FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

EU erdészeti stratégiája – EFI értékelés, ajánlás

Az EFI (Európai Erdészeti Intézet) egyedülálló tudományos-politikai tanulmánya azt vizsgálja, hogy a nemzeti és regionális szakpolitikák hogyan felelnek meg az EU erdészeti stratégiájában megfogalmazott céloknak, és kilenc szakpolitikai ajánlást tesz a stratégia végrehajtásának elősegítésére.

A “Az Európai Unió erdészeti stratégiája céljainak elérése: Összehasonlító európai értékelés” címmel egy 16 szerzőből álló csoport 15 EU-n belüli és kívüli ország, valamint három spanyolországi régió szakpolitikáit elemezte, és megvizsgálta a kialakult mintákat.

Ez a tanulmány 15 országra vonatkozik (angol országnév szerinti betűrendben) az EU-n belül és kívül: Ausztria (AT), Cseh Köztársaság (CZ), Finnország (FI), Németország (DE), Írország (IE), Olaszország (IT), Litvánia (LT), Hollandia (NL), Norvégia (NO), Lengyelország (PL), Románia (RO), Szlovákia (SK), Szlovénia (SI), Spanyolország (ES) és Svédország (SE).

Mi a tét?

Az Európai Unió (EU) új, 2030-ig szóló erdészeti stratégiáját 2021 júliusában fogadták el, ami új lendületet ad az uniós szintű erdőpolitikai döntéshozatalnak. Fő hivatkozási pontja az európai zöld megállapodás, amely az erdőket a 2050-ig tartó szén-dioxid-mentes társadalom fényében helyezi előtérbe, és a szén-dioxid-megkötést, a biológiai sokféleség védelmét és az erdők helyreállítását hangsúlyozza.
A stratégia célja az uniós erdők minőségének és mennyiségének javítása, multifunkcionalitásuk és ellenálló képességük fokozása, valamint az erdőkre az emberi tevékenységek és a természeti folyamatok – többek között az éghajlatváltozás – által gyakorolt növekvő terheléssel kapcsolatos kihívások kezelése.

A stratégia prioritásai a következők:

  1. az erdők társadalmi-gazdasági funkcióinak támogatása és a biogazdaság fellendítése a fenntarthatósági határokon belül;
  2. az erdők védelme, helyreállítása és bővítése az EU-ban;
  3. az erdők stratégiai nyomon követésének, jelentésének és adatgyűjtésének biztosítása, valamint
  4. a párbeszéd és az érdekelt felek bevonásának ösztönzése.

A korábbi változatokhoz képest az új uniós erdészeti stratégia konkrétabb és átfogóbb jövőképet fogalmaz meg, és igyekszik összekapcsolni az erdőkkel kapcsolatos uniós szakpolitikák sokaságának különböző célkitűzéseit (mint például a biogazdaság erősítése, a biológiai sokféleség védelme, az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás stb.) Az új EU erdőstratégia végrehajtása és céljainak elérése ezért potenciálisan nagyobb hatással van a nemzeti hatóságokra, mint a korábbiak, mivel erősebben beágyazódik az EU általános politikai keretébe, bár a stratégia mint olyan jogilag nem kötelező erejű.

Mik a tanulmány céljai?

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a nemzeti és regionális politikai fejlemények megfelelnek-e az EU erdészeti stratégiájának céljait. Elemzi azokat a 15 EU-n belüli és kívüli ország szakpolitikáit, valamint valamint Spanyolország három régióját. Az országok A következő országok: Ausztria (AT), Cseh Köztársaság (CZ), Finnország (FI), Németország (DE), Írország (IE), Olaszország (IT), Litvánia (LT), Hollandia (NL), Norvégia (NO), Lengyelország (PL), Románia (RO), Szlovákia (SK), Szlovénia (SI), Spanyolország (ES) és Svédország (SE). Bár nem tagja a az EU tagja, Norvégiát azért vettük be a tanulmányba, mert az EGT-megállapodás révén szoros kapcsolatban áll, és kétoldalú együttműködési megállapodással az EU-val a 2030-as éghajlat-változási cél teljesítése érdekében.

A vizsgált országok erdősültsége, erdők tulajdonosi összetétele, erdő alapú szektor jelentősége, fakitermelések intenzitása (a növedékhez viszonyítva), faanyag/fatermék export/import értéke

Milyen minták rajzolódnak ki?

Az erdők és az erdőgazdálkodás társadalmi-gazdasági, környezeti és politikai környezete Európában és még az országokon belül is rendkívül sokféleképpen alakul, ami befolyásolja az erdészeti stratégia hatását. Az európai országok múltbeli és jelenlegi erdőirányítási és erdőgazdálkodási gyakorlatát az ökológiai területi feltételek (amelyek meghatározzák az erdők típusát), az alapvető társadalmi-gazdasági tényezők (például a tulajdonviszonyok), a társadalmi igények és szükségletek, valamint a magánszektor érdekei, továbbá a városi vagy vidéki erdőterületekhez kapcsolódó különbségek határozzák meg.
Ugyanakkor az erdőirányítás és -gazdálkodás tekintetében Európa-szerte vannak közös kérdések, amelyek a következőkkel kapcsolatosak:

  • az erdőgazdálkodási és természetvédelmi érdekek jelentős megosztottsága, amely valamennyi vizsgált országban megtalálható;
  • az éghajlatváltozás és a hozzá kapcsolódó erdei zavarok növekvő hatása (az erdőkre és az erdőgazdálkodásra gyakorolt regionálisan eltérő következményekkel); és az Európai Unió erdészeti stratégiájának céljainak teljesítése: Egy összehasonlító európai értékelés
  • az európai erdészeti irányítás és piacok beágyazottsága nagyobb struktúrákba, például a (globális) energia- és nyersanyag-kereskedelemhez és beruházási mintákhoz kapcsolódóan.

