A WWF “Alles aus Holz” (“Minden fából van”) című kiadványa megpróbálja bemutatni a globális fakitermelés és a fafelhasználás közötti összetett összefüggéseket. A tanulmányt azóta számos rendezvényen népszerűsítették és politikai programok alapjául használták. Közelebbről megvizsgálva a tanulmány hátterét, bemutatását és érvelését, hiányosságok mutatkoznak. Mivel itt a nyersanyagok elérhetősége, és így az erdőgazdálkodás és a fatermékek felhasználása áll a középpontban, az AGR úgy döntött, hogy a tanulmányt szisztematikus tényellenőrzésnek veti alá.
AGR = Arbeitsgemeinschaft Rohholz e.V. = Hengeresfa (nyersfa, feldolozatlan fa, erdei fa) Munkacsoport bejegyzett egyesület Németországban.
A WWF tanulmány németül: Alles aus Holz – Rohstoff der Zukunft oder kommende Krise (53 oldal)
A WWF tanulmány angolul: Everything from wood – the resource of the future or the next crisis? (162 oldal)
A német nyelvű (53 oldalas) az eredeti angol tanulmány (162 oldal) összefoglalása. Készült a Kasseli Egyetem és a Centre for Environmental Systems Reserach (Környezeti Rendszerek Kutatóközpontja) közreműködésével, kiadó: WWF Németország. Megjelent: 2022. július.
Az AGR kritika összefoglalása: A jelen tanulmánynak számos technikai és módszertani hiányossága van. Állításait ezért relativizálni kell:
Sok helyen megengedhetetlenül egymás mellé helyezi a helyi, nemzeti, európai és globális fejlemények szintjét, és ezekből univerzális állításokat vezet le.
A tanulmány számos állítása a források helytelen felsorolása miatt nem ellenőrizhető/követhető.
A tanulmány hiányosságokat mutat a szakkifejezések helyes meghatározásában. Ez téves megállapításokhoz vezet, különösen az ipari fa természetével és az öregfa vagy a fűrészüzemi melléktermékek felhasználásával kapcsolatban. Ezeket nem megfelelően veszi figyelembe, ami alapvetően megváltoztatja az állításokat.
Az olyan alapvető állítások, mint például a faépítés megerősítéséhez szükséges nyersanyagok állítólagos elégtelen rendelkezésre állása, nincsenek forrásokkal alátámasztva.
A faanyag "lábnyomának" megállapítására vonatkozó igény helyes és átlátható számítást igényel.A 2023. október 26-án közzétett részletes kritikai elemzés letölthető innen: A WWF tanulmány AGR tényellenőrzése (németül 15 oldal)
Tényellenőrzés:
1. “Az öreg, eredeti és természetes erdők hatékonyabb szén-dioxid-elnyelők, mint az ültetvények vagy az iparilag kezelt gazdasági erdők” (6. o., WWF).
AGR tényellenőrzés: Először is hangsúlyozni kell, hogy az erdőket semmiképpen sem szabad kizárólag a maximális szén-dioxid-elnyelő képességük alapján mérni, hanem figyelembe kell venni a védelmi, hasznosítási és rekreációs funkciók hármasát, legalábbis Németországban. Számos tanulmány, például Schulze et al. (2021) egyértelműen cáfolja azt a hipotézist, hogy a nem kezelt erdők nagyobb szén-dioxid-elnyelőnek számítanak, mint a kezelt erdők. Egyértelműen különbséget kell tenni a szén-dioxid-nyelők és a szén-dioxid-tározók között. Az erdő csak az aktív széntárolás, azaz a fák növekedése alatt nyelő, ami a kezelt erdőkben a nagyobb növekedési ütem miatt lényegesen nagyobb, mint a pihentetett területeken. A szén-dioxid-tárolás a statikus kötési kapacitásra vonatkozik, amely az egytörzsű hasznosítással és a faanyag későbbi felhasználásával jelentősen növelhető. Ennek oka, hogy a korhadás, azaz a szén felszabadulása helyett a fatermékek révén hosszú távú szénmegkötés történhet. A klímavédelemnek ezt a természetes formáját egészíti ki a fatermékek helyettesítési teljesítménye a klímakárosító fosszilis építőanyagokkal és nyersanyagokkal szemben (Schulze et al., 2021). A Nagel et al. 2023-as tanulmánya arra a következtetésre jut, hogy a használatból kivont gazdasági erdők még körülbelül 50 évig potenciálisan tárolják a szenet, bár csökkenő tendenciával és később passzív tárolásként. E hosszú távon alacsonyabb teljesítmény mellett az éghajlatváltozás is növeli annak kockázatát, hogy a szénkészletekben gazdag egykori gazdasági erdők szerencsétlenségek következtében hatalmas szénforrássá válnak.
Végül, a WWF tanulmányának állítása nem található meg a fenti idézet forrásában (6. oldal), mivel az csak a természetes CO2-nyelők védelmének általános szükségességét említi. A tanulmány utal a kezelt erdők különös jelentőségére is, hogy a természetes erdőkről levegyék a hasznosítási nyomást. (“Ugyanakkor a kezelt erdők is fontos szerepet játszanak: az ültetvények csökkenthetik a nem kezelt erdőkre nehezedő nyomást, és olyan fatermékeket termelnek, amelyek kiszoríthatják a fosszilis tüzelőanyagokat” (Waring et.al, 2020, 4. o.)).
2. “Össze akarjuk hasonlítani a globális mutatószámokat a németországi mutatószámokkal – amelyek reprezentatívak más országok fogyasztás-intenzív magatartására és fogyasztási szokásaira nézve” (7. o., WWF).
