Az 1992-es világkiállításra épült magyar pavilon Makovecz Imre egyik legfontosabb épülete, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kilencvenes évek magyar építészetének is egyik legemblematikusabb alkotása. Az évek óta üresen pusztuló ház most úgy tűnik, gazdára talál. Egy gazdag spanyol üzletember, Mario López Magdaleno vásárolja meg és újítja fel.
Az elmúlt hetekben három jó hírt is kaptam Makovecz Imre örökségével kapcsolatban, melyeket természetesen meg is osztok mindenkivel. Kezdjük a legfrissebbel, s talán a legörömtelibbel.
Úgy tűnik, a híres sevillai pavilon gazdára talál, és ezzel megmenekül a pusztulástól. Az épület sorsa gyakorlatilag a 92-es Expo, vagyis immár harminc éve bizonytalan. Az épület bővebb ismertetésétől eltekintenék, hiszen rengeteg írás jelent már meg róla, a nemzetközi sajtó is lelkesedett érte. Gyakorlatilag a legismertebb magyar világkiállítási pavilon azóta is. Öt éve írtam róla utoljára, akkor így foglaltam össze a lényegét:
„Az 1992-es világkiállításra készült magyar pavilon egyedülálló alkotás. Tulajdonképpen Makovecz Imre addigi munkásságának összegzése, és éppen ezért talán legfontosabb munkája. Amit gyakran az építész szemére vetnek bírálói, hogy épületei nem praktikusak vagy díszletszerűek, az itt csöppet sem hátrány: ez pont az a feladat volt, ahol szabadjára engedhette a fantáziáját, és az egész épület egy szimbólumokkal teli installáció lehetett. Nem csak nekünk jelent sokat, 2008-ban felkerült az andalúziai történelmi örökség listájára. Vagyis nem szabad elbontani, és bármilyen átalakítást csak felügyelet mellett lehet végezni.”
Az épületről és a koncepcióról a Makovecz Alapítvány honlapján találni bővebb információt, fotókkal, rajzokkal, leírásokkal.
Persze egy ilyen installáció újrahasznosítása nem egyszerű feladat. Nem véletlen, hogy az egykori világkiállítás pavilonjai közül 67-et már le is bontottak. A megmaradt 52-ből nyolc áll védelem alatt, köztük a magyar is. Makovecz Imre sevillai épületét már 2013-ban meg akarta venni a magyar kormány, hogy hazahozassa és Budapesten építtesse fel újra. Ebből azonban semmi nem lett. Az üresen enyésző ház sorsát a Google Street View-n lehet követni (bár az utóbbi években már nem sok látszik belőle a felnőtt növényzet miatt). 2017-ben Kolozs András küldött képeket nekem a pusztuló épületről (ezekből válogattam néhányat ehhez a cikkhez is), s most is ő hívta fel a figyelmemet az ABC cikkére.
A nagymúltú spanyol napilap sevillai kiadása szerint egy „energetikai, infrastrukturális, távközlési, környezetvédelmi, vasúti és bányászati ágazatban” is érdekelt córdobai üzletember, Mario López Magdaleno, a Magtel tulajdonosa veszi meg az épületet. Tudósítójuk arról is beszámolt, hogy a pavilon legfőbb látnivalója, a híres gemenci tölgy – amelynek teljes gyökérzete megtekinthető az üvegpadlón keresztül – ma is megvan még!
Állítólag maga az épület sincs rossz állapotban. A legtöbb kárt vandálok okozták, ezért kerültek idővel vasrácsok az ablakokra. Ez közvetve is kihatott a szerkezetre: a levert palafedés alól kibukkant a fa és romlásnak indult. A tornyokba is galambok költöztek, ami tovább rontja a helyzetet, ugyanakkor a belső terek többsége állítólag biztonságban van.
Hogy Mario López Magdaleno mihez kezd a pavilonnal, azt még nem tudja, de az biztos, hogy fel fogja újíttatni.
forrás: TervLap
Kedves Mindenki!
Ma, 2023 október 30-án, délelőtt személyesen is meglátogattam a pavilont. Még tart a felújítás, de fantasztikus módon haladnak a munkákkal. A külső részek közül sokat helyreállítottak és olyan mint régi korában. A belseje több helyen eltér az eredetitől, de ezek főleg azokat a részeket érinti, amelyek a nyilvánosság elől elzártak voltak, és a későbbi tulajdonos alakíthatta át. (Egy volt dolgozó, aki hét hónapon át dolgozott a pavilonban 1992-ben)