Az energiaválság megmutatta Európának, hogy önellátóbbá kell válnia az erőforrások terén. A fa az egyik ilyen erőforrás, amelyet például az építőiparban használnak, és amelyet már most is nagyrészt magában az EU-ban állítanak elő. A fa iránti kereslet továbbra is növekszik. Egy új tanulmány azonban azt mutatja, hogy a fakitermelésben rejlő további lehetőségek korlátozottak, és kisebbek, mint korábban gondolták, hacsak nem történik több beruházás az erdősítésbe és az erdőgazdálkodásba.
A fa megújuló erőforrás, sokféleképpen felhasználható, és a CO2-tárolás fontos eszköze. Ezért nem meglepő, hogy a fára egyre nagyobb a kereslet. De honnan kellene származnia? A Forestry című szaklapban nemrégiben megjelent tanulmány szerint az európai erdőkben a fakitermelés kis mértékű növekedése lehetséges. Egy 10 európai modellrégióból álló nemzetközi kutatócsoport azt kutatta, hogy az erdőgazdálkodók magatartás-változása hogyan vezethet a fakitermelés fenntartható növeléséhez.
Emellett szakirodalmi áttekintést végeztek az egyes európai országok fakitermeléssel kapcsolatos törekvéseiről. Ez azt mutatta, hogy az európai erdőkből a következő 10-20 évben évente további 90 millió m3 fát lehetne kitermelni. Az akadályok részletes vizsgálatakor azonban kiderül, hogy a potenciál sokkal kisebb. Ugyanakkor az erdőkre az éghajlatváltozás miatt nyomás nehezedik. Ha hosszú távon több fát akarunk termelni az európai erdőkből, akkor be kell fektetnünk az erdők vitalitásába és az erdősítésbe.
A fatermés (éves növekmény) sokkal nagyobb, mint a kitermelt mennyiség
“Minden évben sokkal több fa nő Európában, mint amennyit kitermelünk. A fakitermelés és a fakitermelés közötti különbséget nevezzük a további fakitermelés elméleti potenciáljának” – mondja Bas Lerink, a Wageningeni Egyetem és Kutatóintézet vezető szerzője. Ez az elméleti potenciál évente mintegy 250 millió m3 -t tesz ki. Lerink: “De ennek csak egy része lesz reális. Számos oka van annak, hogy miért jobb, ha egyes erdőkben nem történik fakitermelés. Például a talajerózió megelőzése vagy a biológiai sokféleség védelme érdekében. Ennek következtében ez az elméleti potenciál soha nem fog megvalósulni.” A tanulmányban Lerink és kollégái két módszert kombináltak a reális potenciál meghatározásához.
A fakitermelés reális növekedése
A szakirodalmi áttekintést a nemzeti erdészeti stratégiák és más szakpolitikai dokumentumok alapján végezték el. Ennek alapján a kutatók a jelenlegi mintegy 546 millió m3-es összkitermelés alapján meghatározták az egyes országok azon törekvését, hogy a közeljövőben (10-20 év) növeljék fakitermelésüket. Összességében ez az EU és az Egyesült Királyság számára évi 90 millió m3 reális potenciált eredményez.
Ezenkívül az EFISCEN Space erdészeti erőforrás-modellt használták a jövőbeli fakitermelésre vonatkozó előrejelzések kidolgozására 10 modellrégióban, az erdőleltározási adatok alapján. A modell először a régiókban jelenleg alkalmazott erdőgazdálkodási rendszereket alkalmazta. Ezt követően ezeket összehasonlították a szomszédos régiókból származó, például intenzívebb gazdálkodási forgatókönyvekkel. Ez azt mutatta, hogy a további fakitermelés reális lehetősége sokkal kisebb, mint amit a szakirodalmi áttekintés sugallt, nevezetesen a fele, mintegy 40 millió m3. Úgy tűnik, hogy a nemzeti erdészeti stratégiák túlbecsülik a kitermelési lehetőségeket.
Az európai erdők állapota
Hogyan viszonyul a fakitermelés növelése az európai erdők jelenlegi állapotához? Az európai erdők egészségi állapota valóban aggodalomra ad okot. Az éghajlatváltozás jelentősen megnövelte a természetes zavaró hatásokat (például tüzek, betegségek és kártevők), és a CO2 megkötése máris csökken néhány országban. Mégis, a második világháború óta nem volt annyi fa az európai erdőkben, mint most. A fakitermelés kis mértékű növelése (a fent említett évi 40 millió m3-rel) még mindig reálisnak tűnik. Hogy érzékeltessük a nagyságrendet, ez az EU-ban évente körülbelül 800 000 faház építéséhez elegendő.
“Hosszú távon azonban a nagyobb fakitermelés csak akkor lesz megvalósítható, ha már most megkezdődik az erdők helyreállítása, az erdősítés és az erdőgazdálkodás javítása. Ezek fontosak ahhoz, hogy Európa önellátóbbá váljon” – mondja Gert-Jan Nabuurs társszerző. “Szükség lesz az oktatásra, az erdőtulajdonosok és az erdészeti ipar, valamint a kormányok közötti együttműködésre. Ezáltal az EU kevésbé lesz függő más kontinensektől, és hozzájárul a fenntartható erdőgazdálkodáshoz is, a biológiai sokféleség fokozásával egy biogazdaságban”.”
szerk/ford: Tóth János, forrás: WageningenUniversity
A FATÁJ szerkesztősége hozzájutott a teljes kutatási jelentéshez. Sőt! MI támogatott fordító segítségével egy gyors magyarított változatot is készítettünk. Jelezd, ha érdekel (info@fagosz.hu címre írt levélben)!
[HUN]“A legnagyobb potenciál a magántulajdonban lévő erdőkben rejlik, amelyek gyakran széttöredezett tulajdonosi körrel rendelkeznek, de valószínűleg több fát tudnak majd szállítani, bár többnyire lombhullató fafajokból. Hosszú távon (több mint 20 év múlva) a rövid távon talált mennyiségekhez képest többletfát csak az erdősítésbe, az erdőfelújításba, a jobb erdőgazdálkodásba és a nyersanyagok és az újrahasznosított anyagok hatékonyabb felhasználásába történő beruházásokkal lehet biztosítani.”
[ENG]
“The largest potential lies in privately owned forests which often have a fragmented ownership but will most likely be able to supply more wood, though mostly from deciduous species. In the long term (more than 20 years), additional wood, compared with the amounts we found for short term, can only be made available through investments in afforestation, forest restoration, improved forest management and more efficient use of raw material and recycled material.”