AGR tényellenőrzés: Ezen a ponton felmerül az összehasonlíthatóság kérdése. A WWF bemutatásában összekeverednek a nemzeti, a nemzetközi és az európai adatok. A kiadvány egyik legfontosabb állítása az, hogy a német fafelhasználás (1,2 m3 ) több mint kétszerese a világátlagnak (0,5 m3 ) (33. o., WWF). Nem világos, hogy honnan származnak a nemzetközi adatok, mivel a Források táblázatban megadott 112. számú forrás nem egyezik a forrásjegyzékben szereplő forrással. Az állítólagosan idézett forrás a Destatis népességi adatait tükrözi, de a jegyzékben ez az ICCA belső kommunikációra szolgáló fogalomtárát jelenti. Ugyanez a probléma merül fel a németországi fakitermelésről szóló grafikon (11. oldal, WWF) megtekintésekor.
3. “Az ültetvények fele azonban monokultúra (ültetvények) mezőgazdasági területen. Az erdészeti tájak helyreállításában azonban nem a fakitermelés lehet a fő cél” (9. o., WWF).
AGR tényellenőrzés: Ez azt a benyomást kelti, hogy ezek a globális adatok Németországra is vonatkoznak. Németországban a természetes felújítás az uralkodó felújítási forma, amely a fiatal állomány 85 %-át teszi ki. A mesterséges felújítás (ültetés) csak 13 %-ot tesz ki. A mesterséges felújítás (ültetés) elsősorban a duglászfenyő és tölgy fafajokban dominál. Az itt bemutatott definícióban a tiszta állomány (itt monokultúra) és az ültetvény egyenlőségjelet is helytelen tenni, mivel ez a két fogalom alapvetően különböző típusú területeket határoz meg (BMEL, 2018, 19. o.). A bükkösök például természetüknél fogva “monokultúrák”. Valódi, nagy műtrágya- és vegyszerhasználattal vagy akár géntechnológiával járó ültetvényes gazdálkodás nem található a németországi erdőgazdálkodásban. Ráadásul az erdők időben, az éghajlathoz alkalmazkodó erdőkké átalakítása csak aktív beavatkozással valósítható meg. A lombos és tűlevelű fafajok sokféleségével a szerkezetileg gazdag állományok a társadalom számára klímabarát és megújuló nyersanyagot, fát biztosítanak. Az erdők csak a fenntartható erdőgazdálkodás és az azt követő fagazdálkodás (faipar) révén fejthetik ki teljes potenciáljukat a természet és a társadalom számára.
4. A másodlagos erdők meghatározása: “A természetközeli másodlagos erdők – bár hasznosításra kerülnek – az erdőszerkezet és a fafajösszetétel tekintetében kevesebb különbséget mutatnak az elsődleges erdőkhöz képest, mint az intenzíven kezelt másodlagos erdők.”. (9. OLDAL, WWF)
AGR tényellenőrzés: Az éghajlatváltozás fényében az “erdőszerkezet és a fafajösszetétel” kritériumok nagyon változékony kritériumokká váltak. Ennek következtében ezek aligha mérhető természetvédelmi kritériumok. Az ember okozta klímaváltozásban nem segít, ha a hűvösebb időkben természetes növényzethez igazodunk. Ezért Németország erdei folyamatosan átalakulnak és alkalmazkodnak az új kihívásokhoz.
5. “Közép- és hosszú távon az erdőknek időre van szükségük ahhoz, hogy helyreálljanak a fenntartható hasznosítási volumenhez igazodva” (11. o., WWF).
AGR tényellenőrzés: Az erdők állapotának és a fapiacok előtt álló kihívások kétségtelenül helyes elemzését az az állítás követi, hogy az erdőknek “helyre kell állniuk” a káresemények után. Ez a hasonlat a legyengült állapotú betegre vonatkozó metaforaként érthető, de az erdő esetében a kisebb hasznosítási intenzitás mértékét sugallja. Ez teljesen rossz recept a klímaváltozásra. A következetes gyérítés (előhasználat) enyhíti a versenynyomást az erdőben a döntő tényezőkért, a fényért és a vízért. Ugyanakkor az aktív erdőátalakítás lehetővé teszi alternatív fafajok bevezetését az állományok keveredése és stabilizálása érdekében. “Helyreállítás” helyett mindenekelőtt erdészeti tevékenységre van szükség.
Ugyanebben a fejezetben a 2006 és 2020 közötti fakitermelést okok szerint kell meghatározni. Ez azonban csak grafikus formában történik, ami a vizuálisan bemutatott számok becsléséhez vezet. A WWF szerint a teljes nyersfa kitermelés 2020-ban mintegy 83 millió m3 kéreg nélkül (k.n.), amelyből mintegy 6 millió m3 kéreg nélkül a “rovarfertőzés” okcsoportból származik (11. o., WWF). A Szövetségi Statisztikai Hivatal (Destatis) szintén 83 millió m3 k.n. fakitermeléssel számol 2020-ra, de 50,5 millió m3 k.n. fakitermelést a “rovarfertőzés” okok között sorol fel (Destatis, 2022). Az 1. és 2. ábra (Destatis, 2023) összehasonlítást nyújt. Itt valószínűleg hibás a grafikon és a magyarázat színkiosztása.
6. “Közép- és hosszú távon az erdőknek időre van szükségük ahhoz, hogy a fenntartható hasznosítási volumenhez igazodva helyreálljanak.” (11. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: A fenntarthatón hasznosított erdőkre nem vonatkozik a “pihenés” igénye, mivel a fenntartható erdőgazdálkodás támogatja az erdők életképességét és egészségét, és nem gyengíti azokat. Ezért nincs szükség “pihenésre”. Az erdők helyreállításának gondolata csak bizonyos körülmények között, katasztrófaesemények után érvényesül, mivel ezeken a területeken nem lehet megfelelő erdőgazdálkodást folytatni.
