Szakértői észrevétel a fajok számának számbavételéről: “Ez nem mond túl sokat.” Az elmúlt években az erdészeti vállalatok jelentős gyakorlatok bevezetéséről számoltak be a biológiai sokféleség megőrzése érdekében. Egy szakértőt kérdeztünk a biológiai sokféleség mérésének módszereiről.
Az Európai Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának célja a biológiai sokféleség javítása, de hogy ezt hogyan mérik, az nem olyan egyszerű. Az egyik módszer az, hogy alaposan körülnézünk az erdőben – mondja Anne Tolvanen professzor, a finnországi Natural Resources Institute programigazgatója.
“Amikor egy átlagpolgár belép egy erdőbe és körülnéz, a faállomány szerkezetének változatosságát látva azt jelzi, hogy van sokféleség. Minél kevésbé szabályos, vagy más szóval minél több fajt láthatunk, és minél nagyobb a változatosság a fák korában és elhelyezkedésében, annál nagyobb a környezet sokfélesége.” Tolvanen szerint a biológiai sokféleség három szinten nyilvánul meg: a különböző élőhelyek, a fajok széles skálája és a genetikai sokféleség.
A gazdasági erdőben, ahol a fák rendezett sorokban állnak, és nincs holtfa a földön, amibe az emberek belebotlanának, nem beszélhetünk nagy változatosságról.
Tolvanen rámutat arra, hogy az úgynevezett rendezett gazdasági erdő valóban homogén természetű, de sok ember számára a rekreációs célú felhasználás szempontjából szép. Az erdőnek még sok más értéke is van, például jó bogyókat szedni.
Az EU jelentős jogszabálycsomagot készít elő
Az EU biológiai sokféleséggel stratégiája tervei szerint Finnországnak erdei akár 30 százalékát is védetté kellene tennie. De mi a legjobb módja a biológiai sokféleség mérésének?
“A biológiai sokféleséget nagyon sok változó jellemzi. Míg az éghajlatra és az üvegházhatású gázokra gyakorolt hatást a szén-dioxid-egyenérték fogalmával lehet összehasonlítani, addig a biológiai sokféleség mérésére nincs egységes módszerünk” – mondja Tolvanen. Azzal folytatja, hogy amikor a finn erdei természetről beszélünk, a biodiverzitás gyakran használt mutatója a fajok száma. “Ez azonban nem mond túl sokat. A természetes környezetben előfordulhat, hogy egyes fajok szenvednek valamely változás miatt, míg mások egyidejűleg profitálnak belőle. A fajok száma akkor is változatlan maradhat, ha egy élőhely szerkezete jelentősen megváltozik”.
Bizonyos fajok a fakitermelési helyeken és a nyílt területeken fejlődnek. Ha az erdőket kitermelik, a nyílt területeket kedvelő fajok elszaporodnak. “Nem vonható le az az egyenes következtetés, hogy a fakitermelés minden faj biológiai sokféleségét gyengíti. Egyesek szenvednek a fakitermeléstől, míg mások virágoznak”.
Tolvanen szerint Finnországban meglehetősen gyakoriak a nyílt környezetek, ami azt jelenti, hogy rengeteg olyan faj van, amelyik szereti ezeket. “Másrészt viszont nincs sok idős erdőnk, és ebből arra következtethetünk, hogy az idős erdőket kedvelő fajok veszélyeztetve vannak, mivel most kevesebb a számukra megfelelő élőhely.”
A holtfa mennyisége jó mutató (indikátor)
A Nemzeti Erdőleltározt (NFI) Finnországban egy évszázaddal ezelőtt kezdték el. Az NFI-ben vizsgált egyik dolog az erdőkben lévő növedékállomány szerkezete. “A biológiai sokféleség jó mutatója az NFI-ben a holtfa mennyisége, mivel rengeteg veszélyeztetett fajunk van, amelyek a holtfától függenek.”
Az NFI a vastag lombosfák, például a rezgőnyár mennyiségét is vizsgálja. “A rezgőnyár kulcsfaj sok más faj számára, és biodiverzitás-indikátorként használják. De mégsem mond semmit az összes fajról, csak a rezgőnyártól függő fajokról” – mondja Tolvanen.
A 2021-2022. évi NFI során a növényzetet a növénytakaró kiterjedésének vizuális becslésével leltározzák. “Az áfonya jó kulcsfaj, mert számos emlős a medvéktől a verebekig, valamint a nyírfajd és apró rovarok is táplálkoznak belőle.” Az előző vegetáció leltár 25 évvel ezelőtt készült, és az akkor ellenőrzött mintaterületeket most újra ellenőrzik. Az észlelt változásokból következtetni lehet majd a biológiai sokféleség állapotára, valamint az erdőgazdálkodás és az éghajlatváltozás hatásaira.
A veszélyeztetettség értékelése figyelmeztet a fajok elvesztésére
A fajok veszélyeztetettségének felmérése annak megállapítására szolgál, hogy mely fajokat fenyegeti kihalás Finnországban, melyek degenerálódtak gyorsan, és melyek a veszélyeztetettség fő okai a különböző élőhelyeken. Tolvanen szerint a veszélyeztetett fajokat különösen a védett és más értékes területeken figyelik. A földhasználat jelentős megváltozása miatt környezeti hatásvizsgálatot igénylő területeken is végeznek megfigyelést.
