Négy erdőgazdálkodó és az Erdészeti Tudományos Intézet 2018-ban konzorcium alapításával innovációs projektet indított a hazai nemesnyár termesztéstechnológiájának fejlesztése céljából. A projekt idei zárásához kapcsolódóan az Erdészeti Tudományos Intézet és az Ártéri Erdőbirtokossági Társulat 2023. augusztus 15-én a projekt eredményeinek bemutatása céljából közös szakmai bemutatót tartott az Ebt. Tiszasülyi erdeiben.
A nyárfa gyors növekedésének és könnyű megmunkálhatóságának köszönhetően világszerte népszerű mind a gazdálkodók között, mind a faipar számára. A nyárfa sikertörténete abban rejlik, hogy sokféle termőhelyen a legkülönbözőbb célra telepíthető eredményesen, így többek között:
- meghatározó eleme az agrárerdészeti rendszereknek,
- „zöld falként” élhetőbb környezetet teremtve városi milliókat véd a klimatikus szélsőségektől,
- energetikai ültetvényként széndioxidot megkötve növeli a környezeti fenntarthatóságot, csökkentve a függőségünket a fosszilis energiahordozóktól, és egyben olcsó, saját magunk számára is megtermelhető tüzelőanyagot biztosít, valamint
- széleskörűen feldolgozható alapanyag bázist teremtve hozzájárul a gazdálkodás jövedelmezőségének növeléséhez és az iparfejlesztéshez.
Magyarország a nemesnyárgazdálkodás területén a világ élvonalához tartozik. A 120 ezer hektárnyi nemesnyár erdeinkkel és ültetvényeinkkel Franciaországot követően másodikak vagyunk Európában, megelőzve Olaszországot és Spanyolországot is, köszönhetően a nyártermesztés számára kiváló ökológiai adottságainknak, a hazai nemesítésű fajták sikerének, szakembereink széleskörű szakmai összefogásának és nem utolsó sorban a jelen lévő magas színvonalú feldolgozóiparnak.
A hazai erdőgazdálkodás évi 7 millió m3 fakitermeléséből több mint 1 milliót tesz ki a nemesnyárasokból származó faanyag, amely az akác és fenyő után a harmadik legnagyobb tétel. Az ipari alapanyagként szolgáló minőségi rönk aránya pedig 400 ezer m3-rel a nemesnyárasok esetében a legmagasabb.
A hazai faipar igénye azonban ennél jóval magasabb, amely ma már az iparfejlesztési elképzelések akadályává vált. A faipari adatai alapján évi 600 ezer m3 minőségi nyár rönk feldolgozása a jelenlegi műszaki feltételekkel is azonnal megoldható lenne. Az előállított késztermékekre növekvő piaci kereslet mutatkozik, amely további fejlesztési célokat eredményezhetne. Ennek azonban jelenleg akadálya a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag hiánya.
A következő időszakban ráadásul a fenti piaci viszonyokkal ellentétes irányú, jelentős csökkenés várható a nyárgazdálkodásból származó alapanyag tekintetében. Jelentős termelés visszaesés várható ugyanis a nemesnyárasok természetvédelmi célt szolgáló, jellemzően hazai nyárral történő folyamatos átalakítása és a gyenge adottságú területek más fafajra való átalakítása következtében.
Csökkenő területarány mellett is van azonban lehetőség a minőségi rönk arányának növelésére, amennyiben új felújítási módszereket és termesztési eljárásokat dolgozunk ki és vezetünk be az üzemi gyakorlatba.
A konzorciumban négy, nemesnyár-gazdálkodásban nagy erdőgazdálkodói és szakirányítási tapasztalatokkal rendelkező erdőgazdálkodó vett részt:
- Abádszalóki Magán Erdészeti Kft.
- Gledícia Kft.
- Ártéri Ebt.
- Szelei úti Erdőgazdák Erdőgazdasági Szövetkezete.
A projektet a résztvevők önerőből, valamint az Innovációs operatív csoportok létrehozása és az innovatív projekt megvalósításához szükséges beruházás támogatása című felhívás keretében elnyert támogatásból finanszírozták.
A projektről bővebb írásban az Erdészeti Tudományos Intézet szakértői számolnak majd be, várhatóan az írott és internetes médiában is. Röviden összefoglalva a projekt hangsúlyosan a nemesnyár fajtaválasztással, szaporítóanyag-választással, valamint erdőfelújítási és erdőnevelési technológia választással kapcsolatos tapasztalatokról és innovációkról szólt.
A bemutatón láthattunk idei véghasználat után megkezdett vágástakarítást és tuskófúrást, első kivitelt, többéves erdőfelújítást, idősebb nemesnyárasokat, valamint védett természeti területen szürkenyár erdőfelújításokat. A terepi megközelíthetőség miatt nem kizárólag a projekt keretében megvalósított erdőfelújításokat néztük meg, inkább egy általános áttekintést kaptunk az ártéri nemesnyár gazdálkodásról, azok kihívásairól, és a kihívásokra adott innovatív gazdálkodói válaszokról.