7. “Az erdőkből világszerte kitermelt fa mintegy felét közvetlenül főzésre és fűtésre használják (energiafa), míg a másik felét ipari célokra (ipari fa), például cellulóz, papír, fűrészáru, vegyi anyagok, fakompozitok előállítására.” (13. OLDAL, WWF)
AGR tényellenőrzés: A szövegkivonat különbséget tesz az energiafa és az ipari fa között. Bár az ipari fa meghatározása helyes, a törzsfát, illetve a öregfát és az újrahasznosított fát nem ismeri el, annak nagy jelentősége ellenére. Ezt “anyagában felhasználásra szánják, különösen a fűrész- vagy furnériparban” (FNR, 2020, 10 f. o.). Ez két teljesen különböző fafajta és felhasználás. A faipari alapfogalmak meghatározásának módszertani bizonytalansága vörös fonalként húzódik végig a WWF tanulmányán, és sok helyen bizonytalanságot eredményez a megfogalmazott állítások tekintetében. Az ipari fa nem azonos az “ipar által felhasznált fával”. Az erdei faanyag “teljes globális fakitermelésének” és a fafogyasztásnak a közvetlen összehasonlítása figyelmen kívül hagyja a kaszkádszerű felhasználást, különösen a melléktermékek és az öregfa energia célú felhasználását, és így a fa mint nyersanyag túlzott felhasználását sugallja.
A globális adatok összehasonlítása a németországi “fogyasztásintenzív” fogyasztási adatokkal problematikus (7. o., WWF). A kiadványban csak páneurópai adatok szerepelnek. Nem említik, hogy a Szövetségi Környezetügyi Ügynökség szerint 2020-ban a Németországban kivágott fa valamivel kevesebb, mint 64%-a rönkfából és mintegy 17%-a ipari fából* állt. A kitermelt faanyagnak csupán 14%-át használták fel primer energiafaként (lásd 3. ábra, Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség, 2022).
[*FATÁJ: A német “Industrieholz” kifejezés, amely szó szerinti fordításban: iparifa, de a német erdészeti és faipari fogalomhasználati gyakorlatban a furnér- és fűrészipari rönkön kívüli többi iparifát jelenti. Tehát eltér a szó laikusok és szakmabéliek szerinti jelentése.]
8. “Az EU-ban a bioenergia jelenleg a megújuló energiatermelés mintegy 60 százalékát teszi ki. Ennek nagy részét a fa adja. Az energiatermelésre használt biomassza mintegy 60 százaléka faalapú.” (14. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: A megadott forrásban a mezőgazdasági termékek, a fa és a biológiai hulladékok biomasszaként szerepelnek. A fa területén a következőket sorolja fel: “fakitermelési maradékok, fafeldolgozás melléktermékei, a cellulóz- és papíriparból származó szennylúg, tűzifa stb.” Ez kifejezetten nemcsak az erdőből származó elsődleges fára utal, hanem a másodlagosan, például a feldolgozóipar melléktermékeként felhasznált nyersanyagokra is (Európai Bizottság, 2019, 2. o.). E két termékkategória elkülönítése kulcsfontosságú a fenntarthatóság megértése szempontjából. Ez a dokumentum nem teszi meg ezt a megkülönböztetést, és így kihagyja a másodlagos nyersanyagok termékcsoportját, bár ezek a felhasznált forrásban szerepelnek.
9. “Ezt egy leegyszerűsített gondolatkísérlettel is szemléltethetjük: mennyi erdőre lenne szükség a világ energiaszükségletének 100 százalékos fedezéséhez? (…) A jelenlegi energiafogyasztási szintek mellett tehát a fosszilis tüzelőanyagok biomasszával helyettesítése egyáltalán nem jöhet szóba.” (14. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: ez a körkörös érvelés minden szinten tarthatatlan. Mi értelme van egy gondolatkísérletnek, ha nincs semmi alapja? A biomassza részaránya a megújuló energiákban lehet magas, de a rendelkezésre álló mennyiség is korlátozza. A fenntartható forrásokból származó egyéb megújuló energiák, mint például a napenergia, a szél vagy más, nincsenek megemlítve. Itt sokkal nagyobb bővítési potenciál van. Ugyanakkor az is igaz, hogy a jelenlegi fosszilis energiafogyasztás puszta mennyisége miatt hosszú távon nem helyettesíthető bioenergiával, és hogy alternatívákra van szükség.
“A fosszilis tüzelőanyagok biomasszával helyettesítése a jelenlegi energiafogyasztási szintek mellett ezért egyáltalán nem jöhet szóba” (WWF, 14. o.).
A WWF tanulmánya a fa energetikai célú felhasználásának elemzésekor nem veszi figyelembe a öregfát és az újrahasznosított fát, ami torzítja a fa mérlegét.
9.1. “Tudósok és környezetvédelmi szervezetek rámutatnak, hogy először is a fa elégetése rövid távon több CO2-t bocsát ki, mint a szén elégetése (…)” (14. o.).
AGR tényellenőrzés: Itt hiányzik a forrás. Ezenkívül a szénciklus vizsgálatakor feltétlenül figyelembe kell venni a fosszilis és a biogén szén közötti különbséget. A szén és más fosszilis tüzelőanyagok állati és növényi maradványokból keletkeznek, amelyek megkötötték a szén-dioxidot. Amikor ezeket az anyagokat elégetik, olyan szén szabadul fel, amely évmilliók óta a talajban volt megkötve, és ezért nem része a jelenlegi szénciklusnak. A légkörben lévő szén teljes mennyisége növekszik. A biogén tüzelőanyagok, például a fa elégetésével olyan szén szabadul fel, amely a jelenlegi biogén szénkörforgás része. A felszabaduló szén mennyisége megegyezik a fák növekedése által megkötött szén mennyiségével. A légkörben lévő CO2 összmennyisége ebben az esetben nem változik. A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén tehát káros az éghajlatunkra, míg a biomasszából – beleértve a fát is – származó nettó kibocsátás nulla (Borchert és Riebler, 2022, 6. f. o.).