Más minták a tagállamok szakpolitikáinak “elhallgatásával” kapcsolatosak, például a biológiai sokféleséget fenyegető erdészeti ágazatspecifikus belső veszélyekre, valamint az idős erdők átalakításának kockázatára (és valóságára) való utalások hiánya, vagy az olyan adatok gyűjtésére irányuló intézkedések és stratégiák hiánya, amelyek (még) nem képezik a “hagyományos” nyomon követési és jelentéstételi tevékenységek és rendszerek részét.

Az országok és régiók végrehajtási kapacitását erősítő és/vagy akadályozó tényezők a következők: a hazai erdészeti politika fejlődése, beleértve a jövő erdeire vonatkozó közös nemzeti/regionális elképzelések kialakítását; a politika széttagoltsága és a közigazgatási hatáskörök átstrukturálása nemzeti és európai szinten; az (új) erdészeti politikai célok iránti növekvő igény az emberi és pénzügyi erőforrások hiányával szemben; a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetközelibb gyakorlatok eltérő értelmezése, valamint a szisztematikus konfliktusmegoldás hiánya az ideológiai álláspontok növekvő polarizálódása miatt.

Milyen változtatások segítenék az erdészeti stratégia végrehajtását?

Az alábbi szakpolitikai ajánlások eltérő jellegűek; egyesek egész Európára vonatkoznak, mások inkább egyes országok vagy országcsoportok számára fontosak.

  1. Az erdőkkel kapcsolatos közös európai kulcscélok újragondolása és egyeztetése. Ez kritikus fontosságú ahhoz, hogy túllépjünk az erdészeti politikában folyó, ágazati és szakpolitikai szintű versengésen, amelyet a tanulmány több európai ország esetében is megfigyelt.
  2. Az európai erdészeti környezet sokféleségének tiszteletben tartása, és az európai erdészeti politikai célok és az uniós erdészeti politikák regionálisan adaptált végrehajtási útvonalakra való törekvés.
  3. Erősítse meg az erdészeti politika társadalmi engedélyét: vonja be a sokféle hangot, beleértve a társadalom egészét is, a politikai döntéshozatalba minden politikai szinten: EU-s, nemzeti, regionális és helyi szinten.
  4. Befektetés az ismeretgenerálásba és a tudásközvetítésbe az evi-
    az erdészeti politikai döntéshozatal alapjának javítása, valamint a tudomány, az erdészeti gyakorlat és a társadalom közötti közös alkotás lehetővé tétele.
  5. A szakpolitikai célkitűzések és a gazdasági ösztönzők összekapcsolása: az európai erdők többnyire magántulajdonban vannak, és a bevétel legnagyobb része a fakitermelésből származik. Az erdőgazdálkodás gazdaságossága alapvető fontosságú az EU erdészeti stratégiájának szélesebb körű célkitűzéseinek megvalósításához.
  6. Az éghajlatváltozás kezelése és felhasználása az erdőkkel kapcsolatos új társadalmi megállapodás ösztönzésére, az éghajlatváltozásból és a zavarokból eredő nyomást proaktívan felhasználva az erdők alkalmazkodásába való befektetés lehetőségeként.
  7. Javítani kell a szakpolitikai hatásokkal kapcsolatos tájékoztatást, és a szakpolitikákat ennek megfelelően kell kiigazítani. Az ebben a tanulmányban az országok között gyakran azonosított minta a nagyobb és összetettebb erdészeti szakpolitikai hatásokra és következményekre vonatkozó megbízható információk hiánya.
  8. Országok közötti párbeszéd kialakítása az erdészeti irányításról. Az európai országok politikai kultúrája és a különböző szakpolitikai eszközökkel kapcsolatos tapasztalatai sokfélék, ami hatalmas lehetőséget kínál az erdészeti politika számára, hogy összekapcsolódjanak és tanuljanak egymástól.
  9. Az erdészeti politika kialakításának és végrehajtásának átláthatóságának növelése minden szinten. Az információhoz való hozzáférés fontos lépést jelent ahhoz, hogy a társadalom megértse, hogy az állami és magán erdészeti ágazat szereplői hogyan járulnak hozzá a fenntarthatósághoz, és hogy elszámoltathatóvá tegye őket a politikában és a gyakorlatban vállalt kötelezettségek teljesítéséért.

A kiadvány angol változata itt érhető el.
Kiegészítő anyagok angol változata itt tölthető el.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EFI

Előző cikk

A cseppet sem közönséges tiszafa

Következő cikk

HemKor - szigetelőlap kenderből



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések