Az egészséges, biológiai sokféleség szempontjából gazdag növényzet az egyik legjobb partnerünk a légköri szén-dioxid kivonására és elraktározására. A Chloris Geospatial projekt műholdas lézer alapú távérzékeléssel (LIDAR), gépi tanulással meghajtott modellekkel és mesterséges intelligenciával térképezte fel, hogy mennyi szenet is raktároztak el az erdők és bozótosok 2003-2019 között.
Érdekesség, hogy a legnagyobb szénelnyelő országok sorrendje szinte tükrözi a legnagyobb kibocsátókat is: élen Kínával, mögötte szorosan az Egyesült Államokkal, Indiával, míg az Európai Unió a negyedik. A világ legnagyobb szárazföldi vegetációs szénraktára azonban továbbra is az Amazonas, megvilágítva annak globális jelentőségét. Magyarországon is nőtt a vegetáció szénelnyelő kapacitása, azonban itthon és világszerte is tennünk kell azért, hogy a természet továbbra is partnerünk legyen a klímaváltozás mérséklésében.
A Chloris Geospatial oldalán egy rövid regisztráció után globálisan és országokra lebontva is láthatjuk, hogy hogyan alakult az erdők és bozótosok felszín feletti biomasszájának mennyisége és az ezzel összefüggő szénmegkötés 2003 és 2019 között (az adatok nem tartalmazzák a gyökérzetben és a talajban megkötött szenet, és nem esik szó az egyébként szintén kiemelten fontos tőzeglápokról és más vizes élőhelyekről) . Öt érdekességet emelnek ki a kutatásból:
- Az elmúlt két évtizedben Kína volt a világ legnagyobb, nemzeti szintű szárazföldi szénelnyelője: több mint 16 milliárd tonna CO2e-t (szén-dioxid egyenérték) nyelt el. Ez közel 40%-a annak a szén-dioxidnak, amelyet a világ föld feletti biomasszája 2003 és 2019 között megkötött.
- 2003 óta az Egyesült Államok fás növényzetben tárolt szénkészlete 3,97 milliárd tonna CO2e-vel gyarapodott, ezzel Kína után a második legnagyobb szénelnyelővé vált a világon. 2019-ben az Egyesült Államok összes erdeje és bozótosa 69,4 milliárd tonna CO2e-nek megfelelő szenet tárolt, ami valamivel kevesebb, mint Kína esetén (74,3 milliárd tonna CO2e).
- Az Amazonasnak otthont adó Brazíliában található messze a legnagyobb mennyiségben fás szárú növényzet. A térség 2019-ben 211 milliárd tonna CO2-nek megfelelő föld feletti biomasszával rendelkezett, amivel toronymagasan világelső volt. Ez az óriási természetes szénraktár és a biológiai sokféleség szempontjából is kulcsfontosságú terület azonban nagy veszélyben van az emberi beavatkozás (erdőirtás) miatt. Ennek a folyamatnak a megfordítása kritikus fontosságú a klímaválság megfékezésében: az Amazonas szavannává változása egy negatív globális átbillenési pont, mely tovább fokozná a klímaváltozást.
- A Kongói Demokratikus Köztársaság Afrika legnagyobb vegetációs szénraktára, 2019-ben csaknem 84,2 milliárd tonna CO2e-nek megfelelő föld feletti biomasszával bírt. Ezzel 2019-ben a harmadik legnagyobb föld feletti biomassza-készlettel rendelkező ország volt a világon – Brazília és Oroszország után –, és 2003-2019 között az összes ország közül a hatodik legnagyobb szénmennyiséget kötötte meg (1,24 milliárd tonnát).
- Az Európai Unió Kína, az Egyesült Államok és India mögött a negyedik legnagyobb szénelnyelő: az elemzett évek alatt több mint 3,3 milliárd tonna CO2e-t nyelt el. A vizsgált időszak során a 27 tagországból csak 4-ben (Finnország, Svédország, Lettország és Ausztria) volt magasabb a növényzethez köthető kibocsátás, mint az elnyelés. Összességében Franciaország volt a legnagyobb szénelnyelő: 2003 és 2019 között több mint 775 millió tonna CO2e-t nyelt el. A tüzek és aszályok ellenére egyelőre a Földközi-tenger partján fekvő országok is pozitív nyelési mutatókat produkáltak (Olaszország 444 millió tonna CO2e-t, Spanyolország 429 millió tonna CO2e-t, Görögország pedig 336 millió tonna CO2e-t nyelt el). Az EU erdőkben tárolt teljes szénkészletét tekintve a nyolcadik helyet foglalja el a világrangsorban.
Általánosságban elmondható, hogy ha egy országban nő az elnyelt szén-dioxid mennyisége, akkor az az erdők területi gyarapodására, illetve gyorsabb növekedésére utal. A biomassza csökkenése azonban fokozódó fakitermelésre, erdőirtásra és az erdők állapotának romlására utal. Az adott időszak alatt megkötött szén-dioxid mennyisége tehát fontos jelzője annak, hogy egy-egy országban mennyire veszik komolyan az erdőségek védelmét és helyreállítását.
A másik jellemző, vagyis az elraktározott teljes szénkészlet pedig azt mutatja meg, hogy összességében mekkora mennyiségű szén van beépülve a növények “testébe” az erdő egészében, és ezáltal eltávolítva a légkörből hosszú évtizedekre és évszázadokra. Ha azonban ezeket a szénraktárakat megbolygatjuk, akkor ez a szén-dioxid visszakerül a légkörbe, tovább fokozva a klímaváltozást. Ezért kulcsfontosságú az erdőségek helyreállítása mellett a meglévők fokozottabb védelme.
Magyarországon is nőtt a szénelnyelő kapacitás
A Chloris adatai szerint 2003-2019 között hazánkban is nőtt a fás szárú vegetáció mennyisége és így a megkötött szén mennyisége is. Amire nagy szükségünk is van, ugyanis a törvényben rögzített 2050-es magyar klímasemlegességi cél eléréséhez elengedhetetlen a hazai szénelnyelő kapacitás fenntartása (amivel a frissített Nemzeti Energia és Klímaterv is számol), sőt, az új EU-s szintű cél, hogy a jelenlegi szénmegkötést közel egynegyedével kell növelni 2030-ig. Azonban “ha rosszul csináljuk, a biomassza nem fog megújulóként viselkedni”, sem itthon, sem Európában – mutatott rá korábbi elemzésében Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatváltozás és energia programvezetője a Másfélfokon megjelent cikkében.
“A biomassza iránti megnövekedő energiakereslet viszonylag hirtelen lecsökkenti az erdő szénkészletét. Ezzel párhuzamosan megnő az elégetett fa mennyisége, aminek a szénkészlete rögtön visszakerül a légkörbe. Ha van rá megfelelő kereslet, akkor a fatermékek kompenzálni tudják valamennyire a kibocsátást. Azonban ha a tűzifára van nagyobb kereslet, akkor előfordulhat, hogy azokat a fákat, amiket korábban papír- vagy rostfának használtak, elégetik, ami természetesen ugyanúgy fokozza a felmelegedést.”
Harmat Ádám szerint “hosszú távon is nemzeti érdek lenne a szénelnyelés fokozása, mert a klímasemlegességhez való utat modellező Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia azzal számol, hogy maximum 4,5 millió tonnára leszünk majd képesek csökkenteni 2050-re a kibocsátásokat, ezt pedig a természetes nyelőknek kellene majd ellentételezni, hogy kijöjjön a törvényben vállalt nettó nulla kibocsátás.”
Kibocsátáscsökkentés nélkül egy idő után nem fog rajtunk segíteni a növényzet
“Ha a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódnak, tovább fokozva a globális felmelegedést, akkor a szárazföldi bioszféra nettó szénelnyelő kapacitása már a következő két évtizedben megfeleződhet. Ez pedig egy ördögi kört eredményezne (a tudomány ezt öngerjesztő, vagy pozitív visszacsatolási folyamatnak nevezi), ugyanis a szárazföldi bioszféra szénelnyelő kapacitásának gyengülésével, majd megszűnésével nem lesz, ami kompenzálja az ember által légkörbe bocsátott szén-dioxidot, gyakorlatilag még „fát dobunk a tűzre”, vagyis tovább fokozódik a globális felmelegedés, ami tovább rontja az ökoszisztémák szénelnyelését, és így tovább.” írta korábbi elemzésében Lehoczky Annamária éghajlatkutató a Másfélfokon.
“Mint minden biológiai folyamat, a fotoszintézis és a légzés anyagcseréje is hőmérsékletfüggő: növekvő hőmérséklet mellett gyorsulnak, elérik a maximális sebességüket, és ezt követően lassulnak, a szervezet működése pedig leromlik. […] A legtöbb mérsékelt övi erdőben ez a küszöbérték 18 °C, a trópusi erdőkben pedig 28 °C. […] Az alábbi ábrán a fenti folyamatokat összesítve azt látjuk, hogy a szárazföldi bioszféra egészének szénelnyelő képessége rohamosan romlani kezd (kék görbe), ahogy a földi éghajlat egyre melegebb rezsimbe csúszik át.”
“Az ember okozta kibocsátások azonnali és nagymértékű mérséklésén túl, ahhoz, hogy a már elkerülhetetlen éghajlati változásokhoz alkalmazkodni tudjanak az erdőségek, az ökoszisztémák ellenállóképességét javító, újfajta védelmi és erdőgazdálkodási gyakorlatokra, illetve az eddigiek hatékonyabb alkalmazására van szükség.” – zárja elemzését Lehoczky Annamária.
Ahhoz, hogy megőrizzük, sőt, növelni tudjuk a hazai és az európai erdők szénelnyelő kapacitását, megfelelve a magyar és uniós klímacéloknak, el kell fogadnunk és hatékonyan végre kell hajtanunk az erre vonatkozó irányelveket és jogszabályokat, legyen szó akár a természet-helyreállítási törvényről, akár a felülvizsgált LULUCF-rendeletről.
A jövő évi EP-választás egyben lehetőséget biztosít a hazai választóknak és a politikai szereplőknek is, hogy valóban európai szintű, mindannyiunkat érintő, a jövőnket ténylegesen meghatározó kérdésekkel foglalkozzanak.
Borítókép és illusztrációk: Major-Takács Eszter
forrás: másfélfok 11-24