9.2. Folytatás “(…) másodszor, hogy a “gazdag” országok pazarló energiafogyasztásával a biológiai sokféleség és az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásai elvesznek, és harmadszor, hogy a támogatásokat az ilyen jellegű “megújuló energiák” helyett jobb lenne hatékony innovációkba és fenntartható megoldásokba irányítani” (14. o., WWF).
AGR tényellenőrzés: Ez a kijelentés kiragadva a szövegkörnyezetből. Azt sugallja, hogy az energetikai célú faanyagot nagy mennyiségben exportálják a “szegény” országokból a “gazdag” országokba, ami az exportáló országok ökoszisztémáinak károsodását okozná. Itt meg kell jegyezni:
- A “szegény” országokban a fajokban gazdag őserdőkből származó faanyag energetikai célú felhasználása elsősorban fűtésre és főzésre, nem pedig exportra történik, ahogyan azt maga a tanulmány is máshol állítja (“Az afrikai, ázsiai és dél-amerikai fakitermelés túlnyomó többsége tüzelő- és tűzifa”, (WWF tanulmány 13. o.)).
- A globális erdőpusztulás elsősorban az erdőterületek mezőgazdasági területté alakítása miatt következik be, nem pedig a fakitermelés miatt.
- Arról nem nyilatkoznak, hogy az Európában felhasznált bioenergia mekkora hányada származik ténylegesen importból vagy akár erdőirtásból. Svédországban például a bioenergia viszonylag magas aránya ugyanakkor a saját országában folytatott fenntartható erdőgazdálkodáson alapul.
Az Európába irányuló tényleges import esetében a fakitermelés és a faanyagimport csak szigorú követelményeknek és jogi előírásoknak megfelelően történhet. A fakereskedelmet az EU fakereskedelmi rendelete, az EUTR, valamint a jövőben az “EUDR – Az erdőirtás megelőzéséről szóló uniós rendelet” korlátozza a termelők, kereskedők és eladók további kockázatértékelésével, amely a meglévő rendszerek mellett további biztonságot nyújt, például a létrehozott tanúsítási rendszerek követelményeivel (Európai Bizottság, 2022, 1. o.).
10. “2021-ben az akár 700 százalékos áremelkedés [fűrészáru esetén] és a lakásépítés fellendülése, különösen az Egyesült Államokban, hatalmas keresletet eredményezett az építési faanyag iránt, és ennek megfelelően az árak is emelkedtek. Ez már megmutatta, hogy a fa elérhetősége hogyan változhat jelentősen egy ágazatban bekövetkező változások következtében”. (15. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: Egy történelmileg példátlan piaci fejleményt általános példaként használnak itt a háttér magyarázata nélkül. A fával, mint minden más árucikkel, nemzetközi kereskedelem folyik, és az árat a kereslet és a kínálat határozza meg. 2021-ben az erdőbirtoklást és a faipart a hatalmas mennyiségű, többek között az export révén értelmesen kezelt kalamitásfa uralta, a rönk ára ennek megfelelően alacsony volt, így a nagy kereslet ellenére az erdei faanyag rendelkezésre állása még a feldolgozó kapacitásoknál is nagyobb volt.
A 2021-ben exportált fűrészáru teljes mennyisége valójában csökkent az előző évhez képest, mivel az Egyesült Államokban a különleges helyi hatások miatt bekövetkezett áremelkedés miatt a más országokba, különösen Kínába irányuló export nem volt gazdaságos. Összességében a tanulmány a 2021-es fapiac tekintetében nem tesz kellő különbséget a rönkfa- és a fűrészárupiac között. A 21. oldalon található ábra ismét a globális fejlődést mutatja, és félrevezető a szövegben említett, Németországra vonatkozó állítás tekintetében.
11. “Ha Németországban mindannyian fából építkeznénk, aligha állna rendelkezésre hazai fa más ágazatok számára”. (15. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: Ezt a kijelentést aligha lehet túlszárnyalni komolyságában, különösen a megújuló nyersanyagokkal való építkezés megerősítésére irányuló politikai törekvések tekintetében. Ezért nagyon meglepő, hogy semmilyen forrást nem idéznek. A faépítési kvóta megduplázása ugyanis mindössze 3,9 millió köbméternyi többletigényt jelentene (Hafner 2018), miközben a jelenlegi hengeresfa- és fűrészáru export évente mintegy 20 millió köbmétert tesz ki. Ez annak köszönhető, hogy nem épül több épület, hanem definíció szerint csak azoknak az épületeknek az aránya nő, amelyekben a fa az uralkodó építőanyag. A fát már most is sok (nem fából készült) épület építésénél használják, például a tetőgerendáknál. Ennek megfelelően egy-egy épített épület esetében kisebb mennyiségű fára lenne szükség ahhoz, hogy az fából készült épület legyen, például ha a tartószerkezetet beton helyett faoszlopos szerkezetben építenék meg. A nyersanyagok tekintetében a fával építés bővítésének lehetőségei jelentősek. Emellett erőfeszítéseket tesznek a körforgásos gazdaság és a faépítési termékek új épületekben újrafelhasználása érdekében, ami még nem alakult ki, és további lehetőségeket kínál a fa építőipari felhasználására.
12. “A papír- és kartonágazat már most is az iparilag kitermelt fa mintegy 40 százalékát fogyasztja (azaz a globális fakészlet mintegy 20 százalékát). További növekedést prognosztizálnak” (3.3. ábra).” (16. o. WWF)
AGR tényellenőrzés: A kapcsolódó grafikon egyértelművé teszi, hogy a feltételezések szerint a papír- és kartonfogyasztás Európában 2050-ig stabil marad. Az “iparilag kitermelt fa” kifejezés valószínűleg ipari fára utal, azaz elsősorban olyan választékra, amely az előhasználatok során keletkezik, és amelynek alternatív felhasználása gyakran az energiaágazatban rejlik, amit nem szeretnénk növelni. Ha a papír iránti növekvő globális keresletre vonatkozó előrejelzés helytálló, akkor tehát elsősorban következetes erdőgazdálkodásról van szó, mivel a jövőben is nagy mennyiségű iparifára lehet számítani, legalábbis Németországban. Igaz, hogy a növekvő keresletet a globális kereskedelemnek köszönhetően régiók feletti alapon is ki lehet elégíteni. Különösen a papíriparban igaz, hogy a kereslet nagy része a hulladékpapír fokozott felhasználásával elégíthető ki. Különösen Németországot tekintve látható, hogy 80% feletti újrahasznosítási arány és a papírrostok 6-8-szoros hasznosítása lehetséges. Világszinten ez jelentős további nyersanyag-mobilizálási potenciált jelent a növekvő kereslet kielégítése érdekében.
13. “A környezeti bűnözés, különösen az illegális fakitermelés és az abból származó termékek kereskedelme nagymértékben aláássa a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítására irányuló erőfeszítéseket. Potenciálisan a világszerte forgalmazott faanyag közel egyharmada illegális forrásból származik.” (19. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: Az európai országokban a faanyag importját és exportját különböző törvények és rendeletek, valamint önkéntes magánjogi követelmények ellenőrzik. Az EU 2019 óta igyekszik szigorítani a fakereskedelem jogi helyzetét. Az erdőirtás megelőzéséről szóló uniós rendelet (EUDR) nagyon szigorú védelmi intézkedéseket ír elő globális erdeink számára, nyomon követés és kockázatértékelés révén minden olyan termék esetében, amely érintkezésbe kerülhet az erdőirtással (pálmaolaj, kávé, fa stb.). Feltételezhető, hogy az Európában forgalmazott fa nagy része alacsony kockázatú régiókból származik. A legkevésbé kockázatos fakitermelés a küszöbünkön zajlik: A fenntartható erdőgazdálkodás és faipar. Világszerte érvényes a következő: a fa iránti növekvő keresletet nyugodtan feltételezhetjük. Nem meglepő, hogy az olyan erdőkben gazdag országok, mint Kanada, olyan országokba exportálnak fatermékeket, mint Egyiptom vagy Kína. A döntő tényező az, hogy a világszerte megnövekedett társadalmi fakeresletet a fenntarthatóan rendelkezésre álló fa mennyiségével is összefüggésbe kell hozni. A Németországban alkalmazott, nagy hatékonyságú fenntartható erdőgazdálkodás szintén lehetőséget kínál a világszerte nagyobb mennyiségű fa kitermelésére, különösen a degradált vagy erdőirtott területeken.
Az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben különösen azoknak az országoknak kell megmutatniuk, amelyekben továbbra is nagy a népességnövekedés, és így várhatóan nagy lesz az építési tevékenység a jövőben, hogyan használhatnak megújuló építési termékeket az éghajlatot károsító termékek helyett. Az energia, a hatékonyság és az életciklusok elemzései azt mutatják, hogy a legnagyobb szénmegkötő hatást a hatékony fatermékek érik el (Oliver et al., 2014).
14. “A politikai döntéshozóknak az olyan “nagy fogyasztású” országokban, mint Németország, a fa felhasználását a felhasználás típusa és a termék élettartama szerint kell rangsorolniuk. A frissen kitermelt fa elégetése például a legrosszabb hasznosítási lehetőség.” (20. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: Különösen Németországban van még további hasznosítási potenciál. Amire valójában szükség van: Az elsődleges erdők következetes globális védelme és egyidejű újraerdősítése, a fenntartható erdőgazdálkodás, az újrahasznosítás és a körforgásos gazdaság erősítése a világ növekedési régióiban.
15. “A fatermékek csak akkor tudnának energiát szolgáltatni, ha az újrafelhasználás és az újrahasznosítás lehetőségeit előzetesen kimerítették (lásd a 7.1. ábra “Kaszkádok és újrafelhasználás” című részét).” (20. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: Először is, a friss [feldolgozatlan] fa égetéssel energiát és hőt is szolgáltat. Mindazonáltal kétségtelenül egyértelmű, hogy nemcsak a friss fát, hanem a másodlagos faanyagokat is hasznosítják energiaként. Ezeket azonban a WWF tanulmánya nem veszi figyelembe (lásd a 20. f. oldalt).
16. “A faanyagimport áthelyezi a hatásokat (mint például a feldarabolódás, degradáció, erdőirtás, környezeti bűncselekmények, rossz munkakörülmények, társadalmi egyenlőtlenségek stb.) a fogyasztás helyszínei és a kitermelés és termelés helyszínei között.” (23. O., WWF)
AGR tényellenőrzés: Németország a fenntartható erdőgazdálkodás nemzetközi úttörője. Az erdészeti és faipari munkakörülményeket szigorú törvények szabályozzák. A kockázatokat az értéklánc mentén nemzetközi joghatóságok mérlegelik. A fakitermelés környezetre és emberiségre gyakorolt hatásának minimalizálása érdekében figyelmet kell fordítani a regionális nyersanyag-kitermelésre és feldolgozásra. A piacok szabad játékában nem lehet visszafogni a fogyasztást; növelni kell a fenntartható alapon rendelkezésre álló nyersanyagok mennyiségét, és a meglévő nyersanyagokat okosan és hatékonyan kell hasznosítani.
17. Érvelés Időközi következtetés. A tanulmány időközi következtetése a következőképpen érvel:
- A fogyasztási forgatókönyvek a kereslet globális növekedésére utalnak (20. o.).
- Kitérő az anyagában történő fahasználat előnyeiről és az energetikai fahasználat állítólagos hátrányairól.
- Tézis: a fa iránti általános kereslet a meghatározó; ágazati szempontból a helyettesítési szolgáltatások pozitívak lehetnek, különösen az új “szerkezeti tulajdonságokkal rendelkező faalapú anyagok” kedvezőek (21. o.).
