Összefogott 59 nemzeti, illetve nemzetközi szakmai szervezet (köztük az Európai Bútorszövetség – EFIC), és felszólították az EU törvényhozóit, hogy 27 különálló körforgásos gazdaság helyett egyetlen, integrált egységes piac által támogatott körforgásos gazdaság létrehozásával segítse az EU piacát.
Tisztelt von der Leyen elnök asszony!
Tisztelt Timmermans ügyvezető alelnök úr!
Tisztelt Dombrovskis ügyvezető alelnök úr!
Tisztelt Breton biztos úr!
Tisztelt Sinkevičius biztos úr!
2023. január 1-jén lesz az európai egységes piac létrehozásának 30. évfordulója. Az EU egyik legnagyobb vívmánya, a belső piac az EU gazdasági integrációjának fő mozgatórugója.
Az európai gazdaság növekedése szempontjából alapvető fontosságú volt, és továbbra is alapvető fontosságú marad a Európa globális versenyképessége szempontjából. Nagyobb méretgazdaságosságot Ez alapvető fontosságú volt az európai gazdaság növekedése szempontjából, és továbbra is kulcsfontosságú Európa globális versenyképessége szempontjából. Nagyobb méretgazdaságosságot eredményezett, miközben javította az erőforrások elosztását, és lehetővé tette az EU számára, hogy magas harmonizált biztonsági szabványokat állapítson meg a fogyasztók és a környezetvédelem számára.
Ma Európa új kihívásokkal néz szembe, és új prioritásokkal rendelkezik. Ezek közül a legfontosabb az európai zöld alku és a körforgásos és klímasemleges gazdaságra való áttérés szükségessége. A csomagolóipar, a fogyasztási cikkek ipara és a downstream szereplők megértik ezt a szükségszerűséget, és teljes mértékben elkötelezettek az erőforrás-hatékony körforgásos célok mellett. Az egységes piac széttöredezettsége azonban, amely az országok eltérő intézkedései miatt áll fenn, aláássa ezt az elkötelezettséget, és gátolja az EU iparának azon törekvését, hogy a fenntarthatóbb gazdaság felé vezető szerepet töltsön be az átalakulásban.
Ennek fényében az alulírott szövetségek felszólítják az EU-t, hogy 27 különálló gazdaság helyett egyetlen, integrált egységes piac által támogatott körforgásos gazdaságot hozzon létre.
Szinte minden, amit fogyasztunk, csomagolva van. A csomagolás a termékellátási lánc szerves részét képezi, és a csomagolással kapcsolatos intézkedések az EU-n belül forgalmazott áruk többségét érintik. Az egységes piac integritásának megőrzése kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy a csomagolóanyagok és a csomagolt áruk szabadon mozoghassanak az EU-ban, elkerülve ezzel a fogyasztókra, a vállalatokra, a környezetre és az alapvető rendszerek, például az élelmiszer- és a gyógyszeripar rugalmasságára gyakorolt negatív hatásokat. Ennek ellenére a tagállamok egyre gyakrabban vezetnek be egyoldalú és gyakran eltérő követelményeket. Ezek kétségtelenül jó szándékú erőfeszítések az áruk tervezésének, gyártásának és címkézésének javítására, hogy javuljon az áruk
javítási, újrahasználati vagy újrafeldolgozási lehetőségeinek javítását. Sok ilyen követelmény azonban megelőzi az elkövetkezendő uniós szintű jogalkotási fejleményeket, ami veszélyezteti az uniós szintű megközelítés hatékonyságát.
A csomagolt áruk címkézésére vonatkozó nemzeti intézkedések növekvő száma a későbbi szortírozás érdekében a következő példa erre. Ezeket gyakran rövid időn belül hajtják végre, ellentmondásosak, és nem minden esetben az egységes piaci szabályoknak megfelelően nem jelentik be. Számítunk a Bizottságra annak biztosításában, hogy ezek az eltérő szabályok és a bejelentés elmulasztása ne maradjon észrevétlen.
Konkrétan, az eltérő nemzeti csomagolási követelmények akadályozzák az egységes csomagolási kivitel használatát, és ezért az egész belső piacon az összes, egy adott országba szánt csomagolás újratervezését teszik szükségessé.
Ez azzal a káros következménnyel jár, hogy a befektetéseket más, a fenntarthatóságot előmozdító tevékenységektől vonja el, például a környezetbarát tervezéssel kapcsolatos kutatás-fejlesztéstől és a termékinformációk digitális nyomon követhetőségétől a hatékonyabb újrafeldolgozás érdekében.
Az egyes nemzeti piacokra szánt összes csomagolás újratervezése költségekkel jár a következők számára is a gyártás költségeit. Ez az ipar számára további termelési költségeket jelent, és kedvezőtlen hatást gyakorol a következőkre fogyasztói árakra. A méretgazdaságossági előnyök elvesztése és a bevált forgalmazási modellek megszakadása csökkenti a versenyt az európai iparban, amely kénytelen a széttagolt nemzeti piacokon működni. Ezenkívül az értéklánc minden egyes lépcsőfokán felül kell vizsgálni az előrejelzéseket a valós fogyasztás alapján.
Ezek a zavarok egyes termékek megsemmisüléséhez vezethetnek, amelyek nem helyezhetők el a piacon. polcokra nem kerülhetnek. Az erőforrások így az ellátási lánc teljes hosszában pazarolódnak, a nyersanyag-beszállítóktól kezdve egészen az a fogyasztókig. Ez vonatkozik az üzletekre, az elosztóközpontokra, az ömlesztett árut előállító gyárakra, a csomagolóelemekre a a gyárban és a beszállítóknál lévő csomagolási tartozékokra.
A nemzeti címkézési követelmények a hatékony forgalmazási rendszerek megzavarásához is vezethetnek, mivel a beszállítóknak hosszabb távolságokra kell szállítaniuk eladatlan áruikat, ha ez szükségesnek bizonyul az eltérő nemzeti jogszabályoknak megfelelő átcímkézéshez. A további szállítás növeli a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztást, ami negatív hatással van az éghajlatra és a levegő minőségére.
Végezetül a címkézési utasítások sokszorozódása gyengíti a fogyasztók képességét a csomagolási hulladék megfelelő szelektálására, csökkentve ezzel az újrahasznosítás lehetőségeit.
Az alulírott aláírók úgy vélik, hogy a széttöredezett piac súlyosan befolyásolja a körforgásra való áttérést, és gyengíti az európai gazdaság ellenálló képességét.
Felszólítjuk a Bizottságot, hogy tegyen határozott és gyors lépéseket az egységes piac elveit és a csomagolási és csomagolási hulladékokról szóló irányelv 18. cikkét sértő nemzeti csomagolási jogszabályok ellen. Az egyoldalú és koordinálatlan nemzeti intézkedések helyett az együttműködés jelenti a legjobb megoldást.
Tisztelettel,
Az alulírott szervezetek
szerk: Tóth János, forrás: EFIC