“A fajok veszélyeztetettségét nem követik nyomon szisztematikusan, ahogyan a növényzetet az NFI során leltározzák. Az NFI mintaterületein minden növényzetet ellenőriznek, de mivel a mintaterületek főként gazdasági erdőkben találhatók, nem túl gyakran találkozunk veszélyeztetett fajokkal.” Tolvanen szerint a veszélyeztetett fajok számát gyakran használják a biológiai sokféleség mérésére. “A legérzékenyebb fajok előbb reagálnak a változásokra, mint a többiek. A sok veszélyeztetett fajjal rendelkező környezetet különleges jelentőségűnek tekintik, mivel képes az érzékeny fajok eltartására. De még itt sem reagál minden faj egyformán minden változásra: egyes fajok jobban boldogulnak valami miatt, ami miatt mások szenvednek” – mondja Tolvanen.
Tolvanen rámutat arra, hogy a gyakran veszélyeztetettnek minősített fajok csoportjait, azaz a holtfától függő rovarokat és gombákat a növényzeti leltárak nem veszik számba. Tolvanen kutatócsoportja kifejlesztett egy Metsämittari [Forest Meter = erdőmérő] nevű eszközt, amely vizuálisan ábrázolja az NFI megállapításait és a különböző erdőkezelési forgatókönyvek növényzetre gyakorolt hatását.
“Az eszközben számos biodiverzitás-mutatót használunk. Nem akartunk csak egyetlen biológiai sokféleség-mérőt kifejleszteni, mert az a végén félrevezető lehet.”
A távérzékelés egyre nagyobb teret nyer
Anne Tolvanen szerint manapság az élőhelyeket felülről is megfigyelik, drónok és műholdképek segítségével. “A távérzékelés lehetővé teszi annak közvetett értékelését, hogy egy élőhely különleges jelentőségű-e vagy sem. Jelenleg távérzékeléssel nagyjából lehet értékelni a mocsári élőhelyeket, de az erdőkben lévő holtfa mennyiségének és minőségének megfigyeléséhez még javítani kell a módszereket.”
Tolvanen örömmel veszi tudomásul, hogy a biológiai sokféleség nyilvános vita tárgyává vált. “Korábban ez egy kicsit háttérbe szorult a gazdasági szempontok miatt. Jó dolog, hogy az emberek felébredtek a biológiai sokféleség fenntartására. Tennünk kell valamit, hogy megállítsuk a degenerációt.”
Ki határozza meg, hogy Finnországban elegendő-e a biológiai sokféleség?
“A biológiai sokféleség szintjének meghatározása Finnországban nagyon könnyen politikai kérdéssé válik, mivel ez az alapja annak, hogy meghatározzuk, mit lehet tenni egy erdőben. A meghatározásnak kutatáson kell alapulnia. A politikai vita alapjául szolgáló legfontosabb dolgok a biológiai sokféleség elégséges szintjének meghatározása, valamint a biológiai sokféleség fenntartásának és javításának módszerei. Ennek meghatározására nem létezik egyetlen mutatószám sem.”
A cikkhez Raisa Mäkipää, a finnországi Natural Resources Institute kutatóprofesszora (természeti erőforrások fenntartható használata) is szolgáltatott információkat.
Példák az erdészeti vállalatok által a biológiai sokféleség javítása érdekében alkalmazott gyakorlatokra
- A fakivágás során figyelmet fordítanak arra, hogy a víztestek közelében ne károsítsák a talajt (StoraEnso).
- Célkitűzések meghatározása a sértetlenül megmaradó fák, a kiemelt élőhelyek és azok peremzónáinak számára (StoraEnso).
- A talajon lévő, sértetlen holtfa mennyiségére vonatkozó célok meghatározása (StoraEnso)
- Élő fák meghagyása a kivágási helyeken (StoraEnso)
- Magas tuskók meghagyása a kivágási helyeken (StoraEnso)
- A lombhullató fáknak a finnországi vállalat tulajdonában lévő erdők teljes növőállományából való részesedésére vonatkozó célok (UPM).
- A holtfa mennyiségére vonatkozó célok a gazdasági erdőkben (UPM)
- Változatos korszerkezet a finnországi vállalat tulajdonában lévő erdőkben (UPM)
- A részterületek közötti szerkezeti eltérések, az alternatív felújítási módszerek aránya a finnországi társaságok tulajdonában lévő erdőkben (UPM)
- Védett területek a finnországi vállalat tulajdonában lévő erdőkben (UPM)
- Védett kulcsfontosságú biotópok célkitűzései a finnországi vállalat tulajdonában lévő erdőkben (UPM)
- Helyreállítási és biológiai sokféleséggel kapcsolatos projektek a finnországi vállalat tulajdonában lévő erdőkben, 1997-2021 (UPM)
- A biológiai sokféleséget és a víztestek állapotának javítását támogató program, 2021-2030. (MetsäGroup)
- Minden három hektáron 100 m2 védelmet nyújtó sűrűsödés meghagyása (MetsäGroup)
- Négy magas tuskó meghagyása hektáronként (MetsäGroup)
- Az erdei árkok lefolyó vizének tisztítása (MetsäGroup)
- A kidőlt és álló holtfa mennyiségének növelése, valamint a kivágásokban a visszamaradó facsoportok meghagyása (MetsäGroup).
- Több fafaj keveréke a legtöbb esetben (MetsäGroup)Forrás: vállalati honlapok
Forrás: forest.fi