- Összegzés: “A jelenlegi fogyasztási mintát tekintve nem lehet minden jövőbeli épületet fából építeni Európában anélkül, hogy ezzel egyidejűleg veszélybe kerülnének az erdők, mint éghajlatvédő és a biológiai sokféleség menedékei.” (kiemelés AGR).
- Mindegyikhez tartozik egy grafikon az egy főre jutó fogyasztás előre jelzett mennyiségével (3.8. ábra), valamint egy kép a papírhulladékról az alábbi idézettel: “Papírfogyasztásunk világszerte, különösen Ázsiában, fenntarthatatlan és növekvő szinten van. Ugyanakkor a papírhoz való globális hozzáférés nagyon egyenlőtlen, különösen Afrika esetében”. (EPN 2018)
AGR tényellenőrzés: Ebben az érvelésben semmilyen koherens logika nem ismerhető fel. A globális fogyasztásra vonatkozó első állítással kapcsolatban a priori azt állítják, hogy világszerte nem áll rendelkezésre fenntartható mennyiségű fa. Miután rámutatnak arra, hogy nem szabad ágazati dimenziókban gondolkodni, egy ágazatot kifejezetten “dicsérnek”, majd ismét az európai faépítési ágazatra összpontosítanak, amely számára a jövőben “nem áll majd rendelkezésre elegendő fa”, holott éppen a faépítési ágazat az, amelynek pozitív tulajdonságait egy bekezdéssel korábban dicsérték. Az újrahasznosítási potenciál, az öregfa hasznosítása és az ebből eredő potenciális nyersanyagáramlás teljes komplexumával nem foglalkoznak. Az egészet egy kifejezetten a papírágazatból vett idézettel fűszerezik, anélkül, hogy utalnának az ott is kiaknázatlan újrahasznosítási potenciálra.
18. “Ezek a termelési erdők (ahogyan az országjelentésekben szerepelnek, vagy ahogyan a műholdfelvételeken “hasznosítva” jelennek meg) és az ültetvények. Nem tartoznak ide a védett erdők és az elsődleges erdők, amelyekre a biológiai sokféleség megőrzéséhez és az éghajlatváltozás mérsékléséhez van szükség.” (24. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: Amint azt az elején kifejtettük, erdeink három funkciót tölthetnek be: A védelmi, a hasznosítási és a rekreációs funkciót. Az egyetlen funkció, amely nem áll törvényi védelem alatt, az a hasznosítási funkció. És bár a tudomány és a gyakorlat már többször bizonyította, hogy a hasznosított erdők, amelyek tehát mindhárom funkciót betöltik, fajgazdagabbak és klímabarátabbak, mint azok, amelyekben tilos a fakitermelés, itt az elsődleges erdőkre hivatkozunk (Schulze et. al, 2021). A WWF tanulmányával összhangban ezért következetes lenne, ha Németországban a gazdasági erdők következetes kezelésére összpontosítanánk, és a globális primer erdők védelme érdekében kb. 3% fás ültetvényt jelölnénk ki. A fent említett Új-Zéland példája szinte minden más országnál jobban jellemzi a szegregatív erdőgazdálkodást, ahol egyrészt az elsődleges erdők védelme (80%), másrészt a rendkívül intenzív ültetvénygazdálkodás a tarvágásokkal (20%). Új-Zéland évek óta a legfontosabb rönkfaexportőr Kínába. Feltételezhető, hogy a maorik nem ismerik el a 2,1 millió hektárnyi Pinus radiata ültetvény jogi státuszát (New Zealand Forests 2023).
19. “Tudjuk, hogy más tanulmányok más következtetésekre jutottak az ellátás mértékét illetően. Először is, ezek a tanulmányok olyan feltételezéseken alapulnak, amelyek szűken a fakínálatra összpontosítanak, és nem veszik figyelembe a fenntartható erdőgazdálkodást. Másodszor, más tanulmányok az erdők termelékenységének növekedésére vonatkozó optimista feltételezéseiket elméleti földszimulációs modellekre alapozzák, amelyek sok esetben nem felelnek meg a helyszíni tapasztalatoknak. Ennek oka, hogy az éghajlatváltozás, az aszály, a tüzek, a viharok, a kártevőfertőzések – mindezek rekord mértékben gyengítik, károsítják és pusztítják az erdőket, ráadásul a hasznosítási igények és az erdőterületek szűkössége is növekszik.”. (WWF 26. O.).
AGR tényellenőrzés: A WWF nagy erőfeszítéseket tesz a fenntartható hasznosítási forgatókönyv kidolgozására. A végén “más tanulmányokra” hivatkozik, amelyek a fa fenntartható hasznosítási potenciálját világszerte magasabbra teszik. A fő kritikát természetesen az jelenti, hogy ezek a tanulmányok nem tartalmaznak semmilyen forrásdokumentációt. Azt sem lehet ellenőrizni, hogyan lehet a fa nyersanyagmennyiségét az erdőgazdálkodásra való hivatkozás nélkül kiszámítani. Lehetséges azonban, hogy ezek az “egyéb tanulmányok” a WWF-től eltérően egyszerűen csak a kaszkádos hasznosítási potenciált veszik figyelembe, és azt a rendelkezésre álló nyersanyagmennyiséghez rendelik.
20. “Végső soron nem lehet megkerülni a fogyasztás csökkentését a megmaradt erdők megőrzése és a fenntartható ellátási kapacitáshoz vezető globális szakadék megszüntetése érdekében.” (WWF tanulmány 29. o.)
