Fenntartható erdőgazdálkodást, erdőkezelést végez több mint százezer hektárnyi – többségében természetvédelmi – területen az ÉSZAKERDŐ Erdőgazdasági Zrt. A nagy múltú cég szolgáltatások sorát nyújtja a lakosság számára egyebek között a rekreáció és a turizmus terén. Zay Adorján vezérigazgató mindezeken túl arról is beszélt, hogy szerepet vállalnak a szemléletformálásban is.
– Kiemelt jelentőségű nemzeti vagyont, állami erdőket kezel az ÉSZAKERDŐ Zrt. Milyen vezérelvet követnek az erdőgazdálkodás, erdőkezelés terén?
– Az állami erdő nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősül, de mi, erdészek minden magyarországi erdőt a nemzeti vagyon részének tekintünk. A diósgyőri koronauradalom mindig is királyi, kincstári vagy állami birtok volt. Erdőgazdaságunk Mária Terézia óta kezel állami erdőket, az első erdőrendtartási törvényt ő léptette életbe. Egészen ettől fogva lehet eredeztetni az ÉSZAKERDŐ működését jogutódlással, persze eközben az érintett terület változott.
A kincstári erdők kezelése kötelezettségeket, de lehetőségeket is jelent. Lehetőséget arra, hogy az erdő érdekében történő beavatkozásokat hosszú távon figyelemmel lehessen kísérni. Nagy területen van arra mód, hogy megvalósuljon a fenntartható erdőgazdálkodás, amely egyébként a bányászati tevékenység növekedése révén alakult ki, miután a vájatok biztosításához fára volt szükség, s gondoskodni kellett annak pótlásáról is. Az eszköztár folyton változik, de a cél változatlan: hosszú távon fenntartható gazdálkodást folytatni, illetve az erdő sokféleségét megőrizni. Fontos kiemelni, hogy minden tevékenységünk hatósági engedélyköteles.
– Mekkora területen gazdálkodnak, és mi jellemzi ezeket a területeket?
– Összesen 107 ezer hektáron gazdálkodunk, az egyes igazgatóságok hatókörzete 4-13 ezer hektár között van. A szakemberek mindenhol sokrétű munkát végeznek, de a területegységek eltérőek, és így a kihívások is különböznek. Egyrészt az erdőállomány is különbözik, illetve nagy hatást gyakorol a munkára a természetvédelmi besorolás. Néhol ez a terület 40-50, másutt akár 90%-os, az oltalom aránya átlagosan 70%. Ebbe beletartoznak a nemzeti parkok, a tájvédelmi körzetek és a Natura 2000-ben kijelölt területek is.
– Mekkora az élőfa-készlet?
– Egy független szervezet készíti el az erdőterveket, ők mérik fel az élőfa-készletet is. Esetünkben ezt 25-26 millió köbméterre becsülik. Ez a mennyiség folyamatosan nő. Azt azonban látni kell, hogy a fakitermelésre szükség van. Ez a tevékenység azt a célt szolgálja, hogy az erdőket meg lehessen újítani, és hogy biztosítsa a lakosság és az ipar faanyag-szükségletét. A társaság az erdőfelújításokat 75-80%-ban természetes úton végzi, azaz, ha lehull a mag, abból neveljük az új csemetét, az erdőt, ami természetesen komoly szakmai hozzáértést kíván, hiszen megalapozott döntést kell hozni, hogy mikor kell az öreg fát kivenni ahhoz, hogy kapjon elég fényt a csemete. A száz év alatt megtermelt értéket nem szabad veszni hagyni, megfelelő gazdálkodással lehet és kell felhasználni és a fenntarthatóságot megőrizni.
– Mi a sorsa a kivágott fának?
– Társaságunknak nincs fafeldolgozó részlege, mi erdőt kezelünk, az erdőből származó faanyag feldolgozását nem végezzük. A faanyagok vagy ipari felhasználásra kerülnek, például bútorgyártásra vagy az energiatermelést szolgálják lakossági tűzifaként.
– A turizmus, a rekreáció terén viszont jelentős szerepet vállalnak…
– Valóban, nemcsak erdőgazdálkodást végzünk, hanem sok erdővel kapcsolatos szolgáltatást nyújtunk a lakosságnak. Ami az utóbbi időben jelentősen felértékelődött: a turisztika, a rekreáció, az erdőben való lét, a felfrissülés, felüdülés. Sokan gondolják, hogy ez természetes és ingyen van, de a területet, az infrastruktúrát az erdőgazdaság szolgáltatja. Tanösvényekkel, sétautakkal, turistaszállókkal, kilátókkal együtt több mint kétszázötven kirándulóhelyet üzemeltetünk. A 18 történelmi emlékhely mellett egy erdészeti, vadászati és természetvédelmi gyűjteményt, illetve Lillafüreden ökoturisztikai központot tartunk fenn. A Lillafüredi és Pálházi Állami Erdei Vasutak évente kirándulók százezreit szállítják a Bükk, illetve a Zemplén erdeibe. Mind a tizennégy erdészeti igazgatósághoz tartoznak ökoturisztikai létesítmények, amelyek fenntartása, működtetése, a vendégek fogadása komoly feladat. Külön kiemelt ebből a szempontból a lillafüredi erdei vasút, amelyet eredetileg faanyag szállítására építettek, de az 1980-as évektől már kizárólag turisztikai célt szolgál. Ez egy több mint 14 km-es szakasz, működtetése külön szervezetet kíván. A turizmus tekintetében a Bükki és Aggteleki Nemzeti Park, a két hegység, a Bükk és a Zempléni-hegység is komoly jelentőséggel bír. Utóbbi például a vadregényes tájat kedvelők körében nagyon népszerű, a Kéktúra útvonal is érinti. Mi gondoskodunk a megfelelő utakról, kirándulóhelyekről, autós pihenőkről és a megfelelő attrakciókról.
– Milyen fejlesztések zajlottak a közelmúltban?
– Szinte lehetetlen számba venni azt a sok fejlesztést, amit megvalósítottunk. Kilátók épültek, létrehoztuk a Rostallói Ökötudatos Nevelési Központ (RÖNK), négymilliárdos kormányzati forrásból megújítottuk a Lillafüredi Állami Erdei Vasutat, hogy néhány példát említsek.
– Az ÉSZAKERDŐ Zrt. milyen módon vesz részt a szemléletformálásban, az edukációban?
– Az erdei iskolákat a 80-as években azért hoztuk létre, hogy a gyerekekkel megismertessük az erdőt és erdőgazdálkodást, és nem utolsósorban, hogy megváltoztassuk azt a sok negatív véleményt, ami az erdőgazdálkodással, fakitermeléssel kapcsolatban kialakult. A Csanyikban megnyílt erdei iskola a második volt az országban. Ezt például elsősorban a miskolci általános és középiskolák veszik igénybe, az erdőgazdaság pedig tematikus programokat szervez számukra. Több erdei iskolánkban van szálláslehetőség, s ezek turistaszállásként is üzemelnek. Szervezünk természetismereti nyári táborokat, helyet adunk vándortábornak, mindenütt van tanösvény, informatív kiadványokat biztosítunk a foglalkozásokhoz. Mi azt valljuk, hogy meg kell ismertetni az erdőt, mert az emberek azt tudják szeretni, ami ismernek, s amit szeretnek, azt meg akarják óvni.
forrás: PannóniaKincsei 10-04
