött termelnének ki, úgyis fenntartható lenne a gazdálkodás.
Egy adott területen átlagosan több mint 50 év múlva végeznek újra tarvágást.
A vezérigazgató zárszóként hangsúlyozta: tevékenységük nyomán nem csökkennek, hanem növekednek az erdővel borított területek megyénkben, emellett részt vesznek az Agrárminisztérium országfásítási programjában, melynek célja, hogy a jelenlegi 22-ről 27 százalékra nőjön az ország fával borított területe. Hozzátette, hogy a tűzifaellátás miatt sem kell aggódni, mert egyrészt van bőven tartalékkitermelési lehetőség az erdeikben, másrészt a kitermelési kapacitásaikat létszámban és eszközökben bővítve, mindent megtesznek annak érdekében, hogy működési területükön biztosítsák az ellátást.
forrás: BAON