AGR tényellenőrzés: Az átfogó áttekintő táblázat azt sem veszi figyelembe, hogy a kaszkádpotenciálok a jövőben is alkalmasak a társadalom megnövekedett fakeresletének kielégítésére. Ugyanakkor a forgatókönyvek túlzottan leegyszerűsítik és összekeverik a rendkívül összetett feltételeket. Nehéz “szemléletesen” extrapolálni a fapotenciál éghajlatváltozás okozta csökkenését az európai adatokból globális szintre (“E” forgatókönyv, 30. o.), mivel az éghajlatváltozás hatásai túlságosan eltérőek a világon. Az erdőirtás okai általában nem a fahasználatban, hanem a mezőgazdasági célú földhasznosításban keresendők. Kérdéses, hogy ott ténylegesen mekkora mennyiségű fa kerül a piacra. Miért nem szerepel az erdőtelepítési területek fele az erdészeti tájfelújítási program nyersanyag-forgatókönyveiben? Milyen érvek szólnak a fenntartható erdőgazdálkodás ellen a jövőben? (“B” forgatókönyv). Ebből az adatbázisból nem lehet fogyasztási mentességeket levezetni.
21. “(A fa lábnyom) kiszámítása úgy történik, hogy a belföldön kitermelt fa teljes mennyiségét és a termékek és szolgáltatások belföldi fogyasztásához szükséges import fedezésére külföldön kitermelt fa mennyiségét összeadjuk, és ebből levonjuk az exportra felhasznált faegyenértékek mennyiségét.”. (…) “A lábnyomok nem tükrözik az újrahasznosított anyagok másodlagos áramlását” (WWF tanulmány 32. o.).
AGR tényellenőrzés: A 6.1. ábra azt sugallja, hogy az exportot összeadják. Ehelyett, ahogy a szövegben helyesen le van írva, az exportot nemhogy nem kell összeadni (ami legalábbis nem történik meg az ábra meghatározásakor), hanem le kell vonni, mivel máskülönben kétszer számolnák el más országok mérlegében. A világoskék és sötétkék árnyékolt területek összegét tehát csökkenteni kellene a türkizkék árnyékolt és az olajzöld színű mennyiségekkel, ami Németország számára ennek megfelelően alacsonyabb “fa lábnyomot” eredményezne. Sajnos a hiba nem csak a grafikonban, hanem a 104 millió köbméter nyersfa-egyenérték számított számában is megtalálható (a helyes számot nem lehet pontosan levezetni a grafikonból). A másodlagos áramlások kifejezett kizárása szintén érvénytelenné teszi az egész számítást, különösen a szintén itt említett fogyasztási adatok (itt a papírágazatban) tekintetében.
A további érvelésben (33. o.) a kéreg és a fakitermelési veszteségek levonása hozzáadódik ehhez a helytelenül kiszámított lábnyomhoz. Ezt aztán a WEHAM nagyon konzervatív természetvédelmi preferencia-forgatókönyvével (6.3. ábra) vetjük össze, amely szerint természetvédelmi céllal szándékosan kevesebb fát vágnak ki. Valójában a WEHAM-előrejelzésben a fenntartható hasznosítási potenciál lényegesen magasabb, és a közelmúltban ténylegesen meg is valósult, elsősorban a fakitermelés aszály okozta növekedése miatt. A természetvédelmi törekvések tehát eleve a mérleg szerinti “alulkínálatot” okoznák. Ugyanakkor a “lábnyomot” arra is használják, hogy az importált famennyiségeket közvetlenül összehasonlítsák a németországi erdőgazdálkodás fenntartható fapotenciáljával, holott teljesen más erdőgazdálkodási körülmények között termelték azokat (azaz egyfajta “ha a fát itthon termelték volna, nem lenne elég” számítás). A 6.3. ábrán az egyetlen helyes adat a 2015 és 2022 közötti fakitermelési mennyiség lehet, ahol a sávok a hivatalosan meghatározott adatoknál lényegesen magasabbnak tűnnek. Például a hivatalos fakitermelés 2020-ban a kalamitás termelések csúcsán 86 millió m3 körül volt.
22. “A fakitermelésnek a WEHAM fapreferencia-forgatókönyve szerinti szigorú priorizálása viszont az éves növekmény 134 százalékát igényelné. E forgatókönyv szerint a németországi erdők folyamatosan túlhasználódnának, és az erdők minősége a szén-dioxid-tárolási kapacitás és az erdei biodiverzitás szempontjából nagymértékben csökkenne.” (35. o., WWF)
AGR tényellenőrzés: Németország erdőkészletei évtizedek óta gyarapodnak. Ezt mutatja a BWI3: “A német erdőkben 3,7 milliárd m3 -rel több fa van, mint az Európai Unió bármely más országában” (BWI3, 31. o.). Ez a készletnövekedés főként az idősebb erdőkben következik be, ami az éghajlatváltozás miatt komoly kihívások elé állítja a társadalmat, mivel ezek különösen érzékenyek az éghajlatváltozás hatásaira és kockázataira: “Az elmúlt évtizedekben Európában különösen a nagy fák és az állományokban (fatömeg) gazdag idős erdők pusztulása nőtt meg” (Forzieri et al. 2021). Emellett számos tanulmány bizonyítja, hogy a fiatal, dinamikus erdők lényegesen több szén-dioxidot kötnek meg a légkörből, mint az idős erdők: “A fiatal és középkorú erdők átlagosan több szenet kötnek meg a légkörből, mint az idős erdők” (EMU, 2022). Németországban egyre nagyobb tartalékok vannak a nem megfelelően kezelt kis magánerdőkben is. Ennek megfelelő mobilizálásával a jelentősen megnövekedett hazai keresletet is fenntarthatóan lehetne kielégíteni.
23. “A saját erdőkből származó hengeresfa-ellátás átfogóbb biztosítása érdekében a faiparnak sürgősen át kell térnie a lombosfa-felhasználásra.” (36. o.)
