Számos előnyük van a parkerdőknek, tanösvényeknek és túraútvonalaknak. Megfigyelhetünk különböző állat- és növényfajokat, sokat tanulhatunk az élővilágról, friss levegőn vagyunk, szabadon mozoghatunk.
Az emberek egy része mégsem tudja megbecsülni ezeket.
Sajnos bennünket érintő példát tudok hozni, mivel nemrégiben – május 1-jére virradóan – két információs táblát széttörtek, egyet pedig megrongáltak a Lenti Parkerdőben vezető Vadvirág tanösvényen. (A minden évszakban gyönyörű Vadvirág tanösvényről A Mi Erdőnk 2023. 1. számában írtunk.) Hasonló vandálkodás utoljára 2015-ben fordult elő a Zalaerdő Zrt. területein, akkor Lentiben és Zalaegerszegen.
A rongálás láttán minden jóérzésű ember elgondolkodik: vajon ki és miért tesz ilyet? Nem feltétlenül csak az anyagi kár miatt – bár az is számottevő, hiszen a három táblát helyrehozni már nem lehet, újragyártásuk pedig 450 ezer forintba fog kerülni –, sokkal inkább emberi oldalról elgondolkodtató, miért tesz ilyet valaki.
A természet tiszteletére és szeretetére már kisgyermekkorban nagy hangsúlyt kell fektetni, a legtöbb szülő, a pedagógusok és az erdei iskolák is erre nevelnek. Vannak alapvető szabályok, amelyek mindenkire vonatkoznak az erdőben, akár szabadidejüket töltik, akár dolgoznak ott. A felelősségteljes viselkedés nem kérés, hanem elvárás. Az erdei életközösségben, az erdészeti létesítményekben az erdőlátogató nem tehet kárt, nem zavarhatja az ott tartózkodók pihenését és az erdőgazdálkodási munkákat. Ezt mondja ki az Erdőtörvény is.
Az erdőben nem hangoskodunk, nem kiabálunk, nem bömböltetjük a zenét. A kijelölt turistaútvonalakról pedig ne térjünk le, és az sem árt, ha fényvisszaverő mellény is van a táskánkban. Jusson csak eszünkbe, hányszor szóltak a hírek arról, hogy a kirándulás közben eltévedt embereket csak hosszú órák múlva találták meg.
Ha borjút, gidát látunk, ne zavarjuk, és főként ne érintsük meg, mert „emberszaga” lesz, így az anyja nem fogadja el kicsinyét, és emiatt elpusztulhat.
Jó helyen van, nem kell megmenteni, tehát még meg se forduljon a fejünkben, hogy hazavisszük, mert ezzel veszélyeztetnénk az életét, ráadásul tettünk lopásnak minősülne, mivel a vad az állam tulajdona. A kutyánkat sem szabad a közelükbe engedni! Egyebek mellett ezért is kötelező a póráz használata az erdőben.
Ha kiürül az ásványvizes, üdítős flakon, netán a sörösdoboz, könnyebb, mint amikor reggel bepakoltuk a táskába, tehát haza is tudjuk cipelni…
Ezért is érthetetlen a sok üres PET-palack, alumínium doboz szanaszét a fák között, a nyiladékok mélyén, gyakran már félig a földbe süllyedve. A lábnyomunkon kívül semmit se hagyjunk az erdőben!
A természetet szerető, a szabályokat betartó ember gyalogosan vagy kerékpárral közlekedik az erdőben, a kutyáját pórázon vezeti, gombát és vadgyümölcsöt csak az engedélyezett mennyiségben gyűjt, nem károsítja a növényvilágot, nem hagyja hátra a szemetét, tüzet pedig csak a kijelölt tűzrakó helyen gyújt – amikor nincsen tűzgyújtási tilalom. Mindemellett pedig nem rongálja az erdőben létesített tanösvénytáblákat és erdei bútorokat sem.
Steyer Edina / Zalaerdő Zrt.
Forrás: A Mi Erdőnk