Lányok, akik férfias szakmát választottak címmel indítottunk sorozatot két éve. Az idén is bemutatunk lányokat – ezúttal a Vas Vármegyei SzC Hefele Menyhért Szakképző Iskola 3/11/c asztalos tanulóját, Gréczi Alexandrát –, akik nem szokványos úton indultak el.
Volt-e családi indíttatás, hogy az asztalos szakmát választotta? Ha nem, akkor mi vonzotta ebbe az irányba? Mi jött még szóba ezen kívül a pályaválasztásnál? Ezeket is megkérdeztük Alexandrától.
– Magamtól találtam ezt a szakmát. Tetszettek a famunkák, a fafaragás, esztergálás. A pályaválasztásnál szóba jött még a kárpitos és a villanyszerelő szakma is, de itt megtaláltam a helyem, és ebben a tanáraim nagy segítséget nyújtottak.
Mi adja a szakma szépségét? Milyen képességeket igényel? Melyik terület vonzza leginkább az asztalosságon belül? – erre is kíváncsiak voltunk.
– Szerintem a szakma szépségét a tömörfával való munka adja. Az asztalosságnál elengedhetetlen a precizitás, szükség van még kreativitásra, sokrétűségre és tanulási vágyra, emellett szépérzékre és türelemre is. A fafaragás és az intarziakészítés fogott meg leginkább. Már a 9. osztályban szorgalmi feladatokat készítettem: nagyon büszke vagyok például egy egyenlő oldalú, háromszög alakú keretre. Versenyeken is indultam: Budapesten 52 versenyzőből 16. lettem; Sopronban országos 4. helyezést ért el a csapatunk.
Mi kell majd ahhoz, hogy egy férfiasnak mondott szakmában is megállja a helyét a jövőben?
Milyen tervei vannak a szakmában? – faggattuk még.
– Először is szeretném, ha megszűnne az előítélet a nőkkel szemben, hogy ők nem végezhetnek férfias munkát. Bizonyítani pedig azzal tudunk, ha ugyanolyan jók, vagy még jobbak vagyunk a szakmánkban, mint a férfiak. Hosszútávon vállalkozást tervezek indítani asztalos, restaurátor, fafaragó munkákban. Már 5. osztályban eldöntöttem, hogy asztalos leszek, és nem tágítottam ettől. A környezetem mindig biztatott, és nagyon várják az ismerősök, barátok, hogy én készítsek nekik bútorokat. Mondhatjuk, hogy már a rendelésüket is leadták.
Csercsics Antal asztalos mester, a Csercsics Faipari Kft. ügyvezetője Szandi asztalos gyakorlati oktatója. Ő úgy nyilatkozott:
– Az utóbbi tíz évben 25-30 fiú végezte nálam a képzést. Szandi kivételes kézügyességű, a rajzolvasásban és rajzolásban is igényes és pontos. Nagyon precízen és odafigyelve dolgozik. Általában a csoportjában lévő fiúk előtt végez a munkával. Odafigyel, nem beszélget, nem traccsol közben. Tavaly országos asztalosversenyen 52 induló közül – 99 százalékban fiúk voltak – a 16. helyen végzett, ott is becsületesen megállta a helyét. Vizsgaremekként díszdobozt választott, a kazettára intarziát készített segítség nélkül, és szépen ki is faragta. A szakmai vizsga megszerzése után nálunk helyezkedik el, szívesen fogadjuk őt a csapatunkban.
Tóth Csabánál, a Hefele Szakképző Iskola igazgatójánál arra kérdeztünk rá, vajon manapság több lány jelentkezik-e iskolájukban férfiasnak mondott szakmákra.
– Az elmúlt évekre visszatekintve is elmondhatom, hogy egy-egy lány komoly szándékkal és elképzeléssel választotta az asztalos, kárpitos, festő-mázoló-tapétázó szakmáinkat, melyeket elfogadható eredménnyel el is végeztek. A nagyon megterhelő szakmákat nem választják, elhelyezkedésük is kérdéses lenne, hiszen az a cél, hogy ha elvégeznek az adott szakmát, akkor abban dolgozzanak is. A felnőttképzésben már nagyobb női létszámról beszélhetünk. A technikumban gyakrabban találkozunk lányokkal. Innen a felsőfokú tanulmányok felé is vezethet út, de rögtön középvezetőként is helyt állhatnak.
forrás: VAOL