AGR tényellenőrzés: Az biztosan igaz, hogy a lombosfa felhasználása a jövőben egyre fontosabb szerepet fog játszani Németországban; a lombosfa már most is nagy mennyiségben növekszik a jövő erdőgenerációiban. Az is tény azonban, hogy a fenyő és a lombosfa anyagi tulajdonságai túlságosan különböznek ahhoz, hogy a fenyő termékeket ugyanolyan mértékben lehessen helyettesíteni (Knauf/Frühwald, 9. o.). Ezért fontos, hogy a németországi erdőkben a tűlevelű faanyag megfelelő, legalább 50%-os arányát fenntartsák. Ez azért is fontos, hogy a szivárgási hatásokat [szénszivárgás: leakage] megfékezzük, és megakadályozzuk, hogy a tűlevelű fa importjának aránya túl nagy legyen, amit a világ más piacai továbbra is biztosítani fognak.
24. “Nagyon különböző szintű kezdeményezések és eszközök foglalkoznak az erdő- és fafogyasztás kérdésével. A Cities4Forests például a világ minden részéből több mint 60 várost tömörítő szövetség. Célja, hogy segítse a városokat “felismerni a világ erdőitől való függőségüket, és politikai, gazdasági és kulturális hatalmukat felhasználva az erdők védelmére és kezelésére az emberek javára” (38. o.).
AGR tényellenőrzés: Itt kell megjegyezni, hogy a kezdeményezés és az alább idézett példák az erdők fenntartható kezeléséről és mindenekelőtt az erdőpusztítás megfékezéséről szólnak. A WWF érvelésében világosabb különbséget kellene tenni a rendkívül káros “erdőirtás” és a fenntartható erdőgazdálkodás között.
25. “Ez a tanulmány szembesít minket azzal a felismeréssel, hogy már most sincs elég fa sem Németországban, sem világszerte ahhoz, hogy fenntartható módon kielégítsük az e természeti erőforrás iránti igényünket. Ugyanakkor az ipar – mind a hagyományos, mind az új ágazatok – a fa, mint nyersanyag fokozott felhasználására spekulál.” (S. 41)
AGR tényellenőrzés: A fa 50%-ban elemi szénből áll, és egyike a világ kevés klímasemleges építő- és nyersanyagának. A kezelt erdők éghajlatstabilabbak, mint a használatból kivont erdők, és több CO2-t kötnek meg a légkörből, mint a nem kezelt erdők (EMU, 2022). Az erdő- és faipar évente Németország CO2-kibocsátásának 14%-át takarítja meg (BMEL, 2021). A klímabarát nyersanyag fa felhasználása úttörő jelentőségű eszköz a klímaváltozás elleni küzdelemben. Globális perspektívából nézve rengeteg lehetőség van a fa fenntartható mennyiségének növelésére.
26. “A politikában és a társadalomban vitára van szükség a fa legésszerűbb felhasználásáról. A fa felhasználásával kapcsolatos döntéseket nem szabad a (pénzügyi) piacokra bízni. Véget kell vetni a politikai intézkedések által a fa nem hatékony felhasználására létrehozott ellentmondásos ösztönzőknek (pl. támogatások).” (S.42)
AGR tényellenőrzés: A piacokat kivonni az egyenletből nem célszerű, különösen mivel társadalmunk jóléte nagymértékben függ a szabad kereskedelemtől. Az alábbiakban a WWF nem tesz konkrét javaslatokat a fa állítólagosan nem hatékony felhasználását célzó támogatások csökkentésére. Az a)-e) pontok feloszthatók a fa erőforrás-hatékony felhasználása melletti felhívásra, aminek kétségtelenül van értelme. Ebben még kiaknázatlan lehetőségek rejlenek. Óva intenénk azonban a szabályozási beavatkozástól, mivel az gyorsan elveszítheti a közhitelt, és szükségtelenül lejárathatja a fenntartható termékeket. Például az eldobható műanyag poharakat újra lehetne használni a papírpoharak helyett. Nem kérdés, hogy a környezeti bűnözés és az erdőpusztítás elleni globális küzdelem óriási jelentőségű, de ez nem a német erdőkben történik. Itt az integratív erdővédelem elvét kellene tovább erősíteni. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos szolgáltatásokat és a fahasználatot nem szabad egymás ellen kijátszani, és nem is kell. A fára mint nyersanyagra továbbra is szükség van az éghajlatváltozás megállításához.
Következtetés
A WWF-nek néhány központi tézisével teljesen igaza van: A fafogyasztás világszerte növekedni fog, már csak a gazdasági fejlődés és a népességnövekedés miatt is. Az is igaz, hogy a fa nem áll rendelkezésre korlátlan mennyiségben, és hogy nem minden nyersanyagprobléma oldható meg fával világszerte. A globális energiaellátás nem alakítható át fenntarthatóan fosszilis nyersanyagokból fára; itt más technológiákra van szükség. Ezen a ponton azonban a WWF tanulmányával való egyetértésünk véget ér. Az AGR tényellenőrzései világossá tették, hogy a tanulmány megállapításait olykor súlyos módszertani hibák alapján teszi. A különböző helyeken található magyarázatokból (kulcsszó: “ipari fa”) szintén hiányzik az erdészeti vagy faipari szakértelem. Itt segíthetett volna az illetékes karokkal való együttműködés. A tanulmány fontos gondolatébresztőt nyújt az emberiség fával ellátásának számos globális és regionális kihívásával kapcsolatban. Összességében azonban hiányos, és nem ismeri fel, hogy a fa számos területen megoldást jelenthet, például az éghajlati problémáinkra. Az is igaz, hogy a fa fenntarthatóbb és erőforrás-hatékonyabb felhasználásában világszerte még mindig nagy lehetőségek rejlenek, legyen szó akár az újraerdősítésről, az erdőfelújításról, a gazdasági erdők kezeléséről a bolygó őserdeinek védelme érdekében, akár a fa kaszkád- vagy körkörös felhasználásáról. A fa már ma is sok mindenre képes, és a jövőben még sokkal többre lesz képes, ezért a következő érvényes: talán nem mindenre, de tegyünk többet a fával!
Az AGR tényellenőrző irata végén a 14-15. oldalakon másfél oldalnyi forrásfelsorolás található.
Forrás: agr