A bemutatóra utazva egy kicsit tartottam tőle, hogy mit is látunk majd egy régóta közfeladatokat is ellátó erdőgazdálkodó – aki nem utolsó sorban éppen a főnököm is – gazdaságában, amiről ráadásul egy tájékoztató cikket is illik majd írnom. Azt kell mondjam, hogy az első bemutatóterületek után megnyugodtam. Az ártéri nemesnyár-gazdálkodásban az erdőbirtokossági társulat szakszerű és gondos, példaértékű szakmai munkát végez. Ahogy egy magángazdaságban kell, ha a tulajdonosok és azok örökösei, valamint az alkalmazottak még hosszú időn keresztül a gazdálkodás eredményéből szeretnének megélni.
A nap második felében a diskurzus óhatatlanul egy másik irányba is elkalandozott. A társulat gazdálkodási területének közel fele védett természeti területen, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság fennhatósága alatt helyezkedik el. Az itt tenyésző erdőket annak idején a szűk gátak közé szorított Tisza árterületén telepítették zömében nemesnyárasként. Azért, mert ezeken a mesterségesen kialakított, rendkívül szélsőséges vízjárással érintett területeken elsősorban az erdőgazdálkodás, azon belül is a nemesnyártermesztés biztosított viszonylag kockázatmentes termőföldhasználati lehetőséget, amelynek ráadásul árvízvédelmi kockázata is minimális volt.
A rendszerváltást követően az erdők magántulajdonba kerülésével párhuzamosan megerősödő hazai hivatalos természetvédelem azonban ezekben a vizes élőhelyeknek titulált területekben más potenciálokat látott. A természetvédelmi törvény kőbaltás egyszerűséggel cizellált (azaz cizellálatlan) szabályozását kihasználva a nemzeti park igazgatóságok és a természetvédelmi hatóságok védett természeti területeken egyre ritkábban engedték/engedik az idegenhonos fafajokból álló erdők idegenhonos fafajokkal történő megújítását. Intenzíven nem terjedő, azaz a környező területeket nem veszélyeztető idegenhonos fafajokkal sem.
Alternatívaként általában egy őshonos fafaj jöhetett szóba, a szürkenyár. Míg azonban a nemesnyár-gazdálkodás egy, az erdősítéstől a faanyagfelhasználásig kiforrott és gazdasági értelemben is fenntartható tevékenység, addig a szürkenyár-gazdálkodást ilyen értelemben értékelni is nehéz még, így önálló szakmai kategóriaként egyelőre valójában említeni is felelőtlenség. A hivatalos természetvédelem ennek ellenére jelenleg megteheti, hogy az erdőtulajdonost és az erdőgazdálkodót ilyen váltásra kényszeríti.
Míg egyes nemzeti park igazgatóságok adnak az erdőgazdálkodóknak némi átállási időt, így a nemesnyárasok teljes körű átalakítását csak két vagy három ütemben várják el, addig a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén ezen a téren is zéró tolerancia van érvényben.
Ha rövidlátóan nézzük, akkor a váltás nem feltétlenül tragikus, hiszen, ha a véghasznált nemesnyáras területét szürkenyár fafajjal nagyobb nehézségek nélkül fel lehet újítani (ártereken ennek azért lehetnek jelentős akadályai), akkor a véghasználat és az erdőfelújítás együttesen akár jó gazdasági eredménnyel is zárulhat. Ahogy azonban fent már említettem, az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó ezekből az erdőkből a jövőben is meg szeretne élni, ami viszont a váltással erősen kérdésessé válik.
Egy ökonómus nagyon röviden azt mondaná, hogy ez egy szimpla vagyonvesztés. Hasonló értékelést ad az ingatlanpiac is. A természetvédelem azonban ebben a tekintetben nem értékeli az intézkedéseit, mert akkor nyilvánvalóan az intézkedés megalapozottsága is hangsúlyosabban merülne fel, illetve tovább lehetne (kellene) fűzni a gondolatot, hogy aki rendel, annak bizony fizetnie is illene.
A nap végén ismét visszazökkentünk az eredeti témához. A házigazda nevében Luzsi József ebt. elnök, a konzorcium szellemi gazdája nevében pedig Dr. Borovics Attila főigazgató sikeresnek minősítették és jelképesen zárták projektet. A jelenlévők egyetértésével továbbá megállapították, hogy a sok esetben évtizedek alatt beérő kutatási eredmények közzététele mellett a hétköznapi erdőgazdálkodói tapasztalatok és innovációk széles körű megismerhetőségének a lehetőségét is hasznos lenne megteremteni.
A tájékoztatás a bemutatón látottak és hallottak, valamint a projektdokumentumokban foglaltak felhasználásával készült.
forrás: NAK / Szalai Károly
